Andrea! Köszi a véleményed, és el,is fogadom. hogy "valahol " nem értesz meg, de Nálatok sem volt elég az ötlet ugye? Nagyra becsülöm én is az ötletadókat, mert vannak akiknek még az sincs, de a tovább lépéshez, kell valaki aki ezt a sok begyűjtött ötletet megvalósitja. Neked is biztosan rosszul esett, hogy a helyzeted miatt lemaradtak a gyerekek a közös "programokról", és megértem, hogy ezt a pl-át hoztad fel, mert ez érintett a legrosszabbul. Andi! én nem akarom elnyomni azokat akiknek remek ötletei vannak, csak kérdezném, hogy jó, de hogyan tovább? meg tudjuk ezt valósitani? milyen a közeg amiben ez az ötlet létrejött? Alkalmas arra, hogy mindenkit egyaránt kezeljenek? Tehát kivel fogunk össze, azokkal akik a végén nem is úgy cselekszenek amint ezt előzőleg megbeszéltünk, vagy valóban törekednek arra, hogy nem baj, ha Neked több gyereked van megoldjuk! Ezek az emberek akikre igazán lehet számitani, és ebből van kevesebb, szerintem! Bocsi, hogy ha valamivel megbántottalak, nem szándékos volt, csak az én saját elképzelésemet véleményemet irtam le! Irjál, ha nem láttam jól át azt amit irtál!!!
Szióka! Ani.

Előzmény

Válasz

Hajnalka,én is hasonló ötletgazda vagyok...Anit nem akarom megsérteni,de a megvalósítás épp a "túlgondolás"miatt fullad mindig kudarcba.A legtöbb ember egy-egy ilyen ötletre Anihoz hasonlóan reagál.Persze jogosak a kételyeik.De az én első reakcióm egy ilyen ötletre a lelkesedés,az ötlet továbbgondolása,a"valósítsuk meg hurráoptimizmusa".Aztán jön egy "fölnőttül gondolkodó"és én elszégyellem magam a romantikus elképzeléseim miatt.Egy példa:Mikor még nem voltam anya,arra gondoltam,milyen klassz lesz,ha gyerekeim lesznek,és majd más családokkal összefogva segítjük egymást,nyaraltatjuk egymás gyerkőceit,vigyázunk rájuk,ha a másiknak programja van,közös gyerekfelügyettel oldunk meg egy szülői értekezletet...Aztán nem így lett.Persze látok működő eseteket,de én valahogy kimaradok ezekből.Azt hittem,velem van a baj,de egyébiránt kedvelt tagja vagyok a"szülői társadalomnak".Szép lassan ráeszméltem:túl sok gyerekem van.Az én gyerekeim nem tudnak másnál testvérestül ott aludni,és viszonozni sem tudnám,mert nálunk kicsi a hely,ami engem nem zavar,de látom az elvárásokat...Legalábbis a mi régiónkban sajnos így gondolkodnak az emberek.A gyerekek őszinték,volt,aki kereken megmondta,azért nem hívnak meg minket,mert nálunk túl sok a gyerek.../Pedig sokszor jobban viselkednek,mint néhol egy-két sorstársuk./Azt hittem,találok majd lelkes pótnagyit,aki szívesen van a gyerekeimmel,de nálunk a nyugdíjasok inkább Ausztriába járnak takarítani.Szóval eléggé adok-veszek módra működik a társadalom.Nem vonz az amerikai élet,de néha azért nézem lelkesen a filmjeiket,mert ideális példákat látok az együttműködésre-legalábbis filmvásznon...A szomszédok együttműködése,a költözésnél kiárusítás stb.Na nem ragozom.Azért nem adom fel.

Előzmény

Válasz

Szia Hajnalka! Örömmel olvastam a megjegyzésedet, de azt hiszem kicsit hiányos volt számomra a beszámoló! Azt hiányoltam, hogy az ötlet az jó, és még irod, hogy kivitelezhető is, de biztos vagy benne? Ugyanis ebben az árusitási dologba belejátszik sok amivel talán nem is számol a kedves ötletadó. A helyet bérbe adó mit szól hozzá?, az APEH mit fog tenni? Hányan tartanak igényt erre az un. "szolgáltatásra?". Én mint gyakorlott vállalkozó, bizony tudom, hogy megszervezni valamit nem ám egyszerű dolog. Az őstermelőknek is kell valami bizonyitvány, vagy nem nem tudom (ezzel nem vagyok tisztában), de megint visszakanyarodtunk az ételhez! Mi van pl. azzal aki nem őstermelő "csak" egész egyszerüen kézműves, fazekas, keramikus, fafaragó, szövő-fonó, és még sorolhatnám? Tőle is megvenné az illető a holmikait? Hát ez az amire én nem tudom a megoldást, de lehet, hogy velem együtt mások sem. Az ötletek jönnek persze, de a kivitelezés, az a nehezebb. Értékes ötlet sok van, és örülök, hogy ezt megosztottad velünk, de ebben azért vitába szállnék, hogy a többi ember aki munkanélküli, mit fog kezdeni a megvásárolható holmikkal? Egész egyszerüen nem megy el, és kész. Én szerveztem már kiállitást is, és sok vásáron is részt vettem, de a fejekben kellene először rendet tenni, és utána jöhetnek az olyan ötletek amik meg is valósithatók. Ennek vannak szabályai amit sajnos be kell tartani, ez a nehezebb része a dolognak, persze, ha minden készen áll (felmérés engedély igény stb) akkor indulhat a dolog, de idáig el kell menni, és nem lehet csak az ötletnél megállni!!!!!
Sok sikert kivánok, és kérlek számoljál be arról, hogy lett-e az ötletből megvalósitás is! Köszi, hogy meghallgattál!
Szióka! Ani.

Előzmény

Válasz

A tegnap beszélgettünk egy kedves barátunkkal és csak úgy szórta az ötleteket az együttműködésre. Hogy a helyi focipályán hetente valami vásárfélét kéne tartani, ahol egymástól tudnánk megvásárolni a házi paradicsomot, tojást, sőt cserélni is lehetne. Hogy közösen kéne gyerekeket nyaraltatni, mert van, aki pedagógus és van, akinek lovai vannak. Mind-mind egyszerű és kivitelezhető ötlet. Annak örültem, hogy megint találkoztam egy emberrel, aki gondolkodik, vannak ötletei és van benne energia, hogy csináljunk valamit együtt. Hiszek abba, hogy sokan vagyunk! Hogy össze tudunk fogni, hogy megőrizzük, amink van és arra is összefoghatunk, hogy újat teremtsünk! Egyszerűen, csak merjünk együtt gondolkodni!
A világ ma inkább arra tart, hogy ne gondolkodjunk, hanem elszenvedjük a mások által elénktálalt életet. Nem gondoljátok, hogy ezen változtatni kéne?

Előzmény

Válasz

Zoli! most irok egy jó kis példát az összefogásra, az ajtó kinyitásra, hogy ne azt mondjad, hogy én pesszimista vagyok hisz alapjáratban igen is pozitiv gondolkodású, sőt van amikor már túlzásokba is esem (ez nem jó). Irtam, hogy tagja vagyok a helyi Vöröskeresztnek, most rendeztünk egy véradást. Hát azért nem semmi, hogy 44 ember ingyen ajánlotta fel, hogy ad vért ha lehetséges. Itt azt tudni kell, hogy 1 egységnyi vért vesznek le, ami 4,5dl, egy embertől. Mi most 35 egységnyi vért tudtunk produkálni, ebből legalább 100 ember életét lehet megmenteni adott esetben. Nem akarok ezzel dicsekedni, csak megosztani Veled-(Veletek) az örömömet, hogy azért vannak akik segitenek, csak meg kell találni a módját. Nem kis dolog ez főleg én érzem igy, mert én egy csepp vértől is elájulok, én csak szemlélője voltam a dolognak,(az én feladatom más) de csodálatos a végeredmény ilyen aránylag kis településnél. Hát ez is egy kis lépés az ajtó kinyitásához nem gondolod? Tehát én is megyek Veled, előre ha gondolod, csak legyen értelme, és legyen haszna. Ne hiábavaló legyen a tevékenység. Nálunk mivel Pest közelben lakunk a multik nem kerülhetők ki teljesen hisz körül vagyunk véve velük, és csak olcsóbb a kristályviz mint a CBA-ban, ezért inkább elzarándokolnak a multikhoz. Hát ha rajtam akarnának meggazdagodni nagyon sok idő kellene hozzá nekik :)) de én mást nem tudok tenni, csak segiteni itt-ott, és menni előre egy picit. Most elnézést kell kérnem azoktól akik nem tudják megvenni a drágább élelmiszereket, és elmennek a multikhoz, nem vetem meg őket, de ezen hogy lehet segiteni...? Talán majd kitaláljuk, hisz még talán sokan szólnak hozzá ehhez az általad kinyitható ajtóhoz. Remélem legalább is.
Szió! Ani.

Előzmény

Válasz

Szerintem sem vezet sehová a türelmetlenség, Ani! De nincs is rá szükség. Nem vagyunk egyformán zárkózottak. Van, akinek több idő kell, lassan nyílik, segítsünk neki. De van, aki már készen áll, és ahogy az ajtóhoz érsz, már nyílik is az ajtó.
Én hiszek abban, hogy ha menni akarsz, van kivel.
Én például készen állok. És már nem vagyok egyedül.

Előzmény

Válasz

Ez tetszik ez a szív-szimbólum. Mókás, de kifejező. És nagyon igaz. Két ember kérdőjele együtt megfogalmazható szeretetben.
Na. leállok, mielőtt szentimentalizmusba csapnék át.

Előzmény

Válasz

Hajnalka! Igen amit irtál nem nevetséges, hanem igazság. A sziveket kellene egymás gondja felé irányitani, és nem önző módon a saját "pecsenyémet sütögetni". Jó volt a jelképes hasonlat, és talán ezt kellene tenni, hogy nem kérdezni hanem cselekedni? Ide is tettem a kérdőjelet, mert nem látom még igy sem most a kiutat az ajtó kinyitására. De lehet ha a Te és az én kérdőjelem összefut talán lehet egy picit előre lépni. Szerintem klassz felfedezés volt! Én díjazom!

Előzmény

Válasz

Szia Zoli!
Igen lépjünk túl, és haladjunk előre, mert igazad van, hogy csak toporgunk egy helyben, és nincsen még mindig megoldás. Ez a gond hamar nem is szül megoldást szerintem, és valóban Neked is és nekem is és még sokaknak vannak gondjai, és rászorulunk egymásra, erre saját példámat is elő tudnám húzni, de ha valóban ahogy Hajnalka irta jelképesen összefogunk biztosan lehetne szép dolgokat véghez vinni. Ezt irtad Te is de kivel ? Hiszen mindenki megpróbálja nem elmondani a gondját, hanem saját erőből, a család segitségével, jó barát segitségével oldogatni, több kevesebb sikerrel. Én azt hiszem nem jött el az az idő, hogy megnyiljanak az emberek, és a szomszéddal kávézás közben megbeszéljük a problémákat, mert még mindig zárt ajtókat döngetünk. Talán idő kellene ahhoz, hogy több legyen az egymás közötti bizalom, és ehhez időre van szükség, sok esetben sok idő! Próbálkozni lehet, és kell is, de nagy változást talán még nem lehet várni az ajtó kinyitásáig.
Sok-sok őszinte ember segitő szándékkal bir, de ezt nem lehet sürgetni. Talán ennek is eljön majd az ideje, mert "bajban ismeri meg az ember a másikat" mondással talán később mások is egyet értenek. Én tudok várni, és aprókat lépni is. Lehet, hogy nem jó a hozzá állásom? Ennél sürgössebb a helyzet? Lehet, de a kis sok lépésből lesz majd a nagyobb előre haladás véleményem szerint!

Előzmény

Válasz

Csak eszembe jutott egy nevetségesen "giccses" szimbólum... Akik itt megszólaltunk, valahogy mind megfogalmaztuk a magunk kérdőjeleit. Az is, aki nem írta le, csak olvasta a hozzászólásokat! És maradunk kérdőjelként, a magunk kis szigetén. Viszont két kérdőjel, ha összekapcsolódik (és nem hátat fordít egymásnak) akkor egy szivet formáz.
Együtt más vagyunk, mint külön-külön, egyedül.
bocs, a széplelküségért!

Előzmény

Válasz

Minden szavaddal egyetértek, Ani, de hadd menjek egy lépéssel tovább, mint ahogy a "Mit gondolsz?" c. blogban tovább is mentem.
Tehát azt gondolom, hogy ideje lenne felismernünk és elismernünk, hogy mi magunk is segítségre szorulunk. Mégpedig egymás segítségére, öszefogásra. Te is segítségre szorulsz, én is segítségre szorulok, mert magunkra maradva a mai körülmények között nem boldogulunk. Tehát nem az a kérdés, hogy kinek segítünk, hanem az, hogy kivel fogunk össze?

Előzmény

Válasz

Első olvasásra valóban rengeteg minden megfordul az ember fejében amikor irod, hogy hány féle képen gondolkodnak emberek. Hát azért mert nem vagyunk egyformák. Sok példa van mindenki előtt sőt a saját bőrén is tapasztalja az ember, hogy ki és miért segit ha segit, és ha nem segit. Én a helyi vöröskereszt tagja vagyok és az itt élő nehéz helyzetben maradt emberek segitségére próbálunk koncentrálni. No hát aki igazán rászorul a segitségre az azért nem akarja elfogadni, mert szégyenli azt, hogy ide jutott, inkább letagadja, hogy mikor evett utoljára, vagy mikor segitett Neki valaki. Van aki nagy szájjal mondja ki azt, hogy miért jutott idáig, és elfogad bármit, de később rájövünk, hogy sokkal több mindennel rendelkezik mint az elöbb emlitett ember. Igen nem vallják be az emberek még maguknak sem, hogy bizalmatlanok, vagy gátlástalanok, és ezért nehéz eldönteni kinek fontos segiteni, és ki az aki majd saját maga meg fogja tudni oldani a problémáját. Sok oldalról közelithető meg a segitség nyújtás, de mint olvastam erről már többen irtak, és egyet is értek több emberrel, hogy sokan bizalmatlanok. A belső titkukat senkinek sem mondják el, bár ezt talán nem is várja el senki, de ahhoz, hogy Te valakinek segitő kezet nyújtsál ahhoz igen is bizalom kell. Most azt hiszem kevés ember bizik meg a másikban, sajna, Éva hozzászólását valóban értékelem, mert igen vannak körök, szintek, és ami neki már sok az a másik embernek még semmi, tehát kit mennyire érint valami az attól is függ mit veszitett és mi az amit szeretne még talán megtartani. A sok és a kevés is csak egy szó a szótárban, de mindenkinek mást jelent, lehet, hogy valakinek szerinted túl sokat adsz, de ez neki kevés, hát én itt látom igazán a problémát, hogy minden ember a saját kis dobozából nehezen jön ki, és bizony nehéz megnyitni a sziveket, mert már nem igazán biznak az emberek még saját ismerőseikben sem. Én is várnám a megoldást, de még én sem jutottam el sajnos ahhoz a ponthoz, hogy el tudjam dönteni, hogy kinek lehet ill. kell segiteni, mert igen is értékes ember, vagy talán csak elhagyja magát, bár neki is elkél a segitség. Nem is folytatom, hisz én is kérdőjellel fejezem be az irományomat, hisz én is szivesen segitenék embereken, de kin??????
Ha mégis rossz szögből néztem a dolgokat nézzétek el nekem!
Sziasztok! Ani.

Válasz

Nem győzöm hansúlyozni, Zoli, és másoknak is: vannak, akik ott maradnak a hátsó ülésen, pl azért, mert fontosabb nekik a büszkeség, mint a szorult helyzetből való szabadulás.
Alapigazság: csak azon lehet segíteni, aki önmaga is hozzájárul ehhez!

Előzmény

Válasz

Én is kinyitottam az ajtót természetesen csak sajátságosan hasonlatosan Zolihoz és csak az bánt hogy nem minden fülhöz jutok el mert nem tudom miként érhetem el őket akiken egít6eni szeretnék.
És én is mások segítségére szorulok szorultam és szorulni fogok.

Válasz

Mennyire igazad van, Éva!
És hidd el, nekem nem az a problémám, ha előttem marad zárva az ajtó. Nekem van választásom: vagy zörgetek tovább, vagy otthagyom, és keresek másikat. (A Szerencse is ezt teszi, a Lehetőség is ilyen)
És türelmetlen sem vagyok.
Én csak mondom a magamét, van aki hallja, van aki nem. Többet nem tehetek.
És tudom, hogy mások is vannak, akik mondják, és vannak, akik cselekszenek is. És én inkább tartozom ezek közé, mint azok közé, akik (akár önhibájukon kívül) magukra maradtak, és maguk is akarnak maradni.
Tudod, Hajnalka autója kétajtós. A hátsó ülésről kiszállni nem valami könnyű. Én mindig nyújtom a kezem, hogy legyen miben megkapaszkodni, de azt látom, hogy sokan vannak, akik inkább egyedül nyomakodnak, mint hogy elfogadják a kinyújtott kezet. És ezt nem szimbólumnak, mindössze párhuzamnak látom.
És nem lenne baj, ha mindenkiben meglenne a kellő erő. De nincs. Már nincs vagy még nincs. És ottragadnak a hátsó ülésen.
Nem kéne.

Előzmény

Válasz

Kedves Zoli!
Nagyon tettszik a téma, amit felvetettél. Én is sokat gondolkodtam már e körben, mostanában pedig még többet. Szerintem a bajbajutott emberek esetén csak elméleti szinten léteznek az általad felvázolt kategóriák. Olyan ember szerintem nincs, aki elsőre a sültgalambtól várja a problémáira a megoldást és olyan sem, aki nem akar változtatni Az embereket a saját sorsuk igen is érdekli / léteznek olyanok is, de kevesen, akit a másoké is /. Aki bajba kerül, kivétel nélkül változtatni szeretne. Mindenki igyekszik kijutni a gödörből, csak van akinek sikerül, van aki sajnos benne marad, sokszor önhibáján kívül is. Olyan ez, mint a haldokló, mikor az utolsó szalmaszálba is belekapaszkodna, csak hogy mentse az életét, bármily sivár is volt. Azt tanultam pszichológiából hajdanán, hogy próbálj magad köré vonni egy védőhálót. építsd ki a szinteket - tudod, a piramis - és valamelyik szinten biztosan megtalálod a megoldást ami segít kikerülni a bajból. Magyarul, ha kidobnak az ajtón, mássz vissza az ablakon! A probléma csak ott van, hogyha egyik szint sem működik igazán, és a piramis tetejéről zuhansz a mélybe! Sajnos, sok esetben ez van a mai körülmények között. Ha nincs a családi szint, önhibádból, vagy azon kívül, próbálkozol a következővel. A közösségi szintnek megfelelő a mi kis közösségünk, de még úgy gondolom,nincs kellően összecsiszolódva. Azt hiszem, nem szabad okolnod magad azért, ha még itt sem nyílik ki minden ajtó elsőre előtted. Azoknak, akik nem nyitnak ajtót az első kopogtatásodra, nem Veled van gondjuk, nem a bizalom hiánya miatt teszik, hanem mert minden más előző és fölöttünk levő szinten kudarcot vallottak, a legbiztosabbnak vélt szinten is jól beléjük rúgtak, porig alázták őket, teljesen magukra maradtak. Az ilyen ember egyszerűen olyan sokkhatás alatt áll, hogy még a jószerencsének sem mer ajtót nyitni jó hosszú ideig. Pedig igazad van! Az ajtóknak ki kell nyílniuk!

Válasz

A Bizalom egy olyan fogalom, ami egyre nehezebben megszerezhető és egyre könnyebben elveszíhető ajándék. Magam is sokat fáradozom azon, hogy adhassak és kaphassak bizalmat. Ez a közösség egy különleges szerveződés. Ez pedig Zolinak köszönhető elsősorban. KÖSZÖNJÜK, hogy működteted!
Mi is szabadságoltunk, gyerekeket tartottunk nyári működésben, így a gép használatára korlátozott lehetőség adódott.
Örömmel látom, hogy sok új taggal bővült a közösség!

Válasz

A bizalmat nagyon nehéz megszerezni, de elveszteni egy pillanat műve lehet.
Zoli! Szerintem egyáltalán ne sajnáld, hogy Sanyi végül is nem csatlakozott a közösséghez. Ő úgy látszik, ahhoz a kategóriához tartozik, akik szerint pénzért minden megvásárolható, még a "barátságok" is. Hát legyen ebben a tudatban és élvezze felsőbbrendűségének tudatát. Te pedig tevékenykedj úgy továbbra is a "hozzád hasonló színvonalon lévő" közösségi tagok körében, mint ahogy eddig is, nagyon jól csinálod! A sajnálatos az, hogy a hozzád hasonlóak a mai társadalomnak csak nagyon kis részét alkotják, a többsége sajnos Sanyi, ezért tartunk ott többek között az egyéni és családi kapcsolatok terén is, ahol tartunk.

Válasz

jó nyaralást!

Előzmény

Válasz

Sziasztok!
Igen fantasztikus kérdések, sajnos pillanatnyilag nem tudok belebonyolódni, mert szabira megyek, de érdekel nagyon! Tudniilik valóban a bizalom az amin alapul minden társkapcsolat, a szerelem mint olyan egyszer elmúlik, és szeretetté válik, de a bizalom az amire építünk mindent, ha az nincs akkor már nem is kapcsolat a kapcsolat. De nem csak a kapcsolat, valóban bíznom kell még egy szerelőben is, mert hogy engedem a saját lakásomba?, igaz tájékozódom előtte, hogy mi újság felőle, de mégis, igen nyitni kell de mi történik, ha újra és újra becsapnak???? Igen! ez egy kimeríthetetlen téma!

Válasz

Köszönöm Veronika!
Hú, mennyire vártam valami ilyesmit!
Ahogy Desiré a hírdetést, Cseh Tamás dalában. Én is tudtam, hogy meglesz:

Amikor Désiré megérkezett Budapestre

A negyedik éjszakán,
mentem utcák során.
Tócsában fényes gyöngy,
zsebemben munkakönyv.

Az ötödik éjjelen
volt már albérletem.
Főbérlőm férfi bár,
mégis fiúkkal jár.

A hatodik éjjelen
valami rossz helyen
egy nőnek - nem is tudom -
volt egy ajánlatom.

Hárman jöttek nekem
azon az éjjelen.
Orrcsontom eltörött
a múzeum mögött.

Egy hirdetés kéne egy ház falán,
jut nekem még jobb főbérlő talán.
Egy hirdetés, csupán az kéne még,
s felhozhatnám Pestre Vetró Irént.

A nyolcadik éjszakát
nővel aludtam át.
A körmöm eltörött,
úgy szorítottam őt.

A tizedik éjszakán
egy ház bejáratán
- nem lehet tévedés -
ott volt a hirdetés.

Szemembe úgy akadt,
hogy untam a ráncokat
igazoltatás során
egy rendőr homlokán.

Ez az, Vetró Irén!
Mondtam magamban én.
A századik éjszakát
már velem alszod át.

Egy hirdetés kéne egy ház falán,
jut nekem még jobb főbérlő talán.
Egy hirdetés, csupán az kéne még,
s felhozhatnám Pestre Vetró Irént.

Előzmény

Válasz

Igen, az ajtókat ki kell nyitnunk, hogy betudjon térni rajta a rászoruló. Lehet hogy észre sem vesszük, hogy hozzánk intézték segélykiáltó kérésüket, közeledésüket, mert azt gondoljuk ez nem nekünk szólt. Mivel érdemelném én ki hogy hozzám forduljon valaki? Megajándékozzon a bizalmával? Egyszerüen mert ilyen vagyok. Tényleg én sokszor azt gondolom, hogy mások jobbak. Biztosan másnak szól a kérés, kérdés, nem tőlem várnak választ. Bezártam az ajtókat. Nyissuk ki, hadd lássuk meg besüt-e a nap. Biztosan igen. Csak meg kell látni, találni azt aki bejött a nyitott ajtón. Készenlétben kell lenni , hogy segithessek valakinek. Ezt most tanultam meg Zoltántól. Adni, adni önzetlenül, ne csak várni, hogy berepüljön a sült galamb. Köszönöm neked Zoltán, hogy felébresztettél. Rájöttem, hogy úgy viselkedek mint egy csiga. Kijövök a házból, szétnézek egy kicsit sütkörezek a napon és hamar vissza is húzódom, hadd vegyen más is levegőt. Legyünk kint minél többet, osztani a barátságot, hogy sokasodjon.
Üdv. Veronka

Válasz

Hát igen, a válaszlevél, mint elméleti lehetőség igen kis százalékban ért volna célt, én is belátom. Üdv.

Válasz

Bárki nyithat ajtót.
Tudod, te is beengedhetsz valakit az életedbe, aki segít megváltoztatni azt, és te is be tudsz nyitni valakihez, akinek te segítesz.
Van, akinek ez maga lenne a csoda.
Próbáld ki ma: keress valakit, akinek segíteni tudnál, akármilyen apróságban, és tedd meg!
És mondd el, hogy mit tapasztaltál.
ebben a világban a legtöbben azzal dicsekednek, hogyan sikerült belerúgniuk valakibe, hogyan gázoltak át ellenségen, baráton, ismerősön, ismeretlenen. Ezzel is dicsekedhetünk persze.
De ha csak ülsz a zárt ajtód mögött, az is választás. "Bűnösök közt cinkos, aki néma."

Előzmény

Válasz

Kössz Zoli!
Az ember tényleg úgy van. hogy azt hiszi, nem az számít, hogy mit mond, hanem, hogy ki mondja, de nem így van. Nem számít ki mondja, a durva szó a méltatlan kapcsolatban is nehezen dolgozható fel. Persze, hogy fáj. De ezzel jár, bizony. Ha nem fogadod el, az bizony büszkeség.
És Iminek pedig, hadd mondjam: nincs még egy levél. Mert mit írhatnék? Bántani nem akarom, tanítani pedig nem tudom. Mindenkinek szabadságában áll zárt ajtók mögött élni.

Előzmény

Válasz

Zoli! Szerintem Sanyi nem igazi keresztény ... csak az akar lenni. Zsenge próbálkozás tőle. Esetleg még egy levél neki, magyarázatnak :) Kideríti lelke titkait.

Előzmény

Válasz

Nem egészen így értetem, de azt értem amit írtál, hál istenek még nem volt ehhez szerencsém de nem is esne jól, természetesen biztos az említett úr" okos, és tájékozott, és így megbánt, és nem is tudja menyire, de sajnos ez evvel jár.
Azért elsőre megéri mindenkiről jót feltételezni.
Persze a józan ész kereteim belül.
Előre nem feltételezhetem a csak a rosszat a másikról, mert az eleve gátolja a kapcsolat teremtést.
Egyébként tedd, vagy csináld amit eddig csináltál jól.
Dicséretes a munkád és a célod és ezt a szélmalom harcot csak nagyon nemes lélekkel lehet vállalni.
Szükségünk van rád.
Remélem ez a pár sor feledtette azt a pár sort ami felbosszantott, és én kérek elnézést helyette is.( Boldogok a lelki szegények, isten bocsássa meg neki, nem tudja mit beszél, illetve ír. Nem ismeri a leírt szó hatalmát.Nem tudja hogy ez róla is egy tanúsítvány.

Előzmény

Válasz

Nem mindenkinek kell barátság, van akinek a jó szó is nehezére esik. Sőt vannak, akik inkább a durvaságot választják.
Hadd másoljak ide egy tegnapi levélváltást!
Tudod, ha valaki rákattint a nevedre valahol, a rendszer kijelzi, hogy x.y. megnézte a profilodat. Én ilyenkor nem restellek levelet írni neki. Most is ez történt:
Kedves Sanyi!
Láttam, megnézted a profilomat. Örülök neki. Nem tudom, hogyan találtál rám, mi okozta a kíváncsiságodat, nyilván a családi együttműködés közösség keltette fel az érdeklődésedet, csak az az oldal nem jelzi a látogatót automatikusan.
Ezzel együtt, hadd hívjalak meg a közösségbe, légy a barátunk, és vegyél részt a munkánkban, ha kedved és szíved van hozzá. Örömmel fogadunk. nézz körül, olvasd el a bejegyzéseket, ismerkedj meg a koncepciónkkal, nézd meg mások profilját is. Érezd magad otthon.
Persze csatlakozhatsz is: http://csaladiegyuttmukodes.network.hu/
üdv: Zoli!

Ime a válasz:

Zoltán!

Zsenge próbálkozásodat kérlek tartogasd a hozzád hasonló szinten lévőknek! Nem néztem meg a profilodat, mert ismeretlenekkel nem próbálkozom a neten! Egyúttal ajánlom figyelmedbe a sok karitatív és adakozó oldalt, ahol szivesen látják az együttműködőket, akár írásban, de legfőképpen anyagi támogatás terén ! Tehát kérlek keresztényként adakozz és segíts a rászorulóknak és akkor talán sok-sok barátod is lesz.
Üdv: Sanyi

Tudod Zoli, én úgy gondolom, hogy inkább vállalom, hogy visszautasítanak, akár durván is, mint hogy én legyek durva másokkal.

Előzmény

Válasz

Jól gondolod, csak nehéz így élni.
Én barátot keresek minden emberben és akiben csalódok, vagy elutasít vagy nem barát ként viselkedik az a jövőben az lehet, ha megváltozik vagy én tűnök másnak a szemében.
Én úgy érzem a szándék már fél siker, a lényeg az önzetlen jó szándék.

Válasz

Azóta is ezen gondolkodom amit írtál Zoli, hogy hogyan lehet megnyitni, kinyitni a másik ajtaját. Mostanra fogalmazódott meg bennem, hogy az őszínte önzetlen szolgálat a másik felé. Ez az ami bizalmat alakíthat ki felém.

Válasz

Jézus jutott eszembe, Ő nyitott szívvel él, és zörget a szívek ajtaján, és amelyik kinyilt azzal él egy új közös életet, aki pedig nem nyitott ajtót azon az ajtón hűségesen kopogtat tovább, mert vágya, hogy "az ajtók kinyíljanak".
Nem könnyű, de megéri hűségesen kitartóan kopogtatni.

Válasz

Van olyan aki csak időnként tér vissza, igen. Sőt van olyan, aki eltűnik. Akire nem lehet számítani többé. Van, aki csak távolról figyel, lapít, hogy észre se vedd. Ő nincs is.
Van egy barátunk, akiben tűz ég. Tele van tervekkel, hittel, az örömteli élet utáni vággyal. Egész estéket beszélgettünk át lelkesen. És amikor lassulni kezdett a szekér, amin utazott, majd megállt, amikor ellepték a bajok, kihűlt a tűz, eltűntek a tervek, a hit, a vágyak. És ő bezárkózott önmagába, megközelíthetetlenné vált. És hiába szeretnénk segíteni, vagy együttérezni vele legalább...
Én is türelmetlen vagyok olykor. Néha úgy megmondanám a véleményemet a hűtlenségről. Ráönteném az összes keserűségemet, kiengedném a felgyülemlett gőzt. Használ valamit?
Én azt gondolom, hogy lehet stoppolgatni egy-egy kedvenc ruhát, de időnként újat is kell venni.
És az én felelősségem, hogy mit kezdek a kínálkozó kapcsolatokkal, hiszen az én életem.
És az én felelősségem az is, hogy kínálkoznak-e kapcsolatok? Hogy teremtek-e lehetőséget, hiszen az én életem tartalma, minősége függ ettől. Nem? Mit gondolsz, Veronika?

Előzmény

Válasz

Sziasztok!
Köszönöm szépen a jó tanácsaitokat. Lehet, hogy csak több türelmem kell legyen. Mert a van olyan barátnőm aki időnként tér vissza, nem mindenben értünk egyet, de ha találkozunk van közös témánk.

Válasz

Kedves Veronika!
Gondoltam én leszek az első, aki válaszol neked, de lám megelőztek, és nem is baj, mert ilyenkor egy férfi véleménye, lehet hogy érdekesebb. A valóság az, hogy nekem egy barátnőm van, igaz ő több mint húsz éve az. Volt, hogy évekig alig találkoztunk, volt, hogy nehéz időkben együtt laktunk, volt, hogy Ő segített nekem, volt, hogy én neki. Nem mindig értünk egyet, olyankor szenvedélyesen vitatkozunk, de azt tudom, hogy bármi van, az éjszaka közepén hívhatom, kopogtathatok az ajtaján, és Ő is számíthat rám. De mindezt csak azért írom, mert Ő számomra Isten ajándéka. Ő, egy extra "bónusz". Szerencsés vagyok, hogy van, és egyáltalán nem érdem kérdése. Volt, amikor azt szerettem volna, hogy legyenek barátaim, erőlködtem is, de valahogy nem állták ki a próbát. És pont úgy, ahogy neked, voltak súlyos csalódásaim. nemis olyan régen...Olyan is volt, hogy valaki, aki tényleg amikor bajban volt, akkor éjjel kettőkor jött hozzám, és álltam mellette a bajban, szóval egyszer csak eltűnt, és...és azóta sincs. Na őt, megszenvedtem! Leginkább azért szenvedtem, mert nem értettem, hogy hogyan lehet így eltűnni, elhagyni, kiszállni a közös életünkből.
Mindezt csupán azért írom Veronika, mert elegendő okom lett volna bezárni a "barátság ajtót". De nem jó az embernek egyedül. És arra jöttem rá, hogy elsősorban az a fontos, hogy én mit képviselek. És, ha van szeretetem, amit kimutatok, akkor lesz néhány ember, akinek ez lesz annyira fontos, hogy ő is adjon. És, hogy minél többet tudunk egymásról, annál többet tudunk adni is. Valahogy úgy működik ez, mint egy társas tánc, egyik lépés követi a másikat. és az is igaz, hogy van, akivel három lépésig jutunk és ott megrekedünk, és van akivel van tovább is. Van, akivel egy kicsit vissza kell lépnem, hogy ne essek túl nagyot pofára. Nem tudom, hogy ebből a felnőttkori építkezésből tud-e olyan igazi barátság lenni, mint a régiekből. De tartalmas kapcsolatokat lehet építeni.
Én még abban is hiszek, hogy egy ilyen csoportban, mint ez őszintébb barátságok születhetnek, mint a szomszédommal. És nem azért, mert a monitor nem lát a vesémbe. Hanem azért, mert akár őszinte is lehetek. És nem azért, mert úgysem találkozunk! Sőt, ellenkezőleg: tudom, hogy ebből a közösségből LESZNEK BARÁTAIM!

Előzmény

Válasz

van néhány ismerősöm, akinek olvasnia kéne ezt, amit írtál, Zoli! Van ismerősöm, akinek meg kellene ezt hallania. Van ismerősöm, akihez el kellene juttatnom ezt az üzenetet. És el is fogom juttatni valahogyan!

Előzmény

Válasz

Barátkozz olyanokkal aki nem érintkezik a közvetlen környezeteledel, és nem áll kapcsolatban egyetlen ismerősöddel sem, azzal talán szabadon kibeszélgetheted minden bánatod, ügyed, egyebed.

Előzmény

Válasz

Sajnos elveimmel ellentétben nem igen bizom az emberekben. Többször csalódtam, ezért nincs is barátnőm. Én nem az a tipus vagyok aki barátnőkhőz jár. Kissé irigylem azokat akik emlegetik a barátnőket. Hát igen nekem is volt, de egyszer csak megszakadt a kapcsolat. Nem keressük egymást. Ügy érzem barátod csak addig van amig te segitesz neki, ha neked van szükséged ő visszahúzódik. Akkor az nem barát. Az igaz, hogy talán túl kritikus vagyok a "barát" kifejezés jelentésén. Akiben tényleg megbizhatok, nem beszél ki, nem él vissza a bizalmaddal, nem hagy cserben. Jóban -rosszban. Nem mondom, néha magányosnak érzem magam, a férjem is vetette a szememre, hogy nincs barátnőm. Mit tegyek?

Válasz

Nem választ fogok adni, hanem mesélek. (Megint az alkohollal kapcsolatban). No meg amikor lestem a negyedikről, munkahelyi baleset során. Meg az amputált lábfej esete.
Tudom vannak sajnos nagyobb tragédiák.
De ez most az én történetem. Amiket alig tudtam feldolgozni.
Persze voltak nagyobbak de azt az élet és az én, mondogatjuk, (sz pihém) megoldotta. (Mondjuk hozzátartozók halála.)
De talán tisztábban látsz ha úgy írom ahogy én megéltem.
Az alkohollal kapcsolatban:
Nemigazán érti aki nem volt a betege.
A lényeg az hogy az utolsó hetekben, napokban.
Ok nélküli lelkiismeret furdalás, spontán éjjel remegés, forgolódás hideg veríték, ágyba feküdtem volna de egyszerűen ki kellet hogy keljek, hazugságok, mások kritikái, a másnaposság, kis problémák nagynak tűntek, a problémák elodázása mind inkább egy másik személyé alakítottak, aki nem is hasonlít önmagamra. Ezeket a problémákat nem lehet gyógyszerrel kezelni, nem lehet az orvossal megértetni, ezt csak szintén gyógyulni vágyó alkohol betegekkel lehetett megbeszélni, és majd ezután beszélni azokkal akik nem az ital rabjai, majd ha ezt be tudtuk ismerni akkor már elkezdődhetet a kezelés gyógyuló betegről beszélhetünk.
Jöhet a pszichiáter, meg a gyógyszerek, akkor már van értelme szedni, és eg többhetes kúrának alávetni magát. És mikor kijön olyan mintha egy szaunában lett volna. Még izzik a teste de nem akarózik visszamenni és a hiányérzet meg a múlté. A többi már csak a józan észen múlik hogy megéri e elveszteni azt és mivel jár ha ezt elfelejti.
A munkahelyi balesetkor jó lett volna egy ember aki segít de ezzel szemben a szüleimet kivéve magam maradtam.
Rokkant lettem. A jegyesem elhagyott. Mégis egy év elteltével már újra tudtam dolgozni. Persze hivatalosan bejelentve részmunkaidőben.
Hogy mi kellett ehhez. - Mint később kiderült. - Egy orvos, anyám, meg egy kis hálapénz.
A doki leüvöltötte a fejemet mikor sápítoztam neki hogy most már végem.
Hogy-"Elölted az egész élet, családod sincs, tanulhatsz még, itt is felvesznek beteghordót! és így tovább.( Nem lettem azért beteghordó)
Majd mikor mozgáskorlátozottá váltam, először azért harcoltam hogy megmaradjon, a végén már én is levágtam volna úgy fájt.
Mikor levágták sírtam, két nap elteltével újra hiányoztak a családjaim.
A gyerekeim nem láthattam két hónapig, az ő hiányuk ösztönzött a hazatérésre, a gyógyulásra. Majd otthon az ő hatásukra újra járni akartam, erőt adtak a rehabilitációhoz, újra járok igaz protézis segítségével, no meg a gyógytornászok segítségével, nagyon sokszor megizzasztottak.
Mindenhez hozzátenném, hogy a körülöttem lévő emberek minden nap tudtak mosolyt csalni az arcomra.

Válasz

Szia Zoli!

Valóban nagyon jó a kérdés: kiben bízhatom, ki az, aki nem él vissza a bizalmammal?!! Miért van így nem tudom én sem, mivel nincs a bölcsek köve a zsebemben, ha nálam lenne, akkor tudnám osztani az okosságot. Egyet viszont tudok, ezt saját tapasztalatból, ha az ember azt elhiteti magával, hogy ez, vagy az nem fog sikerülni, akkor az valóban úgy lesz! Ezért nagyon fontos, hogy az ember próbálja meg a rosszból is a pozitív dolgokat kihámozni. Segíteni pedig csak annak lehet, aki hagyja, hogy segítsenek!

Válasz