régen nem szóltak a témához. mindig vágyta arr, hogy tisztán értsem-értessem az érzelmeket. tény, hogy a ráutaló magatartás döntő mértékű, de teljes csak a kimondással lesz. arról nem is beszélve, hogy bennünk mit mozgat meg a kimondás. magamban azt vettem észre, hogy csak az tudom komolyan venni igazán, amit kimonok. addig csak komolyan gondolok rá, semmi több. másik dolog, amit látok, hogy a magatartás és a kimondás sem mindig elég, mert sokszor csak sokadszorra esik le igazán. sajnos nálam még akkorra sem esett le. de találtam olyat, akinek igen. az új perspektívát nyitott. igen, a hiba nem az én készülékemben volt...

Válasz

Biztos itt nemfog működni mert nincs videó elhelyezhetőség de a linkekhez is megpróbálom feltenni..
:<object width="425" height="344"><param name="movie" value="http://www.youtube.com/v/vCxUu-jWtwM&hl=en&fs=1&rel=0"></param><param name="allowFullScreen" value="true"></param><param name="allowscriptaccess" value="always"></param><embed src="http://www.youtube.com/v/vCxUu-jWtwM&hl=en&fs=1&rel=0" type="application/x-shockwave-flash" allowscriptaccess="always" allowfullscreen="true" width="425" height="344"></embed></object>

Válasz

Csak akkor az igazi mikor adott pillanatban önkénytelen is kicsúszik a szádon.

Válasz

Nem akarom ismételni magam, a varázs a pillanat mikor önkénytelen is mondod.

Előzmény

Válasz

A mi gyerekeink körében furcsa szó a "szeretlek". Ők más módon adják egymás és a mi tudtunkra az érzéseiket. Az egyik huncutul mosolyog és a közelünkben sertepertél. A másik buzgón ajánlkozik segíteni sütit sütni. A harmadik az ölünkbe fekve beszélgetni akar. A negyedik pedig szó nélkül csak csüng egy nagy öleléssel. Figyeljünk és érteni fogjuk a szavak nélküli világot! A mondandóink több, mint 70%-át nem a szavakkal fejezzük ki.

Válasz

Szeretni lehet varázsszó nélkül is "ráutaló magatartással", és lehet mondani "varázsszavakat" úgy is, hogy nincs mögötte tartalom. Fontos a szó, de csak akkor, ha érezzük is, tudjuk, hogy igaz. Az is aki mondja, az is akinek mondják.

Válasz

Zoli én nem voltam mérges, csak csalódott, ha mérges is vagyok csak egy pillanat, vagy 5 perc morgás.
Nem tudom hogy mit szól a párom meg a két gyerek, illetve az egyik csak, mert a kisebbik autizmus miatt, nem nagyon akaródzik beszélni, de megért ő, ő csak makacs.
Szóval megbeszélem velük, és belegyezésükkel majd írok róluk.
Egyként szerinted mire lenének kíváncsiak?
Írjak a szeretetükről, azt megetetem, csak nehéz kihámozni az előző történetből.
Vagy a szeretlek szó gyakran hangzik el a szájukból?
Az egyelőre nevezzük kisebbiknek,( autista)Szeretlek szó helyet megölel, szorít, és odabújik, és nem enged, egy rövid ideig sehova.
És ugyan úgy mint a báttya, vagy a párom, a szeretlek szót csak azokra a pillanatokra tartogatják mikor feltör belőlük.Nem ok nélkül, de azt a másik reakciójára teszik ami mindkét fél részéről spontán jelentkező reakció.

Előzmény

Válasz

Hűha Zoli!
Úgy tűnik, valahol megbántottalak! Bocsánat. Ez semmiképpen sem volt szándékos. Nem akarom (nagyon) mentegetni magam, előfordul, hogy túl hevesen védem az álláspontomat, talán ez történt. De a véleményedet támadtam, nem téged!
És lehet, hogy te is félreértettél valamit, az a hozzászólás, amire a te előző üzeneted jött, az Anginak szólt (nézd meg az előzményt!), így aztán a két dolog együtt talán bánthatott téged!
Annyit ezzel együtt hadd mondjak, hogy az indulat jót tesz neked! Annyi őszinte, személyes valódi, szeretnivaló dolog jött ki most belőled, rólad, hogy azt érzem most is, amikor először figyeltem fel rád: ebben a srácban van valami különleges!
Szívesen megimernénk a feleségedet is, gyerekeidet is, írj róluk, ilyeneket is, az általánosságok pedig úgy sem érdekesek.
Békejobbot nyújtanék. Elfogadod?

Előzmény

Válasz

Nem tudom fejben tud e minden hozásszólás tartani, nem tudom hogy milyen kép alakult ki rólam magában.

A lényeg az hogy azért merültem el a közösség témáiban mert segíteni szeretnék. Lehet hogy olykor félreértettük egymást.
Van családom, van társam az életben, és együtt élünk, kölcsönös tiszteletben, szeretetben.
Vannak gondjaink de az inkább anyagi jelegű, illetve egészséggel kapcsolatos.

Voltam rossz férj is három évig, az alkohol rabjává tett, nem bírtam már hogy ők is elkezdtek szenvedni az én problémától, és saját elhatározásból véget vetetem az iszogatásnak.

Később egy sajnálatos eset miatt amputálták a lábam fejét, ő kitartott velem végig, jobban bántotta őket a dolog mint engem.
Sok ember segítségével de újra járhatok, tanultam emberséget, hitet a legjobbaktól, akik önzetlenül törődnek embertársaikkal. Láttam és átéltem irgalmatlan fájdalmakat. Segíttetem, és ma is segítek másoknak a környezetemben amit tudok, de hisz tudod. Láttam bent a kórházban az elfekvőn meg egyéb helyeken hogy a társadalom minden rétegéből etnikumából olyan kapcsolatok kialakulását amit civilben soha nem tapasztaltam. Hol vannak ezek az emberek?Hisz a kórházban fél év alatt csak egy emberrel találkoztam akit ez nem érintett meg.
Már megint nagyon elmentem a témától.
Nagyon figyelmesen elolvastam azt amit írtál nekem.
Te miért érzed azt hogy irtózok az összefogástól, mért rajzoltam szerinted azt a plakátot? mért láttam úgy hogy itt a helye?(A gyermekeink jövőért)Vagy írtam a kezdő oldalon is, a régi témáknál talált, alapkoncepciónál talált, hozászoláshoz, a családról, az összefogásról, és hogy a családnak köszönheti az emberiség ahol tart.
csak másképp az egyén Cím szó alatt mire rájöttem hogy csak a téma fele passzol, akkorra már megnyomtam a gombot.Majd ennek örömére átmásoltam át másoltam "a(z)Miben vagyok jó?ötleteim vannak a többit majd meglátjuk - Fórum témához. Ehhez mit szóltok?(A koncepcióhoz tettem fel először.
Remélem egy kicsit változik a kép rólam.
Ja igen persze, mindenhol ott lenni de ez reménytelen.
Itt és máshol is főleg magamon észleltem hogy rosszabb helyes írás fegyelmetlenségekből hibák. De jó volt a feladat, jó sokat írtam, de csak annyit amit bírtam.
Ha mégis úgy látod, nem írok ide, csak egy sorodba kerül.
Zoli!

Előzmény

Válasz

Számomra mindig ez a leglényegesebb kérdés. Kihez jutok el, és mit csináljak akkor, ha nem jutok el? Én azt tapasztalom, hogy csak annak lehet adni, aki kinyitja az ajtót. Semmit, így szeretetet sem lehet erőszakkal rákényszeríteni senkire. De hogy bemegy-e, az tőle függ. Ő kinyitja-e az ajtót? De ezt nem tudhatom előre. ÉS persze, sokan vannak a világon, akik ezzel az egésszel nem törődnek, és az életüknek mégis következménye van másokra. És tele lesznek az árvaházak. És sokan hátrányos helyzettel indulnak az életbe. ez így van, és így is lesz. De az életben vannak, akik ezt érzik hivatásuknak, hogy ezen a területen segítsenek. (Ilyen ember pl. Böjte Csaba, nézd meg a linkek között van egy hivatkozás.) Én nagyon tisztelem az ő munkáját, de én nem ezen a területen igyekszem tenni. Hiszen egyszerűen mindenhol nem lehetsz jelen. A kapacitásodnak korlátai vannak. És én a saját életem szempontjából azoknak segítenék, akiknek a családja egyben tud maradni, de a világ értékrendjében bekövetkezett és felgyorsult ütemű változások veszélyeztetik az együttmaradást. Én az összefogásban hiszek, de aki irtózik az összefogástól, vagy csak nem ismeri fel a jelentőségét, azzal nem tudok mit kezdeni. Nem ellenségem, de nem is "ügyfelem".
Én ezen a területen akarok jobb lenni. Ha borbély vagy, vágj hajat! És ne operálj szívet, akkor se, ha a szomszédod szívbeteg. De hozzásegítheted, hogy találjatok egy jó sebészt.
Bocs, ha időnként túl triviális voltam, de megpróbálok nem félreérthető lenni.

Előzmény

Válasz

Nem.
Szűken még annyit hogy kevesebb idő állt rendelkezésre tapasztalni mint neked én nem tagadom, a saját világom szerint, néző pontom szerint írtam le amit leírtam.
Hiszen így lesz egész a" történet, mondjuk, mikor mondjuk"SZERETLEK szót ki.
Természetesen hangsúlyoznám meghallgatom, helyesbítitek, elolvasok minden egyes hozászolást. tanulok belőlük.
Voltak olyanok amire nem is gondoltam.
Őszintén írtam a gondolataimról.
Sajnálom ha rosszul jött le.
Elnézést ha valamit nem jól írtam.
Azt hittem jól teszem amit teszek.

Előzmény

Válasz

Köszönöm Zoli!

És mit lehet tenni azokkal az emberekkel, akik nem igénylik a szeretet, de a társadalmi elvárások miatt, még is családot alapítanak. Itt elsősorban akkor az őt szerető embereken kellene segíteni. Vagy fordítva? De, hogyan?! Ahhoz megtudják, hogy valóban fontos e a család, vagy egy téveszme náluk, akkor ahhoz előbb el kellene szakítani tőlük. Vagy tudsz humánusabb megoldást?

Válasz

Hogy meghallja, az az én felelősségem. Hogy befogadja-e, az az ő választása.
Azt hiszem, hogy ha jobb vagyok az én részemben, megkönnyítem az ő dolgát.
És ezt szeretném tenni ebben a közösségben.
És tudnod kell, hogy ezzel a szívvel fogadunk téged is.
És sokat mondjuk - tudom -, mert néha olyan nehéz ezt elhinni. Néha nem természetes. és néha félelmetes is - én is átéltem már -: hátha most sem igaz. hátha csalódom. hátha nem mondja, mondják komolyan.
De igen! Komolyan mondjuk. Ezzel nem játszadozunk.

Válasz

Nem, ha van kinek mondanod, de pontosítok....hogy hallja e az, akinek mondod.

Válasz

Szerintem alapvetően kétféle kommunikáció van. Az egyik, amikor valaki hozzátenni akar valamit valamihez. Kiegészíteni, rávilágítani más oldalról a lényegre, tapasztalattal hiteleíteni. Ez a dolog építő! A másik, amikor elveszel belőle, kétségbe vonod, tagadod. Ez a romboló. Mind a kettőnek létjogosultsága van a maga helyén. Ha egy állítást hülyeségnek tartok vagy hazugnak, akkor azt rombolni akarom, behelyettesíteni egy másikkal, egy igazzal. Ha vizont nem tartom annak, mégis vitatkozom, akkor az öncélú vitatkozássá, kötekedésssé, fecsegéssé is válhat.
A kérdésem az - ebben az esetben -, hogy hülyeség-e, káros-e, fölösleges-e azt mondanom valakinek: szeretlek?

Válasz

Kabarcz Zoltánnak:
Tudom hogy csak kötekedésnek tűnik, magától érthető a kapcsolat ápolás.
a probléma az unalmas szóval értelmezhető, ha érted hogy mire gondolok.
Kérdezd meg mért lehet unalmas,a válasz rögtön ott terem sablon megszokott, erőszakkal csinált.
A megoldás az igazi értékek, megbecsülése.Például felmerül minden emberen hogy adott szituban megtehetné hogy csinál egy görbe estét egy lánnyal, de nem teszi mert mérlegeli megér öt perc öröm mással egy életrevaló fájdalmat annak akit a legjobban szeretek?
Visszatérve az elejéhez lehet hogy tévedek de az emlékek, az együtt-töltött idő tartalma, ami megmarad, ad megújulást, jövőt.
Egymást kiegészítve nem társak hanem egymás részei.
Ismertem ,ismerek sok idős embert akik sajnálatos mód túlélték szerzeteiket akik nem voltak ép minta emberek.
Inkább idézek így érthetőbb:"Ej az én uram ívott is szidott is csak úgy megszokásból,de mégis jó lenne a élne inkább szidna,ina még, biztatnám, még itatnám is."Hol a kapcsolatépítés? Sok jót, és sok rosszat megéltek együtt. Az éltük volt a kapcsolatépítés?
Megélték minden fájdalmukat, és örömüket. Elfogták egymást, és mindent ami evvel járt. Nem javítgatták a kapcsolatukat de az mindig erősebb lett. Azt viszont hozzátelném hogy, mikor a tatát, meg a mamát figyelve rájöttem kisgyermek koromban, hogy szeretik egymást. Olyan aranyosak voltak egymással, illedelmesek, udvariasak, figyelmesek, és viccelődve érvelődtek egymással. Ha veszekedtek, az abból állt hogy tata nagy iramban becsapta maga után az ajtót, mama pedig földhöz vágott valamit.
Szerinted biztos hogy az általad gondolt út a egyenesebb mint ez.

Válasz

"Valahogy úgy érzem, mégis, kimondani úgy jó ha magától tőr fel belőled."

Ebben a kérdésben sokan tévednek. Túl van spilázva ez a spontaneitás kérdés. Igenis a virágot ápolni kell, nem csak akkor, amikor spontán eszünkbe jut meglocsolni, átültetni, meg ilyesmi.
Vannak dolgok, amiket meg kell tanulni. És ilyen, egyre inkább úgy látszik, a kapcsolatok ápolása is, hiszen spontán minta mind kevesebb van.
ÉS gyakran amikor valakinek spontán eszébe jutna öntözni, ápolni, már késő. a virág kiszáradt.
Fontoljuk ezt meg!
A legnépszerűbb önigazolás egy válásnál például: mit csináljak, már nem szeretem, vagy nem szeretjük egymást, elmúlt a szerelem. Bizony. Ez a spontán cucc következménye. Kiszáradt, mert nem ápolták.

Előzmény

Válasz

Nagélának!
Szerintem nem csak akkor kell foglalkozni ezzel mikor baj van.
Mit írjanak a szerelmes versekben, tragédiákban, miről szól az élet, miről szól a kezdetektől az emberiség kialakulásától, ha úgy tetszik Ádámtól és Évától ez az egész.

Válasz

Zoltánnak!
Igen igazad van.
De meg kell élnünk a hiányát is bizonyos értelemben hogy tudjuk mikor jó, az milyen vagy valami ilyesmi.
Inkább egy példa.
Nem találkozhatok folyton azokkal akiket a legjobban szeretek, így ha találkozom, él a varázs.

Előzmény

Válasz

Robertának!
Köszönöm a pozitívumokat!
Valahogy úgy érzem, mégis, kimondani úgy jó ha magától tőr fel belőled.
Szerintem jobban figyelmesebben lassabban olvasd, én egy kicsit félreérthetően írok.

Előzmény

Válasz

Ezzel tudod mi a baj, hogy aki nem a családjának él pedig megtehetné, az nem téved erre. De be nem teszi a lábát olyan közösségbe, ahol erről van szó. Szóval van egy olyan érzésem, hogy ide csak azok írnak, akiknél majdnem rendben van minden.
Te miben látod a segítséget, hogy azokhoz is eljussanak a szavaid, akiket a pénz vagy más motivál és a család csak másodlagos. Hisz nem kényszeríthetsz rájuk semmit sem.
De azt hiszem itt is legalább kétfelé, lehetne szedni a dolgokat.
1. akinek valóban nincs ideje a családra, mert ha lenne, akkor a családja biztonsága kerülne veszélybe
2. Van családja, de csak azért mert ez egy elfogadott norma. De ennél többet nem is akar tenni.

Még egyszer…most nem azokról kérdezlek, akik valóban ápolják a családi tűzhelyt vagy akarnák, de idő hiányában nem megy. Bővebben nem fejtettem ki, pedig még lenne kategória.

Válasz

És én félretenném a kiváncsiságomat a várható értékekkel kapcolatban, amik tíz év múlva lesznek esedékesek. És inkább tennék azért, hogy ne az legyen. Összefognék veletek és másokkal, hogy ne legyenek igazak a prognózisok. Se a családot, se a környezetet, se a szellemi értékeket, se a társadalmakat, se a földet illetően.
Én abban hiszek, hogy ha az emberek összefognak, akkor el tudják érni a céljaikat. Nem kell nekem, nekünk érteni mindenhez, hiszen a megvalósításhoz nem kellünk, nem is lehetünk mindenhez ott.
Én csinálom, amit tudok, de szorgalmazom az összefogást olyan területeken is, amit nem értek.
Az összefogáshoz szeretnék minél jobban érteni.

Előzmény

Válasz

Szerintem Angi te pontosan tudod, hogy mi a különbség az optimizmus és a hülyeség között, mint ahogy azt is tudod, hogy mi a különbség vezetés és politika között.
Abban is igazad van hogy a szeretetnek és a családnak természetesnek kellene lenni, és ha ennyit kell írni róla, akkor baj van! Bizony, baj van! De tanulhatunk a mai világtól is. A világban a legismertebb márka a Coca Cola. Mindenhol ismerik. A cég hihetetlen pénzt költ mégis reklámra, hogy el ne feledjék az emberek. azt hiszem, nekünk is rengeteget kell beszélnük, hogy újra természetes legyen a család sokaknak.

Előzmény

Válasz

Én nem látom borúlátónak a magyart. Csak nézd meg a politikát. Még mindig azokban bízik a nép, akikben 20 éve. Mi ez, ha nem optimizmus? Erről nem is írnék itt többet.

Szeretett, család. Ha már ennyit kell írni róla, akkor valóban gond. Ennek olyan természetesnek kellene lenni, mint a levegővételnek.

Jelen pillanatban ép az a generáció lesz nagykorú, akikre már nem maradt ideje a szüleiknek. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy tíz év múlva, ők milyen értéket fognak képviselni a családban.

Válasz

Valóban lényegi kérdés, hogy csak mondod, vagy pedig érzed és mondod. Hogy csak úgy odaveted a szót, megszokásból, rutinból, vagy átmelegíted azt odafigyeléssel, érzéssel, tartalommal. Sokan vádolják az amerikaiakat azzal, hogy a mosolyuk keep smilling mosoly. üres forma tartalom nélkül. És sok esetben igazuk is van. Sokszor kifjezetten gonoszságot, gyűlöletet, dühöt, álnokságot is takar a műmosoly. Ezzel együtt mégiscsak a magyar néplelket tekintjük borulátónak, és az amerikait optimistának. Sok mosoly között több az igazi is. Több kimondott szeretlek között több az igazi. Pláne, ha mielőtt kimondom, már csak magam miatt is, fölidézem a jót, és ezzel a magam arcára is fölvarázsolódik az igazi mosoly, az igazi öröm, hogy szeretek. Na itt van: varázsszó és varázsmosoly, meg varázsöröm. A szeretet a legnagyobb varázsló!

Előzmény

Válasz

Kedves Sz.Zoli!
"...érezni kell egymást.." Egyetértek veled.
Mondani pedig igény szerint - van, aki szereti gyakran mondani, van, aki szereti-szeretné gyakran hallani. A lényeg, hogy odafigyeljünk a másik, mások igényeire. Van, aki mondja, de már olyan, mint a "Jó reggelt"!
Csak akkor mondd, ha átérzed.
Igazad van, az igazán fontos, ami a szó mögött van.
Mégis mondani kell, ha úgy érzed és a másik félnek ez szükséges "tápanyag". A virágot is gondozzuk, és a varázsló is mondja varázslás előtt, hogy Hókuszpókusz.

Válasz

Kedves Zoli!
-(Kedves Roberta!
Jó azt kimondani hogy szeretlek, jó mindezt hallani is.
Nem kell szerintem többször használni egy varázs szót hogy meg legyen a varázslat, és a varázs ami egy új világba röpít.
Meg kell élnünk, érezni kell egymást, kinek mikor hol kell, és én mikor vágyom, a szó mögötti bizonyosságra,. Van egy jobb szó, csak nem jut eszembe, nem tanúság, valami ilyesmi, csak más környezetben, talán tanúbizonyság, majd utána nézek. Szóval az sem jó hogy ha kell, ha nem, mondjuk, és hallgatjuk,-. Vagyis van egy bizonyos pont, időpont,
idő, mikor ezt maximálisan megtudjuk élni, akár mondjuk, vagy hallgatjuk, már akkor lényegtelen,-. Mondani sem kell, és ezekben a pillanatokban ha érezzük, akkor nem kívánunk folytonos megerősítést, mert tudjuk hogy a másik is tudja. A másik eset mikor a szituációból fakadóan kifakad belőlünk,- mert az érzelmek már ilyenek, - ismerős képek, - mondjuk mikor gyermeki kedvességből elkövetett előzékenység, kis ügyetlenséggel keveredve, nem igazán sikerül úgy, ahogy azt a gyermek szerette volna, és keserves sírásban tőr ki,- . Ki az a szülő aki nem sietne öntudatlanul mondani hogy nagyon szeretlek, és a könnyek még lesem gurultak az arcáról, de már is a boldoggá tettük mer egyetlen vágya tejesül, szeretjük. Kimondjuk a varázsszót SZERETLEK , és minden rendben.
És szerintetek nem így van?

Előzmény

Válasz

Szerintem akkor tudsz másokat szeretni, ha önmagadat szereted. Békében vagy magaddal. Nem nárcisztikus önimádatra gondolok; de amíg nem szereted önmagadat, addig csak töltekezel mások szeretetével, és nem tudsz igazán adni. Én megtapasztaltam, hogy amikor nem szeretem, nem tudom elfogadni magam úgy, ahogy vagyok - pedig Isten feltétel nélkül szeret, én miért akarok magamnak feltételeket szabni önmagam szeretésében? - ,akkor nem tudok másokat sem úgy szeretni, ahogy nekik az jó lenne. Nem tudok igazán odafigyelni a szeretet igényükre, mert magammal vagyok elfoglalva.
Az az ideális állapot szerintem, ha önmagunk szeretete, tisztelete olyan, mint levegőt venni. És akkor lesz olyan a másoknak szeretetet adás is, mint levegőt venni.

Válasz

Kedves Zoli!
Hát ezzel együtt nem jobb dolog azt mondani valakinek, hogy szeretlek?
Az édesanyámmal (75 éves) főleg telefonon beszélek. És mielőtt letesszük a telefont, azt mondom neki: szeretlek anyukám, és ő elcsukló hangon mondja mindig: én is nagyon szeretlek.
Az édesanyám az öcsémmel él, aki szintén szereti, de nem mondja neki, hogy szeretlek. Mennyivel jobb lenne pedig neki, ha mondani tudná. Mert az édesanyám enélkül is tudja.

Előzmény

Válasz

Aranyos történet. Én csak azt fűzném hozzá hogy csak azok tudnak igazán adni akik nem magukat szeretik.
A szeretet és a gyűlölet olyan érzelmek melyek elkísértek, és motiváltak bennünket, az emberé válás előtt, és az után is.
E két szélsőség között váltunk emberé.
E két érzelem tesz igazán emberé bennünket.
Érzelmek nélkül halottnak, életre alkalmatlanak lennénk, halálra ítélve az éltetet értelmetlenek tartva megszűnne minden motiváció minden hajtóerő.
Másként egy internetem kapott levelet tudnák példának felhozni: Szíved a szereted. A szereted a család. A család a jövőd. A jövőd a sorsod. A sorsod az ambíciód. Az ambíciód a vágyakozásod. A vágyakozásod a motivációd. A motivációd a hited. A hited a békéd. A békéd a célod. A célod a mennyország. Így vagy teljes ember a szereteddel.
A gyűlölet az ősibb eredetű érzelem, mint a szeretet.
A jövő mementója a tiszta szeretet, gyűlölet nélkül. Jelen esetben a szeretetet csak a gyűlölet, valamely ellentéteként érzékeljük, és eredően az egyik szélsőség megléte mellet tudjuk a másikat, s míg az egyik pozitív, a másik negatív jelző az érzelemre.
Szélsőség egyik pillanatról a másikra változhat meg az egyik végletből a másikba.
Így ez egész életünk során elkísérő nézőpont az élet minden területével kapcsolatos objektív okok olyan összessége melyeket mindig az egyén nézőpontjából kapunk hiteles nézőpontot és ok okozati összefüggést melyben olykor szubjektív, képzelt nézőpontok is mérvadóak.
Amelyek mellet ösztön sugallta szeretet mely lehet hozott veleszületett, kialakult vagy, létrehozott utód által.
Ezen kívül vizsgálhatjuk úgy is, hogy a szettet a jóság illetve az odaadás és a jó akarás megnyilvánulása a szeretet személy személyével szemben hogy azt boldogabbá téve örömet okozzunk.
Evvel szemben a gyűlölet az én önzéséből kifolyólag saját örömeit szemelőt tartva soha nem ad csak elfogad, kihasznál. Ú
(„Ami a tied az, az enyém is, ami az enyém, az csak az enyém.”)
Tehát míg a gyűlölet tárgya az én és az önzés.
Addig a szeretet tárgya a szeretett személye és az önfeláldozás.
A problémát még komplikálja az, hogy az ember hajlamos kétfelé választani a világot szeretem nemszeretem, de ez nem ilyen egyszerű ismerem, vagy nem ismerem, ha ismerem, akkor biztos, hogy jól ismerem.
Az emberek többsége álarcot hord, hogy több barátra tegyen szert, jobb kapcsolatai legyenek. Így önző céljai elérése cél.
Á de vajon önző az, az ember, akire a történelem, a politika a politikai helyzet, a társadalom, a törvény, és a nemzetközi, meg a közösségi elvárások, és az életszínvonal, a család és a gyerekei boldogulása, a szerelme, vagy házastársa érdekében viselkedik önző módon.
Ki nem önző?
Létezik ilyen személy?
Á hisz a pápa is önző vágyból törekszik a legmagasabb cél felé.
SZENT-é válni, azaz a többi emberhez képes nem önző dolog?

Válasz

Pfúú Hölgyeim!
Nehéz témát találtatok:)
Ismerős, hogy próbálom, igyekszem, mondogatom, aztán bummmm.....
Jön a rutinos női duzz a sarokban, az önmarcangolással: "Most én menjek oda?!" Aztán jön a megmentőm és ismerve a szeretet kifejező varázseszközömet, megölel és ad egy puszit. MEG VAGYOK MENTVE! Lehet tovább szeretni

Válasz

Szia Roberta!
Én több évtízede próbálkozom ezzel a tan-tárggyal, és van amikor azt hiszem, hogy felsőbb osztályba lépek. Aztán bummmm, neki a falnak és bunkó vagyok és egyenesen érzéketlen. Miközben finom és nőies szeretnék lenni. Sőt, önfeláldozó. És ilyenkor vérző orral szerzem a gyakorlatot a szeretésben. És nem tudom, hogy kit sajnáljak jobban, azt akit megbántottam, vagy magamat a vérző orrommal.

Előzmény

Válasz

Hiszem, hogy Isten szeretetből, szeretettel alkotott minket, a maga képére formált - tehát a szeretetet mint "alapvető összetevőt", belénk gyúrta. Mégis szeretni éppúgy meg kell tanulnunk, mint járni, önállóan enni, autót vezetni, vagy bármit, amire a képességet megkaptuk, de a tudást hozzá meg kell szereznünk.Ennélfogva szeretni nem is olyan egyszerű, mint gondolnánk. Emlékeztetni kell rá magunkat. Mondani magunknak, mondani másoknak. Gyakorlatot szerezni a "szeretésben".

Válasz

... és mennyire igaz a fordítottja is, amikor a szerett nő, Nem Mondja ki azt a bizonyos - annyira és annyiszor várt, remélt varázs-szót... (s talán nem is feltétlenül azért mert nem érzi, hanem talán csak azért, mert "rohan", és siet, mert setni és rohanni "kell", és "fáradt"... avagy... éppen csak puszta kifogások volnának ezek...? S mindez...? A Világ... és annak megannyi gondja...? avagy csak elfelejtette, illetve elfelejtettük régi "varázsszavainkat"... De hogyha így van, akkor valyon mi értelme maradhat már... az "egésznek" is ?

Előzmény

Válasz

Nagyon egyetértek az előttem szólókkal. Saját tapasztalatból tudom, milyen jó, amikor a szeretett férfi átölel és a fülembe súgja, hogy szeret :)
Férfiak! Tényleg megéri ezt gyakorolni

Válasz

Bizony, bizony, nagyon fontos a varázsszó használata. Ne szégyelljük azt gyakran mondani. Szeretlek reggel, szeretlek este, szeretek veled lenni, szeretek veled élni. Jó ezt hallani úgye? Ezeket olyan jó hallani nekem, akkor biztosan a páromnak is. Akkor mondom is. Nem tudom mi fog vissza, de nem könnyü kimondani. Először. Másodszor már könnyebb. Minél gyakrabban mondod, annál könnyebb. De az legyen őszinte is! Jó kedvem lesz egész nap tőle.

Válasz