A mai kornak rettenetes, szomorú tapasztalata, hogy mindenki rohan, siet.Sem megára sem másokra nincs figyelme, rálátása.Ebbe a rohanásba, nem csak az egészségük károsodik, hanem az emberi kapcsolaok is.Senkinek nincs a másikra ideje, még családon belül is igy van.Ez engem szomorúvá tesz.Bizony itt van az idő, hogy tegyünk valamit.Összefogva, egyemberként nem tűrni tovább, hogy az embereket így kizsákmányolják, lelkileg tönkretegyék.Már mindent elvettek, amit csak lehetett.A munka becsületét, az emberiméltóságot.

Válasz

Kedves Magdi!
Én azt gondolom, hogy minél többen mondjuk el egymásnak ezt, amit te most megfogalmaztál, hogy egítsünk egymásnak, figyeljünk egymásra, annál többen kapnak kedvet és bátorságot ehhez, annál többen gondolkoznak el, hogy talán valóban létezik másfajta élet is.

Előzmény

Válasz

Mária! Igen jó a meglátásod, másként kell gondolkodnunk a pénzügyeinkről, fontos hogy átgondoltan költsük a pénzünket. A pénzügyi inteligenciánk abszolut fejleszthető még, ebben is segíthetünk egymásnak. Igen jól látod a túlzott eladósodás nem jó senkinek, sőt kifejezetten kiszolgáltatottá tesz, a hitelező a munkáltató az állam stb. felé. Én a szabad független élet híve vagyok, ezen azt értem hogy van döntési szabadságom. Hitel ügyben én azt gondolom hogy jobb nem élni velük, ha van meg meg kell tőle szabadulni. Nyílván vannak az embernek igényei jobb élet, nagyobb, szebb ház, jobb autó ezek természetesek, de érdemes előre megfizetni az árat és nem utólag. A már elvégzett munka gyümölcsét élvezni mint a pillanatnyi jó érzés árát nyögni évekig. Ha van egy álom, egy cél erre érdemes pénzügyi tervet készíteni, hogyan érhetem ell, hogyan juthatok több bevételhez. Erre szerintem egy jó ötlet lehet többek között a rezsi költségek egy részének az átcsoportosítása, csak ezzel havi ezrek takaríthatók meg.

Válasz

Zoltán, már töbször olvastam a gondolataidat és mindig más es más gondolataim támadnak.Most pl az,hogy megkellene tanuljunk egy kicsit szerényebben élni .Itt nem a napi betevőről beszélek és a számlákról hanem az autokról és a nagyobb lakásokról.Nagyon sokan banki hitelből összevásároltak mindent és most a sok törlesztő részletől nem jut egyebre sem.Jók az ilyen gondolatok mert mindenki elgondolkozik a mások meglátásain .
De tudunk-e tanulni ,ókulni egymástól vagy már senki nem halgat meg senkit(nem bizik másban) ,és van-e időnk leülni egymással .Az egyedüli megoldás csak ez lehet,ha megprobálunk segiteni egymason es nem mindik a sajat hasznunkat nézzük.

Válasz

Nagyon egyetértek. Benne vagyok, csináljuk másképpen. Szívesen lépek előre, én jó követő vagyok. Mit gondolsz, merre menjünk? (elkezdtem tegeződni, elnézést, de ha nem gond, maradjunk ennél, így egyszerűbb).

Előzmény

Válasz

Kedves Hajnalka, csak példákat próbáltam találni arra, hogy mit lehet megvalósítani efféle közösségi (mármint virtuális közösségi) összefogással. Ami a történelmünkkel való szembenézést illeti, egészen röviden annyit, hogy próbálni levonni az általános tanulságokat sikereinkből-sikertelenségeinkből, megkeresni, hogy min változtathatnánk. És megvallom, számomra egyik lesújtó következtetésként az adódik, hogy a magyar történelem rákfenéje mindig is a széthúzás, a párbeszéd- és megegyezésképtelenség volt, amely a tatárjárástól mohácson keresztül egészen máig érezteti ártalmas hatását.
Üdv: János

Előzmény

Válasz

Kedves János!
Nagy érdeklődéssel olvasom a soraidat! A kapcsolatoknak hálózatának kiépítése, ezek jelentősége, számomra is fontos. Nagyon érdekel amit írsz, kérlek fejtsd ki részletesebben, főleg a stratégiai részt. pl. mit értesz kulturális cserén, vagy a " történelmünkkel való szembenézésen"?!
Üdv. Hajnalka

Előzmény

Válasz

Valahogy a civil szféra és a közösségi együttműködés más területeken kellene megnyilvánuljon -- nem mondjuk gazdasági, vagy logisztikai szakkérdésekben.
Először is a közvélemény formálásában, kapcsolatok hálózatának kialakításában, a szolidaritás és egyéb értékek képviseletében. Kulturális cserékben. Történelmünkkel való szembenézésben.

Előzmény

Válasz

Csakhogy... egy parlamenti demokráciában a hozzászólás, az említett konszenzus jórészt választott képviselőinken keresztül valósul meg. Hiszen nem lehet működő társadalmi szabályokat csupa népszavazásra alapozni. Hiába értünk egyet mindannyían v alamiben (például, teszem azt, hogy minél kisebb legyen az adó), az még nem képviseli a köz valóságos érdekeit.
Ebben a konkrét multi-ügyben tényleg nagyon alapos döntésekre van szükség, amelyek szerteágazó következményekkel járhatnak -- pl. foglalkoztatottság, adóbevételek, árszínvonal, ellátás biztonsága stb. -- amelyeket mindenestül a közemberek közössége nem tud átlátni.
Ha egy kérdésben minden teljesen egyértelmű, akkor a társadalom erős nyomást tud gyakorolni a politikai képviselőire. Egyébként csak partikuláris kérdésekről szóló perpatvarrá fajul a közösségi véleménynyilvánítás.

Előzmény

Válasz

A multiknál a pénz, így a hatalom is. A törvényhozásba közvetve vagy közvetlen beleszólásuk van. A hatalmukat nyílván több oldalról érdemes támadni. Én is úgy látom hogy ha kevesebbet költök náluk az hozhat változást.Nyilván ha ezt nem csak én teszem azt már ők is megérzik, párbeszédre kényszerülnek. Fontos hogy ne szolgáltassuk ki magunkat teljesen. Ahogy Hajnalka írta, ez egy más világ másként kell gondolkodnunk cselekednük.

Válasz

Székesfehérvár felé gurultunk kettesben a férjemmel, kihasználtuk a napsütéses őszi időt és már a jövő tavaszt tervezgettük. Váratlanul útépítés miatt kellett lassítani, így kizökkentünk a beszélgetésből. De nem kellett megállnunk, csak lassítani, mert valójában nem jött szembe senki. Ám, egyszer csak azt látom, hogy az építési szakasz túlsó végén, egy megtermett férfiember, magasra emelve tartja a piros (tovább haladni tilos!) jelzésű kerek táblát, szembeszegezi a velünk szembe jövő forgalommal. Egy pillanatig nem hittem a szemenek: a férfiú, miközben bőszen fenn tartotta a kezét, folyamatosan az ellenkező irányba nézett (vagyis oda nem, akiknek megtíltotta a tovább haladást) és ráadásul egyetlen autó se állt ott, sőt jó messzire lehetett látni, nem is volt várható az érkezése. Csak állt ott, görcsösen felemelt tiltó táblával, aminek semmi értelme nem volt. Az első gondolatom a sajnálat volt: szegény, vajon nem fárad el a keze?
Utána arra gondoltam, hogy sokan vannak így mostanában. Biztos ami biztos, felemeljük a piros táblát, becsukjuk a szemünket, és reméljük, hogy mire felébredünk elmúlik a rossz álom, a válság, a barátságtalan környezet.
De nem múlik, hogy csuda vigye el! Miközben ezt a gondolatot írom, telefonált valaki, hogy van-e ötletem, mert ha péntekig nem fizet, víz-villany-gáz kikapcsolva, és a bank viszi a házat. Nem túl sok pénz kéne, kb. egy havi átlag jövedelemnél kicsit több pénzzel meglehetne úszni a helyzetet. De, most már nagyon nehéz ezt megoldani. Hogy tovább fokozzam a képzavart, az alagút végén látható a fény,de ez a szembejövő gyorsvonattól származik!!!
Úgy gondolom, hogy már nincs idő arra, hogy becsukjuk a szemünket. Nincs idő arra, hogy reménykedjünk tétlenül, vagy, hogy a régi megoldásokba kapaszkodjunk. Másképp kell élnünk, másképp kell kezdeményeznünk! A panaszkodás nem tesz vonzóvá, a kezdeményezés esélyt ad.

Válasz

Ez így van. Ehhez viszont, mármint a többesszámhoz (gyakorolnunk), konszenzusra van szükség.

Előzmény

Válasz

Egyetlen mondat erejéig visszatérve tehát a multi-kérdéshez: én nem gondolom, hogy meg kellene szabadulnunk tőlük, végképp nem, hogy az jó lenne nekünk, azt viszont nagyon is, hogy minél szorosabb ellenőrzést kellene gyakorolnunk felettük -- mint minden hatalmi ág fölött.

Válasz

Nagyon jó lenne mindenkivel, minden konfliktust előzetesen így "átbeszélni". Akkor biztosan kevesebb vér folyna a világon, és kevesebb energia menne pocsékba, más emberi energiák megsemmisítésére. Ahhoz pedig, hogy a "párbeszéd kultúrája" elterjedjen Magyarországon, tényleg például ilyen oldalakon keresztül vezet az út. Úgyhogy -- anélkül, hogy a kölcsönös és automatikus bókolás mocsarába szeretnék süppedni -- én is köszönöm.

Válasz

még egyszer nekifutok, mert lemaradt egy s: köszönöm

Előzmény

Válasz

Nemrég hozott nekem valaki néhány üveg Csiki sört Erdélyből, mert kedvelem ezt a márkát. a cimkén olvastam, hogy a Csiki sörgyárat megvásárolta a Heineken.
Én azért elgondolkoztam, hogy ettől vajon jobb lett valami? Vagy csupán egy sikeres termékből való haszonszerzés lehetősége motiválta a befektetést?
ezzel együtt úgy gondolom, nem azok a felületek számítanak, amikben eltér a véleményünk, hanem az, amiben közelíteni tudunk.
Én is az együttműködésre helyezném a hangsúlyt, és a hidak építésében és nem az árokásásban látom a megoldást.
És örülök minden tisztességes szándékú szónak, bárhol is hangozzék el.
És meg is köszönöm: közönöm.

Előzmény

Válasz

Kedves Zoli, milyen kocsid, fényképezőgéped, számítógéped, stb-d van? A lakásodban milyen bútorok, technikai eszközök, világítótestek, stb?
Nem ragozom tovább, talán tudod, mire gondolok. A szomszéd néni egyiket sem tudná előállítani. Ahhoz a technikai színvonalhoz, amin ma (mi, a világ fejlettebbik részén) élünk, olyan méretű tőkekoncentrációra van szükség, amely lényegében csak a multiknak lehet meg.
Tehát szimpatikus, de reménytelenül romantikus és nem alaposan végiggondolt gondolatnak érzem ezt a zsigeri multi-ellenességet.
Ugyanakkor nekem is vannak kifogásaim, amelyeknek a lényege, hogy egy-egy nemzetközi nagyvállalat több pénz felett rendelkezik, mint némelyik állam, és efölött senkinek semmiféle demokratikus ellenőrzése nincs. Tehát ebben az irányban kellene gondolkodni. Azonban -- sajnos -- ezt sem lehet kisipari módszerekkel, egyszerű emberek összefogásával elérni.
Ugyanakkor az összefogás, a kapcsolati hálók kiépítése, fenntartása, emberek (magánemberek, és persze családok) közti együttműködés -- ez nekem is rettenesen szimpatikus, magam is nagyon szeretnék tevékenyen résztvenni benne.
Az együttműködés szóra nyomatékos hangsúlyt tennék.
Vagyis bármilyen közösség, ország problémáit az érdekeltek összefogásával, nem pedig szembenállásával, küzdelmével, semmibevételével, pocskondiázásával, azaz hidak építésével, nem pedig árkok ásásával kell elérni.
Voltaképpen ez a fejlődés, fejlettség útja is. A primitív társadalmakban élő emberek kvázi zéró-összegű játszmákat folytatnak, egymástól veszik el, amilyük van. A fejlettebb világ pedig a kooperációból profitálva fejlődik.
És -- visszatérve a kiinduló témára -- a multik is ennek a kooperációs, vagy integrációs fejlődéstörténetnek a jellegzetes alakulatai. Ha jelenlegi állapotukban -- hiszen nagyon újak még -- vannak "gyermekbetegségeik" is.
Egyébként gratulálok az oldaladhoz és kezdeményezésedhez.
Üdv:
János

Válasz

" A sok rossz tapasztalat ellenére azonban még mindíg hiszem, hogy az emberek többségében még pislákol valahol a mások iránt érzett felelőségtudat lángja és ezt egy szikra talán még lángra tudja lobbantani."

Bármelyikőnk lehet ez a szikra. Te is!

Előzmény

Válasz

Ez nagyon találó.Minden társadalom önző jelenleg.Az önzetlenség megvalósulásai pedig torzak.Ne is tagadjuk,van létjogosultsága a mindent tagadó anarchizmusnak.

Előzmény

Válasz

Kedvenc műsorom a Kossuth rádióban 11-kor " A hely" Farkas Erikával. Ma különösen érdekes volt azért is, mert az általunk boncolgatott témához kapcsolódik ,Úgy emlékszem második része is lesz holnap. Ajánlom figyelmetekbe, gondolom vissza lehet még ma hallgatni az MR1-en! vagy valahogy másképpen, Megéri.

Válasz

Azt gondolom, ezzel a mindent egy helyen a multiktól, ezzel jól be lettünk fürdetve, de ez egy divat, vagy betegség, nevezzük aminek akarjuk, és elmúlhat, ha elkezdünk gyógyulásban gondolkozni.
Valakinek el kell kezdeni akkor is, amikor még kevesen gondolkoznak úgy, mint ő. Azért, mert a többség a multikhoz jár, én abbahagyhatom. Egyébként egy asat: Magyarországon a bruttó bevétel közel 90%-a 20 multi cég kezébe, kasszájába, zsebébe fut össze. ez a 20 multi viszont a lakosság mindössze 14%-át foglalkoztatja, azaz csak ennyit tart el. a pontos adatoknak, utánanézek, ha érdekel.

Előzmény

Válasz

Én a hozzám hasonlókkal szívesebben fogok össze, mint hogy azokra várjak, akik mindenfélét igérgetnek, és közben azt lesik, hol használhatnának ki jobban és jobban. Én bizom a hozzám, hozzád hasonlókban.

Előzmény

Válasz

Magdolna! Igen jó helyen laksz, és ne is add fel! Nem mindenkinek adatik ez meg. Nem mindenki olyan tevékenységet végez ami elengedhetetlen az élet fent maradásához. Vannak akik olyan tevékenységet végeznek, hogy nem vásárolják meg a munkáját? Akkor mi van? Ugyan én megvásárolok termelő, kézműves által készitett dolgot, de mások elmennek a multikba és mindent egy helyen jelszóval megveszik. Tehát az sem mindegy milyen közegben vagy! Örülök, hogy vannak még ilyen egymást segitő emberek mint Ti vagytok, de ezt ki kellene terjeszteni más tevékenységre is, ami területenként más-és más. Hát akkor itt már van összefogás, ehhez gratulálok!

Előzmény

Válasz

Egyetértek azzal, hogy részesei vagyunk a krizisnek. Saját sorsunknak a kovácsa vagyunk. Ha nem veszem meg a szomszéd zőldségét, hogy ő ne gazdagodjon, megveszem az idegenét akiről semmit sem tudok. Miért kell ezt tegyük? Külfőldről hozzák a sok termést, ahelyett hogy itthon megtermelnék. Azért nem termelünk mert nem jövedelmző, és ez egy láncszem. Segitenünk kell egymást hogy haladjunk, te is én is ö is, nem pedig irigykednünk amit sokszor tapasztalok, sajnos. Most mindjárt ott vagyunk, hogy mindent külföldről hoznak és a hazai termelők nem tudnak megélni. Egy alkalommal szemtanuja voltam amikor egy üzletben felelősségre vontak egy főnököcskét, hogy miért nincsenek hazai zöldségek. Örültem, hogy van aki ezt megteszi.

Válasz

Ezt a levelet olvasva ,erősödik meg bennem a tudat,hogy jó helyen élek .Mert a mi falunkban még müködik az, hogy amit lehet azt háztol vesszük.Itt értem a tejet ,a tojást sőt még húst is .Ez ugy müködik,hogy megvan mindenkinek kitől mit kaphat ,mit termel és mindig szóllunk előre .Viszont a mi családunk tart tyúkot és tehenet és van zöldséges kertem is,mert úgy gondoljuk amit mit magunknak megtermelünk azzal nem ér fel az üzleti.Persze mindenkinek nincs meg ez a lehetősége és ideje sem engedi(mi is munkahelymellet és a szülők segitségével csináljuk) de azoknak ott van az az idős néni aki megszokásként is mindig tyúkot tart és a kertjében friss zöldség van.Faluról sokan ingáznak városra és biztos akad valaki aki beviszi ezeket a finomságokat a városiaknak.Valoszinü idegenekktől (messzi településekről)én sem vásárolnék és csak azért mert nem tudom milyen vegyszert használnak a jó termés érdekében.

Válasz

Zoli! Nagyon jó, hogy felrázod az embereket,és a hitet erősited, de az ember általában a hozzá hasonlókkal van inkább kapcsolatban, és nem azokkal akik valamilyen módon tudnának segiti. Ha Neked is szorit a cipő, és nekem is akkor megértjük a bajt, mert átérezzük mennyire fáj. Azonban más akinek ez nem adatik meg az nem érzi át a másik problémáját. Igen én is küzdök, és keresem a kapcsolatokat, de apránként lehet megismerni kihez lehet fordulni. Hát...remény az bennem is van, de megoldás még nincsen. Még jelentkezem, de várok mások véleményére is!

Előzmény

Válasz

Én azt gondolom, hogy ebben a témában nevén kell nevezzük a dolgokat.
Rémálmok között élünk, de a rémálmok azt is jelentik, hogy alszunk. Föl kell ébredni, és ez nem elég, föl kell ébreszteni másokat is a környezetünkben. Nem tudsz egyedül semmit csinálni, ha a közvetlen környezeted, a barátaid, a családod álmatag, rosszkedvű zombiként cselekszik.
Már régen nem a forró kását kerülgetjük, hanem a kihült üres fazekat.
Az első lépés meggyőződésem szerint az, hogy belássuk, nem várhatunk semmiféle központi programra, ami akár rövid, akár hosszú távon jobbra fordítja a kisemberek sorsát.
a második lépés viszont az, hogy a reménytelen közöny helyett merjünk hinni önmagunkban és a lehetőségeinkben, abban, hogy van jövőnk.
a harmadik lépés az, hogy megtaláljuk a saját magunknak leginkább megfelelő lehetőségeket, és összefogjunk azokkal, akikkel együtt tudunk menni az úton.
Ha körülnézel, sok ilyen kezdeményezést, ajánlatot látsz mindenfelé. Az aktív emberek partnereket keresnek. Lokális összefogások indulnak mindenfelé, és ez mindenképpen reménytkeltő, még akkor is, ha megtorpannak, elbizonytalanodnak olykor.
Ma hallottam a rádióban valakit, aki azt mondta: ha semmi esélyünk sincs, akkor sem engedhetjük meg magunknak, hogy ne próbálkozzunk. Én továbbmegyek: nem engedhetjük meg magunknak, hogy ne érjük el a céljainkat. Nem engedhetjük meg magunknak, hogy veszítsünk.
És igenis van remény.

Előzmény

Válasz

Sáfárné Éva részére

Fején találtad a szöget!
Tetszik a gondolatmeneted! De vajon akkor mi a kiút ebből az önző társadalomból ? Az "amit szabad Jupiternek, nem szabad a kis ökörnek !?" -jut eszembe hirtelen . Tételezzük fel, hogy ez igaz lehet a társadalom egyik felére.

A továbbgondoláson jómagam is gondolkodom.....csak elkezdtem a témát...

üdvözlettel: Erdélyi János

Előzmény

Válasz

Kedves Zoli !

Igen szélesre méretezted a palettát ezúttal ! Ez tetszik nekem !
Nagy és bátor szellemi vállalkozás eme húrok pengetésébe belekezdeni,de érdemes.
Részletesen később reagálok,de prológusként írom;hogy itt egyfajta újra elosztásról van szó,melynek vannak intézményesült és nem intézményesült formái stb.... A történelem -úgy tűnik-nem sok újat hozott számunkra ... Újra fel kellene fedezni önmagunkat ? ....... jelentkezem nemsokára !
üdvözlettel:Erdélyi János

Válasz

Kedves Zoli!
Sajnos ez a "humor", egyáltalán nem humor mindenki, különösen a valamilyen okból passzív állományban lévők megítélése szerint, így a 65 évben meghúzni a korhatárt, túlzó. Sok embertől hallom mostanság, hogy kár, hogy nálunk nincsenek magas hegyek, ahova az időseket, betegeket, szerencsétleneket ki lehetne tenni, magukra lehetne hagyni, milyen könnyű lenne nélkülük az élet azoknak akik a napos oldalt élvezik - egyenlőre. Egyetértek a felvetéseddel a kapcsolati tőke vonatkozásában. Valóban múködik de valóban csak kevesek számára hoz kézzel fogható eredményt. Haszonélvezői azok, akiknél tőke van - nem csak kapcsolati-, és azok, akiknél nincs ugyan, de bizonyos pozícióikat kihasználva kamatoztatják a kapcsolati tőkéből adódó lehetőségeiket. Ők sajnos, tisztelet a kivételnek, de nagyívben lesajnálják azokat, akiknek gondjaik vannak. Egyéni szoc. probléma, old meg! Sajnos az a 90% amit említesz, valóban magára marad, neki csak kapcsolatai vannak rendszerint a hasonló gondokkal kűzdőkkel. A fejre húzott takaró, többnyire a már megtapasztalt, átélt megalázó élmények következménye. Sok mindent megengedhetnek egyes emberek, hatóságok manapság. Elképesztő dolgokat hallok, és tapasztalok is naponta és azt hiszem ezzel nem vagyok egyedül. Azt hiszem az együttgondolkodás megérne egy misét, hiszen régen is voltak nehéz idők, legalább is a többségünk életében, mégis találtunk megoldást a problémákra. Igaz, akkor még más, emberségesebb világban éltünk, nem dobtunk egymásra sarat, nem tiportuk föld alá a már amúgy is közel levőt. Észrevettük egymás problémáit és segítettünk is, úgy, hogy akinek segítettünk, nem érezte magát megalázva. Manapság azonban más világ van. A sok rossz tapasztalat ellenére azonban még mindíg hiszem, hogy az emberek többségében még pislákol valahol a mások iránt érzett felelőségtudat lángja és ezt egy szikra talán még lángra tudja lobbantani.

Válasz