Én is mint közösségi ember szeretem, ha valamit közösen csinálunk, azonban van ugy is, hogy kifejezetten nem birom elviselni, ha kerülgetni kell valakit a konyhában, mert Ő éppen mást csinál. Ez nálam hangulat függő is, hisz amikor vendégségbe megyünk vidéki rokonokhoz, egyáltalán nem zavar, hogy többen készitjük az ebédet, vagy bográcsozást. Hát az összefogás jó dolog, de biztosan Ti is vagytok úgy, hogy" mig elmondom addig meg is csinálom" dolog, de ez nem jó ezen mindig próbálok változtatni, és van ugy, hogy sikerül is. Most már egyre többször hagyom, hogy mások is érvényesüljenek, mert valóban az a jó, ha mindenki hozzá tesz valamit a munkájával. Igen most már az unokám is külön főz,(12 éves) és már nagyon hozzászoktatott ahhoz, hogy más is van a konyhában. Hát be kell vallanom, hogy igazatok van, valóban hagyni kell segiteni azt a családtagot, vagy bárkit aki segiteni szeretne, még ha kicsit " furán " segit is, mert én másképp csinálnám. Nektek van igazatok itt nincs mit irnom, de azért a hangulattól is függ mennyire lesz klassz a kaja készités ill. a krumplihámozás! Igen összefogva, vidáman, pozitívan minden jobban megy. Én is gyakorolom! Ani.

Válasz

Bizony mindig valakinek kell engedni, azazhogy tudjon cseléd is lenni, mert akkor királynővé avatják. ha gőgős királynőkénk akarunk családot nevelni, nem jön el a várt tisztelet. Szép dolog úgy gyermekeket nevelni, hogy mindig kivánkozzanak haza.

Válasz

Veronika!
Olvasom a soraidat, a kompromisszumró. Bizony, a fiatalok azt nem tanulják meg, hogy tudni kell egymásért tenni.
Erre tudnék példát felhozni. Fiatal házasok.Vacsora után jól esne a férjnek egy pohár víz. A férj megkéri a párját, hozna egy pohár vizet. A ki hölgy válaszol, annyi neked oda, mint nekem!!!!kérdezem, meddig fog működni ez a kapcsolat, olyan istenigazából?
Mi azt tanultuk szüleinktől, nagyszüleinktől, hogy szeretni kell a társunkat, és tenni érte nem nyüg, hanem öröm. Munkahelyemen sokszor botornak tartottak kolléganőim, hogy nem megyek a boltokba nézelődni ,új szerzeményeket keresni, hanem igyekszem haza a családomhoz, hogy mire hazaérnek gőzölgő étellel várjam őket. 40 événél több, hogy működik ez a házasság, és három gyermeket tudtunk utjukra bocsátani,úgy, hogy most is hazavágynak.
Én én megtanultam a háromgenerációs regyüttélés során, milyen jó dolog az, ha van aki vár haza. Akár meleg vacsorával, de csak ha jó szóval is.

Előzmény

Válasz

Szeretnék én is hozzá szólni népeledel lett a krumpli? ( burgonya), Ezerféleképp elkészíthető változata közül mindenkinek akad kedvence. De igazán akkor esett mindig jól, miután fölástuk az összeset a kertben, és az asztalnál viszontlátva gyöngyöző homlokkal fogyasztottuk, paprikásként,- füstölt kolbászosan, meg a krumpli levesben, adtunk a hájnak és jókat nevetgélve, beszélgetve, feloldódtunk az adott lékőrben, egy egyszerű étel kapcsán. De jó is ez a kubikos szárma.

Válasz

Tudod, én szeretem, amikor sokan összejövünk. És mindenki csinál valamit. Pl. ha nálunk gulyáspartí van, biztosan kapsz agy darapka tésztát a markodba és egy tányért, hogy csipegesd a csipetkét. És így mindig van elég csipetke a gulyásban, és neked is jobban esik, ha részt vettél benne.
Azt nem szeretem, amikor a nagy vendégség egy ember munkájának eredményeként jön létre. Mindenki érkezik, esetleg vár, hogy mikor már, aztán ha lezajlott az ebéd, asztalt bontanak, és jó, ha legalább elmosogatni segít valaki.
De tudod, Veronika nem csak a főzéssel van ez így. Én szeretek részt venni emberek életében. A jóban is, és a nehézségeknél is készen állok, hogy segítsek. Nem mindig hagyják, nem erőszakolom. És szeretem, ha részt vesznek az én életemben is. A jóban is, és nem bánom, ha segítenek, ha nehéz. Ha olvassák, amit írtam, ha használják, amit készítettem, ha nem bánják a kíváncsiságomat, és ha kíváncsiak rám.
Ha mellém állnak ha kell, vagy jönnek velem csak úgy, hogy együtt legyünk, vagy együtt érkezzünk vissza. És néha nem állok meg a nagy szinpadok előtt, de ha egy apróság klimpíroz a zongorán, hogy megmutassa nekem, mit tanult aznap, hát leülök mellé. Még akkor is, ha nem is ismerem.
És innen is vannak a boldog perceim.
Te játszol valamilyen hangszeren?
Majd egyszer játssz nekem is!

Előzmény

Válasz

Kedves Zoltán.
Nagyon tetszik amit irtál, ez igy is van. Sok emberben ezeket a gondolatokat kell elültetni, mert akkor pozitivabb lesz a világ. Erre saját magunkat kell rászoktassuk, hogy a poharat félig tele, ne félig üresen lássuk.
A főzés is olyan, mint más tevékenység. Ha dicséretet kapunk érte, bizony szivesen végezzük, legalábbis én úgy gondolom. Például nálunk öröm főzni. Már az illatát dicsérik, evés közben dicsérik, a fiam és a férjem is. ( sajnos a lányom már rég nem evett itthon). És attól, hogy egy nő megfordulja magát a konyhában, már kivirul a család. Én szivesen is teszem, csak adjanak rá időt. Bosszant az, ha egyszerre érünk haza és kérik az ebédet. Álljunk neki készitsünk közösen. Vagy ha nincs idő főzni, fogadjuk el azt ami van. Legyünk belátással és türelemmel egymással szemben. Amit hozunk a családból az új családba, azt hasznositjuk- fontos a családi minta- mit hoztál magaddal. Ne legyen kényszer , mert akkor teher a főzés. De ha látod, hogy a párodnak kényszer, mert ezt látta, együtt tanuljátok meg széppé, kellemessé tenni.
Szeretettel, Veronka

Válasz

Nem latolgatni akarok, sok okot tudnék sorolni én is. Sok problémát ismerünk. De tudod, van egy mondás, egy törvényszerűség: ha a problémával foglalkozol, az állandósítja a problémát. Ha a bajjal foglalkozol, a baj veled marad. Ha a szegénységgel, a szegénység lesz a kisérőd. Ha a környezetszennyezéssel, szennyezett világot fogsz magad körül látni, amerre mész. Ha a gorombaságokkal, lesz elég alkalmad fölkapni a fejed a gorombaságok miatt. És így tovább. És így tovább.
Viszont ha a megoldással foglalkozol, az mozgósít. Új és új lehetőségek kerülnek elő. És átalakulnak a tapasztalataid.
És egyetértek veled, a család fontosabb, a boldogság fontosabb, az eredmény fontosabb.
És az összefogás - bármilyen területen - könnyebben visz a jó megoldás felé, mint a saját egonk védelme, a saját büszkeségünk kielégítése.
És tudod, ma beszéltem éppen egy házaspárral. (Ha akarják, megerősítik) Arról beszéltünk, hogy az asszony nemigen szeret főzni. Illetve nem a főzéssel van a nehézség, hanem azzal, hogy egyedül csinál mindent a konyhában, és van egy csomó munkafázis, amit unalmasnak tart.
És megbeszéltük, hogy a töltöttpaprikához a paprika előkészítését a férj fogja csinálni. Nem is tiltakozott, sőt. Örömmel vállalta, eddig is csinálta volna, csak ez a kérdés - így - nem merült föl.
Kiváncsi vagyok, hogy sikerült a mai estéjük?

Előzmény

Válasz

Hogy miért nem fogunk össze? Talán mert túl "büszkék" vagyunk. Nagy az EGO-nk. Saját magunk akarunk megvalósitásokat felmutatni, hogy értékesebb embernek ismerjenek el. Igen, ahogy mondod akár a szeretteink ellenében. Fontos az önmegvalósitás, csak vigyázzunk arra, hogy nem bármi áron. A család fontosabb. A családi együttmüködés fontosabb. De hogyan? Kinek az akarata érvényesüljön? Hát hol egyiké, hol másiké. Meg kell tanulni kompromisszumot kötni.
Most ilyen gondolatok kavarognak a fejemben- nem tudom ezzel segiteket valakinek.
További jó latolgatást, Veronka

Válasz

De jó, hogy így gondolod, Veronika! Szerintem így gondoljuk sokan. Cak azt nem értem, miért van mégis, hogy inkább egyedül, a magunk erejéből, akár a szeretteink ellenében akarunk boldogulni?
Miért nem fogunk össze?
Vagy csak én hiányolok valami többet?

Előzmény

Válasz

Igazán jó közösen ebédet, vacsorát késziteni. Én egy időben tettem vettem a konyhában, de nem konkrétan a vacsit készitettem. Mikor jött a családom, hogy mit eszünk, a válaszom az volt, hogy azt hi8ttem nem vagytok éhesek. Aki éhes hamarabb ide jön nem csak mikor enni akar. Nekem is úgy esik jól, ha közösen készitjük elő az ennivalót. Ezt meg is mondtam nekik. Azóta többször segitnek. Legalább asztalt teritni, kenyeret tenni az asztalra, valamit ami közös étkezésünket elősegiti. Megszervezzük a munkát. Amig én ezt keszitm te légyszi hámozd meg azt. Szivesen teszik, mert akkor én sem vagyok morcos vagy éppen ideges. a közös erüvel előkészitett étel jobban esik mindannyiunknak. Igy megy ez az életben. A csapatmunka könnyebb és hasznosabb az egyedül nehezen elvégzett munkánál.
Veronka

Válasz

Mi is szeretünk csapatosan tevékenykedni. Pár hete 12 kg ribizlit szüreteltünk és tettünk el családilag. Érdekesebb, gyorsabb és szórakoztatóbb, mint magányosan csinálni.

Válasz

Látom sokan szeretünk főzni :)!
Vagy inkább a finom ízeket falatozni szeretjük inkább?! A mi családunkban ebben is van szereposztás. Van akié az alkotás öröme és van akié az elfogyasztás öröme nagyobb. Mindegy is a megosztás. Ami fontos, hogy a feladatokat felosztjuk az elkészítéskor, így a közös alkotás csodájában többen részesülünk egy időben. Ma például töltött mangoldot készítettünk. Ti tudjátok mi az? Nekem tegnap "mutatkozott" be a mangold. Olyan, mint a spenót spárgával, 2 in1!!!! Szuper finom és azt olvastam, hogy tele van vitaminokkal és ásványi anyagokkal. Ajánlom kipróbálni!

Válasz

és mennyivel könnyebb volt ma is EGYÜTT kimagozni azt a sok kiló meggyet:)

Válasz

Szia! Kifelejtetted a rozmaringot?? Én azt is szoktam tenni a petrezselymes újbugihoz! Isteni finom lesz tőle!

Válasz

Üdvözlök Mindenkit

Én leszögezném elől járóban, hogy nem hámozok krumplit és nem is főzök, csak nagyon ritkán. De azt hiszem, itt nem is ezen van a hangsúly. Hanem a végeredményen és azon oda vezető úton. Mert lehet egy étel sótlan, és meglepő módon mindenkinek ízlik. De készítheti profi szakács, és még se érzünk különbséget az előző napi ebéd közt. Az étel íze attól függ, milyen hangulatot főzünk bele és milyen környezetben tálaljuk. Egy paprikás krumpli jó hangulatban megfőzve, nem ugyan az a étel, mint egyedül a megszokott reflexsekkel elkészíteni. Én 30 dolgot csinálok egyszerre, de még sem vagyok szétszórt, de egyetlen egy dologra pedig nemtok odakoncentrálni. Mindig kell egy melléktevékenységnek lenni, ahhoz, hogy tökéletes munkát végezzek. Valószínűleg ha rendszeresen hámoznék krumplit, akkor én is lemennék közben a pincébe, vagy kimennék a kertbe vagy felvágnám közben apetrezselymet. Vagy is, muszáj lenne mást is csinálnom közben. De egyetlen egy dolgot biztos nem csinálnék. Nem telefonálnék. Mert gyűlölöm. :D

Üdv

Angi

Válasz

imádom a csodákat, amik 40 évet is képesek beragyogni

Előzmény

Válasz

Hááát én abszolute nem így szoktam krumplit hámozni, ez a módszer nálunk nem működik!
Mi nem késsel, hanem hámozóval dolgozunk! :)
Persze az együttműködés működik, mivel van elég krumplihámozó!
És persze egy nagyon jó dolog, hogy a kamaszkáink is szeretnek segíteni!
És az ebédnél mindíg elhangzik:
Te! Érzed azon a krumplin, hogy én hámoztam?...
Te! Érzed azon a húson, hogy én paníroztam?...
És persze az elismerés sem marad el:
Hát persze, ilyen istenit régen ettem!

Az ebéd-elismerésről jut eszembe. A mai napig ha édesanyáméknál eszünk, az ebéd közben többször megdícsérjük a főztjét (persze nem nehéz, mivel tényleg istenien és változatosan főz) és ebéd után Édesapám és én is kezetcsókolunk neki a csodás ebédért!
Apró figyelmesség. Nem kerül semmibe. De nekem 40 éve csodákat művel!

Válasz

Szia Etka!
Örömöt okoztál a hozzászólásoddal. Látod 8 szó mindössze örömöt okoz. Ne sajnáljuk ezeket a 8 szavakat egymástól. Hadd találjon meg 8 szavunk minél több embert, akár naponta. Miért ne okoznánk örömöt?
És miért ne vonnánk be minél több embert ebbe a körbe?
Köszönöm.

Előzmény

Válasz

Nekem tetszik a módszer, meg a családod is
Etka

Válasz