Az anyaság az gondoskodás is. Felelősségvállalás a gyermek helyett addig, amíg arra a gyermek önmaga nem képes. (megjegyzem, az apaság is ez. Már annak, aki vállalja.) És néha nagyon nehéz dönteni.
Olvass bele a következő cikkbe! Mi a helyes döntés szerinted?
http://egeszseg.atspace.com/higany_autizmus.html

Válasz

Igazad van, a küzdelem olykor velejár! Küzdeni olyasmiért, amiért érdemes, ami méltó, ami túl van a kényszeren, a muszáj-on, az pedig nagyon építő tud lenni. Ismered ezt te is, Ani!

Előzmény

Válasz

Drága Anna!
Vajon min múlik az, hogy valaki hajlandó-e egyáltalán tanulni, hogy tanítható-e?
Mert ez kell hozzá, az biztos!
Van egy könyv, az egész családunk kedvence, az a címe: Már az óvodában megtanultam mindent, amit tudni érdemes.
Sokatmondó cím. És sajnos, sokan gondolkoznak így. Már mindent tudnak, beszélhetsz, nem számít.
Szerintem, mindenki, aki ébresztőt fúj, nagy hasznot hajt ma a világnak! akármilyen halkan is fújja.

Előzmény

Válasz

Ne tekints hátra, ne vájkálj a múltban, mert ami elmúlt, elmúlt. És ne aggodalmaskodj a jövő miatt, mert az messze van. Élj a jelenben és tedd olyanná, hogy érdemes legyen visszaemlékezni rá!
Fontos néhány sor, meg kellett ismételnem! Nem csak a "carpe diem" gondolat miatt, hanem a végén található felhívás miatt. Tedd olyanná! Tegyük olyanná! Tegyük méltóvá. Tv-t nézni a kutyám is tud. De méltóvá tenni a saját életemet csak én vagyok képes. A tiedet pedig te!

Előzmény

Válasz

Szivemből beszéltél Anna! Valóban jobban összefognak akik bajban vannak ezt próbáltam én is leirni, hogy nem minden megy simán küzdeni, lemondani kell ahhoz, hogy minden szép, és jó legyen! Teljesen egyetértek Veled. Szólj hozzá máskor is, ne fogd vissza Magad! Szió! Ani.

Előzmény

Válasz

Tanári pályafutásom során sok ilyen "gazdag" gyereket tanítottam. Sokkal talpraesettebbek voltak, később is jobban boldogultak, mint "szegényebb" társaik.

Előzmény

Válasz

Anikó! Amit irsz az valóban szép "rózsaszin", de talán vannak árnyoldalai is. Nem szeretjük ezeket, de vannak, és ezzel is meg kell küzdeni hogy meleg otthon várjon. A gyerekkel tanulni, esetleg ki hozza el az oviból stb... azért nem olyan nyugalmas mindenki élete mint ahogy leirtad, bár az lenne...de hát a mai rohanó világban az igaz, hogy kell egy nyugodt otthon, de ezért keményen meg kell küzdeni mig idáig elér az ember! Jókat irsz! de figyeljed az embereket hányan ilyen nyugodtak? Hányan nyugszanak bele, hogy akár tizen is laknak egy házban? szép az összetartás, de talán soknak sikerül is mert akarják, de vannak akiknek ez a "Nyugalom szigete" nehezen jön össze pedig szeretnék, és próbálják elérni, de nem egyszerü. Különben köszönjük az irásaidat, remélem nem vettem el a kedvedet, mert nem volt szándékomban! Szió! Ani.

Előzmény

Válasz

Ne tekints hátra, ne vájkálj a múltban, mert ami elmúlt, elmúlt. És ne aggodalmaskodj a jövő miatt, mert az messze van. Élj a jelenben és tedd olyanná, hogy érdemes legyen visszaemlékezni rá.

Válasz

Egyszer egy jól kereső apa úgy döntött, hogy elviszi vidékre 7 éves

kisfiát azzal a céllal, hogy megmutassa neki, milyen szegény emberek is
vannak, és hogy a gyermek meglássa a dolgok értékét, és felfogja azt,
hogy milyen szerencsés családban él.

Egy egyszerű falusi család házában szálltak meg, ahol egy napot és egy
éjszakát töltöttek. Amikor a vidéki út végén tartottak, az apa
megkérdezte fiát.

-Nos, mit gondolsz erről az útról?
-Nagyon jó volt apa!
-Láttad, hogy némelyek milyen szükségben és szegénységben élnek?
-Igen.
-És mit láttál meg mindebből?
-Azt, Apa, hogy nekünk egy kutyánk van, nekik négy. Nekünk egy medencénk
van otthon, ők meg egy tó partján laknak. A mi kertünket lámpák
árasztják el fénnyel, az övékére pedig csillagok világítanak. A mi
udvarunk a kerítésig tart, az övéké addig amíg a szem ellát. És végül
láttam, hogy nekik van idejük beszélgetni egymással, és hogy boldog
családként élnek. Viszont Te és Anyu egész nap dolgoztok, és alig
látlak titeket.

Az apa csak fogta a kormányt, vezetett csöndben, mire a kisfiú hozzátette:
-Köszönöm Apa, hogy megmutattad, milyen gazdagok is lehetnénk!

Válasz

Kedves Anikó. Nagyon szépen irtál az otthonról. Talán az a legfontosabb, hogy " ahol valaki vár este". Van akiért hazatérni. Leggyakrabban a gyerekek és a férj. De akinek valamilyen okból nem lett gyereke, az is hazatér. Megtalálja az otthon varázsát valami másban. Más tartalommal tölti meg. Az igaz, hogy sokkal sivárabb, de talán ezt sajnos nem tudja meg. Vagy akinek már párja sincs... legalább legyen egy meleg otthona. Az emlékekkel... egy ágy, egy szék, egy kályha.....

Válasz

Nagyon élvezetes olvasni az írásaidat.
Mintha minden szót én mondtam volna.
Átélni az élet minden apró rezgését.
Érezni az idő múlását minden mosolyban.
Képzeletben lefotózni és örökre megőrizni egy adott pillanatot.
Néha visszagondolok arra az időszakra mikor még nem voltak gyermekeim.Üresnek érzem magam,pedig azok az idők is boldogok voltak csak másképpen.Sokkal tartalmasabb az életem mióta velem vannak.

Válasz

Otthon az, ahova hazatérsz. Ahol valaki vár este. Ahol ismered a fal kopásait, a szőnyeg foltjait, a bútorok apró nyikorgásait. Ahol úgy fekszel le az ágyba, hogy nem csak alszol, hanem pihensz. Nem csak pihensz, hanem kipihened magad. Kipihened az életet, az embereket, mindent. Ahol otthon vagy, az az otthon. Nem kell hozzá sok. Elég egy szoba. Ha tízen vagytok benne, az se baj. Ha mind a tízen egyek vagytok ebben, hogy haza tértek, amikor este hazatértek. Nem kell hozzá sok, csak egy szoba és egy érzés. Egy egészen egyszerű állati érzés: hogy ma itt élek. Van egy ágy, amiben alszom, egy szék, amire leülök, egy kályha, ami meleget ad. És hogy ebben a körülöttem lévő széles, nagy és furcsa világban ez a kis hely nem idegen és ma az enyém. Jól érzem magamat benne, ha kinézek az ablakon és kint esik az eső, vagy süvölt a szél. És hogy ha ide este bejövök, meglelem azokat, akik még hozzám tartoznak. Ez az otthon. Minden embernek módja van hozzá. Egy szűk padlásszoba is lehet otthon. Egy pince is. Még egy gallyakból összetákolt sátor is otthon lehet. Ha az ember önmagából is hozzáad valamit. Elég egy szál virág, amit az útszélen találtál. Egy fénykép, amit éveken keresztül hordoztál a zsebedben. Egy könyv az asztalon. Egy ébresztőóra. Mit tudom én: ezer apró kacat ragad az emberhez útközben. (...) Ha mindezt érezni tudod: nem vagy otthontalan a világon.

Válasz

Szia Anikó!
Örülök,hogy csatlakoztál hozzánk.
Nagyon megindító amit írtál.

Válasz

Egy kislány magányosan, szeretet hiányában nő fel
és élete során gyengédségre, kedvességre vágyik.
Árva szíve belefásul a magányba,
s felnőtt korára fáradt, gyötrött nővé lesz.
Gyermekét próbálja szeretni,
de nem tudja hogy fejezze ki azt,
amire sóvárogva mindhiába várt.
Gyermeke menekül a magánytól, rossz útra tér.
Szeretetet keres, de a tévúton gyötrelmet talál.
Az anya próbálja gyermekét a jó útra vissza téríteni
és rájön, mennyi nehézség vár mindkettőjükre.
Egymásba vetett hitük és ragaszkodásuk
vezérli őket a nehézségeken át.
Megtanulnak önzetlenül, fenntartás
és ítélkezés nélkül szeretni.
Megtanulnak a madarakkal együtt szárnyalni
és bánatukat, keserűségüket a szélben szabadon engedni.
Megtanulnak céljaikban és egymásban bízni és megbocsájtani.
Rájönnek, hogy bármi is történt a múltban,
mindig van remény a boldogságra.
Rájönnek, hogy az életben mindig új esélyek várnak rájuk,
ha feloldódva, nyíltan megragadják azokat.
Az anya és gyermeke legjobb barátra talált egymásban,
mert együtt átléptek a sötétség marcangoló viharán
és megtalálták a szeretet fénylő sugarát.

Válasz

Sziasztok!
A kötödésről,hogyan vélekedtek anya és gyermeke között?
Milyen a jó kötödés?
Úgy gondolom,ha kettőjük között harmonikus a viszony akkor biztonságos kötődés alakul ki közöttük.
Vajon az anya kötődik a gyermekéhez vagy a gyermek az édesanyjához?

Válasz

Szia Edit!
Örülök,hogy csatlakoztál hozzánk.
Néha úgy érzem,hogy túl sokat vállalok,máskor viszont mintha mindenki engem találna meg az összes problémájával.

Válasz

1. Hiányzik egy E betű. Kérdés tehát, hogy miről is hallott minden pasi?!
2. Eme előző slendriánság tetten ragadható a második állításban is. ( "gondolj, gondolj, gondolj..!)
3. Akkor mi a kérdés?

Előzmény

Válasz

1. minden pasi hallott a dialktikáról
2. minden pasi, pasi
3. téves valamelyik az előző kettő közül?

Előzmény

Válasz

Nahát ez példátlan leegyszerüsítés! Na nehogy mán!...nem hallottál a dialektikáról?

Előzmény

Válasz

hohó hölgyek!
csak egy kérdés. az anyaság csupán teher, vagy van benne öröm is?
persze én csak pasi vagyok

Előzmény

Válasz

Sziasztok!
ÉN csak azt kérdezném: vesszük magunkra a terheket vagy hagyjuk hogy ránk rakják?

Válasz

Nem akartalak sarokba szorítani Vera. Vagy mégis? Akkor magamat is.De írtál valami fontosat a példamutatásról. Tehát, ha úgy érzem, hogy jó példát mutattam, akkor jól csináltam?

Válasz

Sziasztok!
Van bennem egy kérdés. Csinálhattam volna jobban is? Amikor kisfiam hazajött egy egyes dolgozattal,nem értettem mi történt.Elkezdtem vele átismételni az anyagot és jobban figyeltem arra,hogy tanuljon.Figyelmeztetés volt ,elhanyagoltam az odafigyelést.
Nagyon nehéz összeegyeztetni a családot,munkát úgy hogy teljes erővel mindenről tudjak,mindenre figyeljek és mindenhol megfeleljek.
Van egy csodálatos párom aki leveszi a terhet a vállamról, ha kell.De sajnos nekünk nincs nagyszülői segítség,mindent kettőnknek kell megoldanunk.
Vajon túl sok tehert veszünk magunkra?

Válasz

Na jó. Most sarokba szoritottál. Mindenkinek nem felelhetünk megegyidőben. Az egyetemet a gyerekeimmel együtt végeztem, amikor nekik már nem volt annyiran szükségük rám. Éppen úgy éreztem, hogy itt most az én szerepem lejárt, kell kezdjek valamit az életemmel. Igy negyven fölött egyetemre iratkoztam és elvégeztem. Édesanyám nagyon csodálkozott, de a vizsgaidőben főzőtt nekünk és hogy a a gyerekeknek legyen mit pakolni, merthogy ők is vizsgáztak, nem volt idő főzni. Három generáció együtt- egymást segitve jártuk az egyetemet.
Ha édesanyámnak nagyobb szüksége lenne rám? Biztosan jobban mellé állnék, ő lenne a fontosabb. Mint anya, azt mutatnám meg a gyerekeimnek, hogy vissza kell fordulni az őseink felé és segiteni, ha szükség van rá. Ne csak előre nézzünk.

Válasz

De kérdés az, hogy az én priorításom mennyire felel meg a másiknak? Pl. mi van akkor, ha az édesanyámnak nagyon szüksége van most rám (és nem egy délután erejéig gondolom!). Akkor mit kéne tenni?

Előzmény

Válasz

Sziasztok!
Sokféle szerepet játszunk még az életben. Én például nagyon rosszul teljesitek a barátnő, szomszéd, unokahug, nagynéni, keresztmama szerepekben. Inkább ezt hanyagolom. Édesanyámnak a gyereke is vagyok, de ezt a szerepet a családommal együtt gyakorolhatom. Úgyszintén a meny szerepet is. Bizony-bizony mindent nem lehet tökéletesen csinálni. Prioritásokat kell felállitani. Egyszerre nem tudsz minden lenni. Egyszer ez, máskor az. Ezek egymást kiegyensúlyozzák. Mindig oda kell tedd magad, ahol a legnagyobb szükség van rád. Én igy gondolom. Köszönöm, hogy meghallgattatok.

Válasz

ízlelgettem azt amit írtatok. És arra gondoltam, hogy az anyaság mint nemes küldetés, talán nem is kérdőjelezhető meg. De mégsem könnyű. Hallgatom egy 27 éves kedves lány csicsergését: én még bulizni akarok, nekem még szükségem van arra, hogy heti 3-4 szer ne legyek otthon este, stb. Akkor az anyaság megkötöz? Szerintem nem kéne ezt csipőből vissza utasítani. Talán erről Szilvi mondhatna sokat, hogy milyen bonyolult (szándékosan nem írtam azt, hogy nehéz!) ráadásul egyedül nevelni egy gyermeket. Néha úgy érzem, hogy folytonosan egyensúlyozunk mi nők: szeretnénk jók lenni a többféle szerepünkben. És persze, valamelyik tuti nem megy tökéletesen. És ettől persze, hogy szenvedünk. ha nagyon beledolgozzuk magunkat az egyik szerepkörbe, akkor rögvest kiderül, hogy közben elhanyagoljuk a másikat. Ha nagyon anyuka vagyok, akkor a férjem leginkább csak tréning ruhában lát és este fáradtan szédülök az ágyba (nem a karjába!) Ha nagyon cuki feleség vagyok, akkor a gyermekemre nincs elég időm. És bármelyikban vagyok nagyon a topon, akkor tuti, hogy nem fogok szakvizsgázni, tanfolyamra járni, angolul tanulni. Hogy is van ez?

Válasz

Szia Veronika!
Nagyon megszívlelendő amit írtál.
Tetszik.

Válasz

Kedves Andrea!
Az anyaság mellett én minden nap dolgozok, óvónőként mindent megtetszek a szakmámban, amire szintén büszke vagyok. E mellett feleség és üzlettárs is voltam- vagyok. Tehát ezt tényleg lehet úgy csinálni, hogy saját magad is érvényesülj. Ha itt most az anyaságról volt szó, ezt emeltem ki inkább. Én sem tartom jónak, ha valaki "majomszeretettel" neveli a gyerekeit, mert ennek lehetnek hátulütői. Többnyire önállóságra neveltem és arra hogy tudják nekem is van magánéletem. Nem arra törekedtem, hogy kiszolgáljam őket, hanem arra tanitottam, mit hol keressenek és taléljasnak meg, hoogy önállóan boldogulhassanak. Ha valaki szereti a halat, nem halat kell adni a kezükbe, hanem megtanitani halászni. Éppen ettől lettek jók, nem mindent csak maguknak kérnek ki. Nem csak jogaik, hanem kötelezettségeik is vannak. Együtt kell segitsük egymás munkáját, apa, anya és a gyerekek, igy halad a család. Ettől család a család.

Válasz

"Ha együtt tudna nő és férfi dolgozni egy komoly ügyért biztos jó dolgok születnének belőle."
Azt hiszem, ez a mondatod a legfontosabb. Ez a családi együttműködés egyik alapgondolata. Nem a megosztásban van a megoldás, hanem az öszefogásban.
Régóta nagúlyozzuk, mondjuk, tanítjuk Hajnalkával: Ha egy családban a férfi és a nő, férj és feleség ketten, egy akarattal egyirányba kezd el menni, megállíthatatlanok, legyőzhetetlenek. Hiszem, hogy ez a mai világban is, bármilyen helyzetben így van. A kilábalás lehetősége nem valakinek, vagy valaminek a legyőzése, hanem az összefogás.

Előzmény

Válasz

Szia Andrea!
Ez a mondat nagyon tetszik "személyiségünk sokszínűségét megőrizzük".
Munka mellett úgy érzem nem töltök elég időt a gyermekeimmel.
Viszont amikor csak velük voltam otthon,tényleg jó lett volna mással is foglalkozni.
Vajon mi a megoldás?

Válasz

Szia Veronika!
A gyerekeim 7 és 11 évesek,úgy gondolom én még az elején vagyok az anyaságnak.
Jó érzés amikor hazajönnek, hozzám bújnak és mesélik a napi élményeiket.
Munka közben mindig eszembe jutnak a kisgyermekkori napok amikor mindent együtt csináltunk.

Válasz

Kedves Helga!
Örülök,hogy megismerhetlek.
Milyen jó lenne ha több humorral fűszereznénk a hétköznapokat.

Válasz

Kedves Zoltán!
Nem állt szándékomban megbántani senkit.
Úgy látom ez felkavaró mondat volt.
Ha magasabb szinten több nő lenne,talán az országot érintő fontos kérdésekben más döntések születnének. ( a karrierista nőket nem sorolom ide )
Ha együtt tudna nő és férfi dolgozni egy komoly ügyért biztos jó dolgok születnének belőle.

Válasz

Az anyaság vitathatatlanul csodálatos dolog,de nem szeretem,ha misztifikálják.Számomra kínos,ha a 4 gyermekem miatt 'felnéznek rám','csodálnak' és hasonlók.Önmagában még nem érdem.Sőt-szerintem-,ha személyiségünk sokszínűségét megőrizzük,attól leszünk anyának is jobbak,és nem kell ehhez napi 24 órát a gyerekeinkkel töltenünk.Ellentmondásos ,amit írok,mert pont én vagyok az,aki szinte nem mozdul a gyerekei mellől,minden programomat ők határozzák meg.És pont ez az,amiért én elégedetlen vagyok magammal.Sokkal többet tudnék adni nekik,ha a magam világát is jobban építgetném.Hát a női vezetőkről én másképp vélekedek...De ez is csúnya általánosítás lenne,így nem megyek bele.No és kivételekről is példázódhatnék...

Válasz

Szia Mona!
Én 26. éve gyakorlom az anyaságot. Erre a munkámra vagyok a legbüszkébb. Azt szoktam mondani, hogy a gyerekeim az én életmüvem. Büszke vagyok, hogy szépet alkottam. Másoknak is tetszik, dicsérik a müvemet, amikor látják a gyerekeimet. Már akkor büszke voltam a gyerekeimre, amikor a hasamban voltak. Igyekeztem minden jót a nevelésben megadni nekik. Késöbb azt mondtam én mindent belétek gyurtam a ti feladatotok, hogy hasznositsátok.

Válasz

Az anyaság szerintem is felemelő és az élet szempontjából elengedhetetlenül fontos állapot. Nem csupán a biológiai szerep miatt, hanem mert a család összetartó ereje az anya. Régebben azt mondták, hogy a családi tűz őrzője. Így van!
Az írásban felfedeztem még egy izgalmas és figyelemreméltó jelenséget: ez a lelemény és a furfang. A népmesék visszatérő eleme ez, napjainkban sajnos egyre ritkábban találkozunk vele. Pedig a TÚLÉLÉS, vagy a MEGOLDÁS szempontjából elengedhetetlenül fontos. A pallérozott elme, a bölcs humor és a kreativitás segítségével győzi le a "legkisebb fú" is a "sárkányt".

Válasz

"A hivatalnok láthatóan egy karrierista hölgy volt, kiegyensúlyozott,hatékony és megszállottja az olyan fontosnak hangzó címeknek, mint:
-Hivatali Vallató vagy -Városi Nyilvántartó."
Drága Mona! Hogy van ez a vezetők nemének általánosításával?

Előzmény

Válasz

Szia Veronika!
Örülök,hogy megismerhetlek.
Számomra 11 éve az Anyaság tölti ki minden időmet és meg kell hogy mondjam minden percét élvezem. ( na persze vannak nehéz napok,de idővel minden megszépül )
Ha a vezetők között több lenne a Nő szerintem jobb világban élnénk.
Mona

Válasz

Szia Andrea!
Örülök,hogy megismerhetlek.
Nézd meg a közösségemet ha van kedved,ott még több ilyen hasonló történetet találsz.( http://anyasag.network.hu/ )
Nagyon szívesen átmásolom.

Előzmény

Válasz

Szrintem is szuper ez a Anya szerep bemutatása. Csodálatos. A hétköznapi nyelvet marketingre forditva adta elő az illető hölgy. Igy is van, de az hogy Anya vagyok sem kis kijelentés, csak még nem irták be a foglalkozások listájába. Lehet kérni a perlamenterektől.
Köszönöm Mona neked a cikket. Veronka

Válasz

Hát igen...Én is jelenleg ilyen tudományos státuszban vagyok.És mivel a férjem külföldön dolgozik,a főállású anyaságra sem szolgálok rá.Pedig itt élünk,itt nevelem a kicsinyeim,itt járnak iskolába és művelődnek...Mona,nem tudnád ezt a jó kis blogot a nagycsaládos klubba is áttenni?biztos sokan olvasnák,nagyon megköszönném...

Válasz