[Törölt felhasználó] üzente 14 éve
Kalamár Hajnalka üzente 14 éve
Csak nézek körbe magam körül, a főiskolai hallgatóim között, az üzleti életben, szóval csak nézek és azt látom, hogy nagy-nagy "függöny húzogatás " van. Ez alatt azt értem, hogy ha konkrét kérdés merül fel, akkor ritkán van konkrét válasz. De van egy függöny, amit magunk elé tudunk húzni, és csak kikandikálunk a résen.
Ezért nagyon becsülöm a "tiszta beszédet"! Hálás vagyok érte!
Sunóm Nagéla üzente 14 éve
Zoli!
Az a baj, hogy Zsuzsa bezárta valahova magát és nem hajlandó onnan kinézni sehova sem.
Szép napot
Angi
Kabarcz Zoltán üzente 14 éve
Drága Angi, drága Zsuzsa!
szerintem a szenvedély, amit képviseltek, éppen a hitről is szól. Mert általában akkor feszülnek ennyire egymásnak az érvek, ha hiszeünk abban, amit képviselünk. És a tolerancia néha éppen azt is jelenti, hogy elviseljük egymás szenvedélyét esetleg akkor is, ha túllő a célon. És nem hagyjuk faképnél, nem sértődünk meg, hanem kiváncsiak vagyunk rá. Esetleg halványan azt is feltehetjük magunkban, hogy kivételesen ebben az egy esetben nem nekünk, hanem a másiknak van igaza, vagy neki is igaza van a maga módján. Én azt gondolom, hogy ez lehet az együttműködés alapja, hiszen teljes nézetazonosság soha sincs, vagy csak nagyon ritkán. Azt hiszem, ha tisztelettel, kiváncsisággal és szeretettel fordulsz a másik felé, még az is előfordulhat, hogy egy barátot találsz ott, ahol nem is gondoltad volna.
Anélkül, hogy vallási vitát akarnék itt kezdeményezni, hadd bátorítsalak benneteket, folytassátok.
Sunóm Nagéla üzente 14 éve
Sunóm Nagéla üzente 14 éve
Kedves Zsuzsa!
Attól, hogy nem a Bibliát forgatom ,hanem a sors lapjait..még van Hitem. És nem attól leszek jó vagy rossz ember, hogy ott van az éjjeli szekrényemen. Hanem attól, hogy mit teszek és mit nem. A katolikus közösség csak egy hatoda a Földön élőknek. Nem hinném, hogy több milliárd bűnös lepi el a Földet. ha választanom kellene a vallások közt, akkor az nem a katolizmus lenne. Hisz pont a legfontosabbtól fosztja meg az embert. Az önálló gondolkozástól. De mivel tiszteletben tartom, hogy a Föld kisebbségéhez tartozol, Te is tartsd tiszteletbe, hogy én meg a még kisebb kisebbséghez tartozom. Nem hinném, hogy bármin is vívódnék. Ha a Bibliából merítkeznék, akkor bele kellene törődnöm sok mindenbe és nem tudnám a hívatásomat végezni. Egy szót meg kellene sok mindenkinek tanulnia, azt úgy hívják, hogy tolerancia.
üdvözlettel
Angi
[Törölt felhasználó] üzente 14 éve
Döbbenettel olvastam az írásaidat! Te el tudod képzelni az életedet HIT nélkül? HIT nélkül az élet értelmetlen, de nem ítélkezhetem feletted! A Te életed, Neked kell így élned. A Biblia azokra a kérdésekre adja meg Nekünk a válaszokat, HOGY MI AZ ÉLET ÉRTELME!!! Az írásaidból érezhető az ambivalens vívódásaid. " Én nem hiszek semmiben,de mégis hiszek mindenben." Őszintén remélem, hogy egyszer megtalálalod az utat Önmagad felé!
Üdvözlettel:
Zsuzsa
Zsuzsa
Sunóm Nagéla üzente 14 éve
Kabarcz Zoltán üzente 14 éve
Sunóm Nagéla üzente 14 éve
Lehet, hogy megbotránkoztat, de én ateista vagyok. Vagyis még az se. Én nem hiszek semmiben, de mégis hiszek mindenben. Azt nem mondom, hogy olvasott vagyok, de megpróbálok tájékozódni az élet dolgaiban. Ebbe bele tartozik a vallás is. Egy elfogadott pragma számomra, mely hiszem, hogy kelljen léteznie ebben a materiális társadalomba, ahol a hit már teljesen misztikus jelentőséggel bír a társadalomra.
Attila írása különös gondolatokat ébresztettet benne, amikről már azt hittem, hogy már rég megfeledkeztem…ezek szerint még sem. És ezt köszön Neki….
Üdv
Angi
Kabarcz Zoltán üzente 14 éve
Vannak határok, amiken túl már tehetetlen akár a jószándék is. Igen. És gyakran nehéz mit mondani. És a mesét Attilának mondtam, és úgy gondolta, ahogy Te, ebben az összefüggésben: ha nem csak a fejem mozog a nyakamon, ha lehet más a holnapom, mint a jelenem, akkor én hiszek abban, hogy jobb is lesz. Van az ima, amit Szent Ágoston imájaként említenek: Uram adj erőt, hogy megváltoztassam, amit meg lehet változtatni. Adj türelmet, hogy elviseljem, amin nem tudok változtatni. És adj bölcsességet, hogy a kettő között különbséget tudjak tenni.
És semmiképpen sem mondanék le az erőről, ha van értelme, hogy használjam.
Sunóm Nagéla üzente 14 éve
A hozzászólásom így kezdődött: „Én ismerek egy világot, ahol az álom szónak más jelentése van, mint nekünk egészséges embereknek.”
Mivel nekünk egészséges embereknek nincs olyan szavunk rájuk, ami ne lenne deklaláró rájuk, ezért inkább körbe írom. Hisz ők is emberek, igaz, ha van olyan köztünk olyan, aki akár a Tajgatoszra is kívánja őket.
Az ő meséik is másról szólnak, mint a miénk. Akár egy életet mozdulatlanul eltöltve nagyobb harcot vívnak, mint mi. De még is kevesebbet panaszkodnak. Nekem volt egy barátom, akinek csak a feje mozgott. Előtte kosaras volt. Amikor megismertem, csak 26 volt. Csont és bőr. Beszéde már alig volt hallható, de neki nagyobb életösztöne volt, mint nekem. Beszédét nem értettem, koncentrálnom kellett, hogy mit is akar mondani. Említed a mesét, de milyen mesét. A mi mesénket vagy az övét. Ők ugyan olyan emberek, mint mi. De talán emberebben viselkednek, mint mi.Nem tudom, miért is kell különbséget tenni köztük és köztünk. Mert nem úgy mozognak , mint mi? Pedig nekik is meg van a saját csontvázuk, ugyan úgy mint Nekem is, Neked is és mindenkinek. A szekrény méretétől függ, hogy kinek mekkora és hány. Egy kicsi csontváz is kiborulhat a szekrényből, hanem jó a méret. De rengeteget eltudsz rejteni, ha telik nagy szekrényre. És akkor még a kulcsról nem is beszéltem. Hiába dugod el vagy rejted el a többiek elől, teljes biztonságban nem tudhatod. Hisz nem semmisítheted meg teljesen, az ott van valahol. És csak reménykedhetsz, ha valaki megtalálja is, más szekrényt próbál vele kinyitni. Viszont másnak a kulcsa is kinyithatja a Tiedet és döbbenettel látod, mikor megtalálod a kulcsodat a helyén, a szekrény meg nyitva és a kulcs a szekrényben pedig, idegen. És akkor hirtelen minden eltörpül és a csontváz mérete pedig sokkal nagyobb, mint amire emlékeztél. Lelked mélyén pedig tudod, hogy aki kinyitotta a szekrényt annak sokkal nagyobb és több a csontváza, de nem találod az ő kulcsát, hogy az igazadat bebizonyítsd. Próbálsz Te is más kulcsot az ő szekrényébe, hátha kitudod nyitni, de kudarcot vallasz. Mire kitudod nyitni az ő szekrényét a dolgok már érdektelenségbe fulladtak, mert a csontvázad azóta jár és minden szobába benézett. Hiába kiabálsz: Emberek, nézetek, az övé nagyobb! Senkit nem érdekel, hisz az nem jár, hanem magatehetetlenül összecsukolva fekszik a szekrényben. A szekrény gazdája meg odaballag és még hét lakatot rak rá, hogy többet ne tud kinyitni. Ez után a szekrényt mindenki látja, mert az ott van. De a tartalom, pont Neked köszönhetően, nehezebben hozzáférhető. Ez az élet értelme, hogy folyamatosan elrejtjük a kulcsot. Néha előveszzük, mert azt hisszük nincs jó helyen, átrakjuk egy másik helyre. Majd ismét elővesszük és megint eldugjuk. Pedig milyen egyszerű a megoldás. Egyszer kell elrejteni. Ha valaki megtalálja, akkor szembe kell nézni vele és elkell temetni őt, kijárni a sírjához és ápolni a rajta nőtt virágokat. Hisz emlékezni kell mindent megtett cselekedetünkre, akár jó vagy rossz. Ha ápolod a sírt egy idő után nem fájdalmas és mindenki látja a rajta nőt virágot. És csak egyedül Te tudod, mi van alatta, mert egy sírt nem bánt senki!
Tudod, más egy haldoklóról olvasni és más találkozni vele. És még másabb, ha megadatik neked, hogy lássd, mikor nem néz már vissza. Pedig lélekben ő is ugyan azt, az életet élte le, mint én vagy te. Tele érzelmekkel, lelkiismeret furdalással, önzéssel, kísértéssel.
Kabarcz Zoltán üzente 14 éve
Fájdalmas amit írsz, és gyakran gyönyörű tud lenni ami fáj. És gyakran azért fogadom el, azért nem bánom, azért viselem el. Néhány ember azért annyira szelíd, amikor megadja magát. Szinte boldog, hogy letehette a küzdelmet, ahogy a Nagy Levin mondja halála előtt: "kozmás egy élet volt"
És a zene aztán pláne tud sírni, és segít is abban.
Nincs is ezzel semmi baj. De az élet nem csupán fájdalom, nem csak lemondás, az öröm is igazi, a béke tud győzedelmes is lenni, és a zenére táncot is lehet ropni, valakivel, akit szeretünk.
És ezért az életért érdemes küzdeni is. És vállvetve küzdeni valakivel, vagy valakikkel, nem is reménytelen.
Mi is álmodunk, egy jobb életről álmodunk, a szabadságért álmodunk, és hiszünk a mesében, ahol a szegény embere legkisebb fia is győzhet, és a csodában is hiszünk, ahol pedig győz is.
És azt remélem, hogy olyan baráti kőr vagyunk, leszünk, ahol sok sok példát látunk majd erre!
És hiszem, hogy írsz te még az örömzenéről is itt, nekünk, magadnak, a családodnak, gyerekeidnek.
Látni foglak, hogy táncolsz... csak soha, soha soha ne add föl!
Kabarcz Zoltán üzente 14 éve
Sunóm Nagéla üzente 14 éve
Én ismerek egy világot, ahol az álom szónak más jelentése van, mint nekünk egészséges embereknek. Viszont ez fantasztikus világ, nem olyan mint a miénk. Ott valóban csak az álom viszi előrébb az embereket. Hihetetlen, hogy milyen élni akarásuk van azoknak az embereknek! Teljesen más világ. Más problémákkal, de az ugyanazokkal a tulajdonságokkal, amikkel mi bírunk. Szeretet, gyűlölet, megalkuvás, árulás, végtelen önzőség és kiszolgáltatottság. Csak ezeknek a szavaknak is más jelentősége van náluk. Őszintébb és tisztább. A megbocsátás szó is valódi értelmet tud náluk nyerni. Minden szónak más jelentése van ott. Ha gyűlölnek, az komoly és szívből jön. Százszor többet kell tenni azért, hogy megbocsássanak, de százszor kevesebbet, hogy elveszítsd a bizalmukat. Minden lélekből jön. Ahogy egyre közelebb jutnak a végtelenhez úgy lesznek egyre gyerekebbek és a negatívérzelmek felülkeverednek bennük. De a ragaszkodás is, pedig milyen határozottan állítják, hogy van túlvilág. De mégis félnek átlépni a kaput. Többször visszafordulnak onnan és a szemedbe néznek, ezzel lelkiismeret furdalást okozva Neked, hogy Te még vagy és nem azt az utat járod, amit Ők. Megteszel mindent, hogy jobb legyen Nekik, de azt veszed észre, hogy mégis egyre kevesebbet adsz. Hisz a legfontosabbat nem tudod nekik megadni. A teljes életet. Nekik van joguk álmodni.
Amíg nem élsz köztük és nem velük kelsz és fekszel, addig az álom csak kifejezés, csak egy cél. De olyanról álmodni, amiről tudod, hogy soha nem teljesül be, na ez az igazi álom. A mi álmaink a cél, az ő álmaik a remény. És ők a boldogok, pedig mi elérhetjük. Talán jobban járnánk, ha mi is olyanról álmodnánk, amit soha nem érhetünk el, mert mi a célban, amikor beteljesülnek az álmaink vagy észre se vesszük, vagy azt érezzük, hogy nem ez volt az igazi álmunk és akkor mást vagy többről álmodunk. De ha velük álmodsz és segítesz nekik a lehetetlenben és együtt álmodtok, akkor észrevétlenül, egy kis álom neked is teljesül.
Idéznék nagy kedvencemtől, Máraitól:
"Nagy bátorság kell ahhoz, hogy egy ember fenntartás nélkül engedje szeretni magát. Bátorság, csaknem hősiesség. A legtöbb ember nem tud szeretetet adni és kapni, mert gyáva és hiú, fél a bukástól. Szégyelli, hogy odaadja, s még sokkal inkább szégyelli, hogy kiadja magát a másiknak, elárulja titkát. Azt a szomorú, emberi titkot, hogy szüksége van gyengédségre, nem tud meglenni nélküle."
Szép hétvégét
Angi