Szia Babi!
Levert hangulatról szó sincs!
Örültem, és most is örülök a kommunikációnknak. Én csak azt akarom, hogy a sajnálkozás mellett több teret kapjon a gondolatainkban a remény. Hogy van kiút akkor is, ha éppen nem jól mennek a dolgok. Akár érzelmi oldalon, akár kapcsolati, akár anyagi vagy szellemi dolgokról legyen szó.
És éppen a megbeszélhetőség ennek a fórumnak az egyik célja.
Így aztán bocs, mert én meg nem akarok lelkifúrót okozni.
üdv: Zoli

Előzmény

Válasz

Jajjj ....Zoltán, nem az volt a célom,hogy levert hangulatot okozzak bárkinek is!!! ...csupán leírtam ahogy látom, érzem, és tapasztalom a dolgokat.

Bizony,ha "mélyére " megyünk a témának, egyáltalán nem rózsás a helyzet,(ha engedném ,engem is a mélybe húzna) dehát igyekszem a "napos" oldalt nézni, nem a "borúltat".
Kívánom maradj is életed végéig boldog,....a boldog ember írott soraiban erő,- bátorítás,- kapaszkodó van ,mások számára.....sok-sok boldog ember kellene a világnak,..mert az energiák összegződnek ! üdvözöllek.Babi

Előzmény

Válasz

O.K. Babi!
Kicsit melankólikus hangulatban kerültem, elolvasva a soraidat, pedig alapvetően egyetértek veled. A hangulatom annak köszönhető, hogy látom, bizony, én is látom, merre tart nagyon sok ember. És tudom, hogy ezen nem tudok változtatni. Nem tudok a tömegek elé állni, és rájuk kiáltani. Nincs hatalmam ehhez, és eszközeim sincsenek. A világ arra halad, amerre akar.
Amit én tehetek, és amit bármelyikünk megtehet, hogy felelősséget vállalok a saját boldogságomért, a saját - esetemben férfi - szerepemért. És beszélek erről veled, meg azokkal, akik meghallanak.
És tudom, látom, hogy nem vagyunk egyedül.
És ezért már érdemes.
Én voltam boldogtalan, és most boldog vagyok. És mondhatom, boldognak lenni jobb!

Előzmény

Válasz

Kedves Zoltán! Egyetértünk.Isten?-vagy egy más hatalom,egy ma még ismeretlen intelligencia, az ?.....amely "létrehozott" bennünket,:férfiakat,és nőket.Abban is intelligens volt,hogy a teremtésben megmaradjon a Nő számára a Férfi MISZTIKUMNAK, és TERMÉSZETESEN FORDÍTVA IS ÍGY IGAZ.A valóság felismerése az,hogy a Nő,a család középpontja, óvja,és továbbadja az életet.-természetesen nem kisebbítve a Férfi szerepet,hisz' ,a családban Ő képviseli a világot,Ő gondoskodik a család ellátásáról,és védelméről. Ő bizonyos elsőbbséget élvez a külvilággal,míg a Nők,családon belűl.
Még ma is, /sőt, ma igazán kérdés/hogy miért nincs kölcsönös tisztelet Férfi és Nő között.?
Talán el kellene fogadnunk azt a tényt, hogy :míg világ a világ, soha nem lesz funkcióban egyenrangúság a két nem között.! A Férfi attól,és akkor igazán férfi,ha Nő van mellette,/fele-ség-e van,/,és a Nő ,attól,és akkor igazán Nő,ha férfi van mellette, /férje van./
Így teremtődött az élet,hogy "rendeltetésszerűen kijelöltetett a funkciója mindkét nemnek.A baj akkor kezdődik,amikor a tényt,nem akarjuk tudomásúl venni.Házasságban,kapcsolatban,viszontszerelemmel,és mind2fél részéről ugyanolyan intenzitású érzelem viszonzásnál tartható csak a kapcsolat fundamentuma.Egyébként szétmorzsolódik.Amikor a kapcsolat már romokban hever,elsősorban nem a szépet látjuk,(pedig azzal indúlt), hanem a sok-sok gyötrelmet,ami végűl a szakadást okozta.Általában gyülölködés közepette válnak el emberek,pedig,mennyire megkönnyítené helyzetüket,ha a kezdeti időszakot idéznék fel,amikor még szépek voltak az élményeik.Aztán jön a következő kapcsolat,de...sajnos ismétlődik minden,..mert aki gyűlölettel teli érzelmekkel lép ki előző kapcsolatából,az nem is tud igazán nyitott lenni a következőre.A megoldás valami olyasmi lenne: szerettelek, de,...elmúlt,....ÉS MOST NAGYON FÁJ,...endedjük el egymást, stb,mert kimondása után "elszállna" a gyűlölet,../természetesen ott a kérdés:melyik az az eset, amikor éppen a szakítás a legjobb megoldás,és hogy mikor folytatható e ,mennyi tartalék van még a kapcsolatban.
Másik nagy próbatétel amin át kellene esni mindenkinek,hogy "búcsúzáskor" mindketten vállalják az elkövetett hibák rájuk eső részét!Különösen nagy próbatétel,és mély fálydalommal jár,amikor olyan házasság bomlik fel, ahol gyerekek is vannak.-merthogy ŐKET érinti igazán ,a helyzet.
Egy párkapcsolat Célja, Sorsa :a GYERMEK.
Fejlődésüket nagymértékben befolyásolja: mekkora tiszteletet,szeretetet éreznek,és képesek adni egymásnak, egymás iránt a szülők kapcsolatukban,mert ugyanakkorát képesek érezni,a gyermekük iránt is !
Ami a két szülő viszonylatában rosszúl működik,..az hasonló képpen rosszul működik a szülő- gyermek viszonylatában is !
Van még egy ,számomra figyelemre méltó jelenség a házasság "misztériumával" kapcsolatban,az,hogy némely ember "fél" a jegygyűrűtől, pedig az annak a jelképe,:hogy felvállaljuk,-tudatában vagyunk kapcsolatunknak,és ezt kifelyezzük a külvilág felé is.
Másik véglet : a 21.századi,: melyben nagyon sokan felelőtlenűl,a kellő alázatot és elkötelezettséget nélkülözve kötnek házasságot. A "jeligéjük " így szól : ma egy tök jó buli, és ha NEM JÖN BE,.....akkor válunk !
Szomorú.
...ha vállalnom kell a "konzervatív" jelzőt,...vállalom. Én visszasírom a rég-múlt időket, amikor,az anyaság,a "meleg otthon"t őrző és teremtő, NŐI-ASSZONYI mivolt, a világ legtermészetesebb dolga volt.Amikor a Nőnek CSAK,az volt a rendeltetése,hogy gyermeket neveljen,amikor meleg vacsorával,NYUGODT-JÓ SZÓVAL,-TÜRELEMMEL,férjét váró "ház asszonya" volt.
Napjainkban "égig ér az önérzetünk",a "szoknyát nadrágra cseréltük"...sőt a "fegyvert is kivettük már a Férfiak kezéből,.....s milyen sokan vonakodnak "feláldozni" karrierjüket, az ANYASÁGÉRT,...holott más tevékenységének is az anyaság adna értelmet!
A zaklatott rohanó élet,az őrjítő ritmus szelei szétporlasztják a kapcsolatok alapjait. Minden gyorsan relativizálódik,semmi sem tart hosszú ideig,...pedig,a biztonság, és a megbízhatóság iránt vágyakozunk.
Mindenkinek keresnie kellene "azt a fényt",amely rávilágít minden személyes tragédiában,minden személyes sorsban, az OK-ra,..és annak FELTÁRT ÉRTELMÉRE.
üdvörítő lenne megérteni,...a soha fel nem fogott,...de mindíg is sejtett összefüggéseket,..s talán, vágyakozás ébredhet bennünk, hogy: RÁTALÁLJUNK IGAZI RENDELTETÉSÜNKRE !
BollokB.

Előzmény

Válasz

Bizony Ani!
Megint rajtam a bocsánatkérés sora!
Tudom, és nem is vontam kétségbe soha, hogy mennyi haznos, kedves, szeretnivaló dolog származik tőletek, nőktől. Hiszen az élet egy nagy része fölösleges is lenne a férfiak számára, ha nem lennének nők. Én azt hiszem, hogy ha nem lennének nők, akkor elég lenne, ha egy nap csak 12 órából állna. Vagy még ennyinek sem lenne értelme.
De Isten bölcs: férfinak és nőnek teremtett minket.
És mi is látjuk, hogy ez jó.

Előzmény

Válasz

A "cikk" elolvasása után ill. közben jött elő egy gondolatom amit megosztanék Veletek! Igaz, hogy tisztelni kell mindenki "hobbiját"vagy játékát ahogy itt irjátok, mert én nem vagyok" ho-ho-horgász", de a halat nagyon szeretem. Vidéki rokonunk, de még az itteniekből is tudok mondani egy párat aki ezzel a szenvedéllyel él, és olyan jó az Ő általa fogott halból enni a halászlét, vagy a rántott halat, halfasírtot. Tehát nem kell valóban lenézni a férfiak ugy mond játékát, hiszen hasznot is lehet kovácsolni belőle. Az egyik karácsonyunkon ugy "elusztunk", hogy nem volt időnk halat "vadászni," és az ismerősünk, ill. jó barátunk felajánlotta, hogy a fagyasztója tele van finom saját maga fogott hallal, ha elfogadjuk örömmel adja, mert már nehezen tudja becsukni a fagyasztót. Hát gondoljátok el milyen jót tett velünk. Én azóta, de még elötte sem itéltem el azokat, akik úgy játszanak, hogy nem elisszák, kártyázzák, szóval szórják a pénzt, hanem valóban olyan játékszenvedély ami talán majd idővel hasznos is lehet. Fiúk! csak igy tovább és ne hátráljatok meg a hobbitok elől, ha kell próbáljátok megmagyarázni miért is teszitek. Még egy példa, csak röviden, hogy egy rokonunk maketteket készit gyufaszálból (hajókat) Csodás! Ezt karácsony elött értékesiti, hát kinek jut a maniból ? a családnak a hobbiból pénzt csinál! Jól teszitek, hogy vannak ötleteitek, de azért mint nő megjegyzem nekünk is vannak gazdaságos hobbijaink!!!!!
További kellemes napot kivánok! Sziasztok! Ani.

Válasz

Annyi jót tudtok irni. Köszönet nektek. Jó hogy vannak emberek akik igy gondolkodnak.

Válasz

Tisztelet!
Tiszteld Atyádat,és Anyádat !......szól a parancsolat.

Képzelj el egy embert,aki egyedűl toporog egy szoba közepén, céltalanúl,..."kezében az Ő kis élete"....amit szüleitől kapott,....közben le s föl járkál, panaszkodik, síránkozik, dühösen mondja a magáét :
" ez élet ?
" élet az ilyen ?
" inkább meg se születtem volna !
" nem kaptam elég szeretetet Tőlük!
" nem is akartak engem,..ráadásúl el is váltak,
" magamra hagytak ,
" már évek óta nem beszélünk egymással,...stb,stb
- ha netán úgy éreznéd kedves olvasó, hogy veled is hasonlóan "bánt a sors",....panaszkodhatsz,...de nem éri meg, mert boldogtalan maradsz tőle.
Talán ma még nem ismered fel, hogy az Ő tiszteletük /szülők/,nem függhet attól,hogy születésed után hogy viselkedtek Veled, nem függ tehetségüktől,
erkölcsi magatartásuktól.
Tudnod kell, hogy abban az energiamezőben, amelyben elődeiddel benne vagy, a történéseknek "lenyomata" van.
Mindegy ,hogy fájdalommal, keserűséggel,vagy örömmel, de , Édesapádhoz, és Édesanyádhoz, mint életed forrásához, mindíg vissza térhetsz !Mindegy,hogy élnek e vagy sem (ebből a szempontból !!! ),benne vannak abban az energia mezőben,melyben TE is.
Ha képes vagy "lentről "szólni hozzájuk,:Apa,- Anya HIÁNYZOL,....akkor meghallhatod : gyermekem : " ÍGY TUDTAM az APÁD,- ANYÁD LENNI !"
Az élet egy nagy folyam. energiafolyam , és ha ítélet mentesen gondolsz Rájuk, ha elfogadod az életet, sorsot olyannak amilyenként szüleidtől kaptad, (majd a sajátodat magad választásaid szerint alakíthatod,) a lehetőségekkel, a korlátokkal, azokkal a kötődésekkel,amelyeket szüleid rónak Rád, amelybe beleszülettél, ....lelked harmóniába kerűl.

Szüleink megbecsűlése mindenekelőtt alázatot követel,- azért,- amiért a leghatalmasabb ajándékot kaptuk TŐLÜK,.......az ÉLETET !
Bollok Babi

Válasz

Nem csak a férfiaknak vannak játékai. És nem nagykorú kisfiú mindenki szerintem, akinél arra kellene figyelni, el ne törjön a mécses.
Az édesanyám 75 éves. Mindig voltak ötletei, kipróbált újdonságokat, megpróbálta bevezetni a saját életébe, és nem ritkán a miénkbe is. Nem mindig voltam megértő ezzel. Emlékszem, mennyire tiltakoztam, amikor olajjal kezdett főzni zsír helyett. Vagy amikor mindenféle sérülésre, bőrkiütésre propoliszos kenőcsöt propagált. Bizony, nem ritkán gúnyolódtam vele, még ha kedvesen is, de nagyhangúan és elutasítóan. Nem tiszteltem. Nem őt, hanem az ötleteit.
Nyilván megbántottam ezzel, de nemigen mutatta. Kitartó volt vagy makacs?
Nem ez számít most. Amíg belőlem hiányzott a tisztelet, addig meg sem fordult a fejemben, hogy megvizsgáljam az ötleteit, hogy van-e benne valami? Egy áttörhetetlen fal volt ebben a kérdésben köztünk, amit csak én bonthattam le.
És az évek során ő is épített falakat - nem ellenlépésként, ő is öntudatlanul -és én sem tudtam áttörni azokon, és most sem tudok.
És amikor eldöntöttem, hogy nyitott leszek, hogy odafigyelek rá, hiszen szeretem, rögtön sikerült lebontanom néhány falat. És ez jó volt nekem, jót tett neki és jótt tett a kapcsolatunknak. Nem hittem volna, mekkora örömöt okoz, amikor - talán húsz vagy harminc év után - először megengedtem neki, hogy propolisszal kezeljen egy apró sérülést a karomon.
És ő 75 éves, bogaras, zsörtölődő, panaszkodó öregasszony, és időnként ő is lebont köztünk egy falat. És nem lehet ezt nem észrevenni. Örömöt okoz.

Válasz

Ez amiről beszélünk, illetve írunk.
Generációkon átívelő, nemzedékről nemzedékre változó, hozott és megeszezett tapasztalatokon alapuló magatartási etikák összessége az élet sója, illetve fűszere.
Amit most túlzásba vittünk.
Az 1900-ig Meg nem volt meg az élet sava borsa csak a kiváltságosoknak vagy a különcöknek.
Tulajdonképpen ugyan azt írtam le mint ti.
Anak az érdekében hogy mélyebben bele láthassunk a történtekbe.

Válasz

Igazad van Zoli! Tudnunk kell képviselni a jót. Megéri, egyrészt azért, mert adni tudunk vele, segíteni tudunk, másrészt a saját lelki békénk miatt is.
A férfiakat pedig hagyni kell „játszani”. Komoly dolgokkal is, mert abból születnek azok a dolgok, amik előre viszik az életünket, és könnyed – persze nem káros - „játékokkal” is mert, szükségük van lazításra, kikapcsolódásra, mint mindenkinek. És az ő játékaikból mi nők is sokat profitálunk, vagy azzal, amit létrehoztak, vagy az örömteli együtt töltött idővel.

Válasz

Néha én is tehetetlenséget érzek, amikor hasonló dolgokat tapasztalok.
Úgy érzem, nem vagyok felhatalmazva, hogy beavatkozzak. Valójában nincs stratégiám, vagy elavult stratégiám van. Amikor én voltam gyerek, egy kőrfolyosós bérházban laktunk, sok gyerek volt a házban, állandó ricsaj. Az öreg Ebergényi (akkor még természetesen bácsi) volt a házmester, és nem sajnálta a fáradságot, hogy rendet tartson köztünk. Megmondta a véleményét a maga egyszerű módján. És respektáltuk, és a szüleink is respektálták.
Ma nem tudom, mire menne az öreg a keresetlen stílusával?
Pedig kell tudjuk képviselni a jót! Nem lehet a hallgatás, a félrefordulás, a beletörődés a stratégiánk. "Bűnösök közt cinkos, aki néma..."

Előzmény

Válasz

Talán ott és akkor, amikor erre a rohanó világra váltottunk, ahol az emberség, a tisztelet, az egymás iránt érzett szeretet, az egymásra figyelés helyét átvette az önzés és a pénz eszeveszett hajhászása. Mivel ezeket a mintákat a szocializáció során sajátítjuk el, melynek elsődleges színtere a család és a közvetlen környezet, a fiatalabb generáció saját családjainak nagyon nagy hányada pedig sajnos olyan amilyen, egyáltalán nem lehet csodálkozni azon, hogy már az óvodás, iskolás korú gyermekek körében főleg a kamaszkortól a fiúk-lányok kapcsolatában is tapasztalható a közöny, a kirekesztés, a másik értékeinek figyelmen kívül hagyása, a tiszteletlenség egymással, a szülőkkel, felnőtekkel, pedagógusokkal szemben. Gyakorló nagymamaként és tini gyermeket nevelőként naponta szembesülök a problémával. Elég elmenni egy gyermekjátszótér mellett amely tele van egymással trécselő fiatal anyukákkal és szabadjára engedett gyerekekkel, akik ütik vágják egymást és a legválogatottabb felnőttnek is becsületére váló szavakkal illetik egymást és az útjukba kerülő idős embereket. Ugyancsak érdemes figyelmet fordítani a tinidzserek egymásközti beszélgetéseire. Unokám közösségi ember, így gyakran fordulnak meg nálunk osztálytársak. Mivel a lakás nem családi ház, akaratlanul is hallok dolgokat, így szinte teljesen képben vagyok a gyerekek egymásról és tanárokról alkotott véleményében. Lehet, hogy hiba, de mikor elszakad nálam a cérna, bele szoktam folyni bizonyos beszélgetésekbe különösen akkor, ha valaki olyat gúnyolnak éppen, akinek az élete a nevelés, a tudás maximális átadása. Nem oktatok, inkább úgy teszem fel a kérdést, mit tennél, ha te lennél az a bizonyos pedagógus akit éppen gúnyolsz? Meg szoktam kérdezni azt is, hogy otthon szintén előadják-e ezeket az utánzó produkciókat és a szülők mit szólnak hozzá? Sajnos nagyon sok esetben az a válasz, hogy a szülők nem érnek rá beszélgetni. Többnyire a legfontosabb kérdéseik mi volt az iskolában, feleltél-e, hányast kaptál és mindenki rohan a maga dolga után. Talán itt romlik el Hajnalka! Nem figyelünk egymásra, nem értékeljük a másik munkáját, elkötelezettségét, akarva-akaratlanul leminősítünk mások által nagyra tartott dolgokat. Folyamatosan értékelődnek le az értékeink, és ez nem jó irányt szab az életnek. Én legalább is így látom!

Előzmény

Válasz

jó kérdés!

Előzmény

Válasz

És, akkor hol romlott el?

Előzmény

Válasz

Az eredeti történet arról szól hogy van egy kisfiú és egy kislány.
Ritkán kapnak ajándékot.
A kislány kap egy elektromos Barbit vagy valami elektromos babát.
A fiú meg büszkén mutatja az anyukájának hogy ő csinált egy motoros csónakot.
A kislány játékából, ezt az anyuka egy jókora pofonnal jutalmazta.
később mint írja megbánta, mert lehet hogy egy életre elvette a gyerek alkotó kedvét.
Figyelmeztetés innen ered, és nagy általánosságban igaz is.
A nők a férfiak múzsái, Sokat számít hogy mit kapnak a szüleitől, mit, ha van, a párjától, és mit tud tovább adni gyermekeinek.
Ti nők 100000 év alatt vállvetve, bennünket inspirálva, támogatva, hajszolva benépesítettük a földet. Miattatok törtek ki a háborúk. Miattatok lett béke.
Ott vagytok minden fontos ember mögött, és segítitek, vagy hátráltatjátok. Nélkületek nem mentünk volna semmire.
Nektek élünk, alkotunk, ugyan úgy mint ti nekünk.

Válasz

Nálunk ez úgy működött, hogy én valamit elgondoltam, és a férjem megcsinálta. Nagyon sok minden született így meg, akár kisebb bútorok, akár nagyobb alakítások a házban. És jó volt így, mindenki hozzáadott valamit, amiben jó volt. Nem tudok olyan férfit elképzelni magam mellé, aki nem tud a két kezével így alkotni, becsülöm a szellemi munkát, de fontos, hogy ne legyen kétbalkezes a párom.

Válasz

Hát, ha jól látom (olvasom) itt két tapasztalat körvonalazódik. Vagyunk mi nők, akik valami hétköznapi gyarlóságból, praktikus bunkóságból hajlamosak vagyunk belegyalogolni a férfiak játékos lelkébe. És ennek végzetes következményei is lehetnek. Mert én is úgy gondolom, hogy a mindenkori "játékok"-tól megy előre a világ. És nagyon szomorú (lenne) az a világ, aminek terei tele vannak félig elkészült játékokkal, abbahagyott csodákkal. De úgy tűnik, hogy ezzel a homo ludens-el együtt élni se piskóta. Most akkor hogy is van ez?

Válasz

Szeretem az alkotni tudó és akaró férfiakat,szeretem ,hogy másképpen gondolják ugyanazt amit mi, vagy valami egészen mást akarnak és azt csinálják amit mi!Szóval a férfiak fantasztikusan jók tudnak lenni ha elismerjük és bátorítjuk őket. Férfiak játékai? Csuda tudja miért,most olyan férfiak jutottak eszembe akik megkeserítették az asszonyaik életét. Einstein,Rodin,Tolsztoj,Picasso,Modigliani,...persze kérdés miért? Derek Prince-től egyszer megkérdeztezték ismeri-e XY-t / a nevét elfelejtettem/ , mire ő azt válaszolta: nem tudom, mert még nem beszéltem a feleségével.

Válasz

Ez is fontos, de itt a lényeg, a - ...
Inkább olvasd el a linket ami idetartozik.

Válasz

Egyet tapasztalatból mondhatok. A férfiaknak kell valami ami miatt a nő azt mondhatja, hogy "hű, Te milyen fantasztikus vagy".
Az, hogy ezt mi váltja ki, egyéne válogatja. Szükséges érzés a férfiaknak is és a nőknek is

Válasz

Nekem tetszik amit írsz, mesterien megtaláltad azt a szálat ami együtt kinyitja a hölgyek szemét kedvesen, figyelmet fől hívóan, tanúságosan.
De ki akar, vagy ki tud ehhez még hozzá tenni?

Válasz