Igen! Zoli éppen erről a megteritett asztalról beszélek ami most a fasirt kapcsán összejött. Én nagyon örülök neki, hogy a vidám irások mellett van tartalom is, és valóban meghalljuk igy egymás szavát. Mindenképp ez a legfontosabb, a párbeszéd, még ismeretlen "ismerősként" is jól esnek a leirt sorok! Valóban volt itt leves, fasirt, torta, és miegymás, de nekem üditő volt, és mégis csak "kisült" belőle az amit szeretnénk!Nekem tetszett! Ani.

Előzmény

Válasz

Eszünk, iszunk. Húst, levest, édességet. arra gondoltam, hogy kéne egy hatalmas terített asztal, amit körbeülhetünk. És mindegy, hogy ez egy vendégség, vagy egy piknik, ahol mindenki hozza a sajátját.
aztán azt is gondoltam, hogy a túl nagy asztal nemolyan jó, mert nem értjük, nem halljuk egymás szavát. Pedig a jó szó a jó teríték része az asztalnál. És nem elég, ha kimondjuk, meg is kell, hogy hallják.
Ezért a családi asztal az a hely, ahol a legtöbb jó szót ki tudjuk mondani. És itt lehet beszélni szeretetről és becsületről is, és önbecsülésről, és egymás megbecsüléséről... A nagyobb asztal, a hatalmas asztalt, amiről azt hinné sok ember, hogy nem hallani egymás hangját, ezt pedig éppen most terítitek ti. És úgy tűnik, hallani lehet egymást itt is.

Válasz

Zsuzsa! Jól elmentünk a fasirttól a kőlevesig, de mindkettőben az a szép, hogy tenni kell valamit ahhoz, hogy a végeredmény pozitiv legyen. Leülnék Veletek egy Kőlevesre és egy fasirtra, biztosan jól éreznénk magunkat! Jó volt az irásod, valóban ez is egy formája az összefogásnak!
Köszi, hogy előhoztad ezt a mesét! Klassz ötlet volt!
Ani.

Előzmény

Válasz

Bocs, de én nem vagyok igazán édesszájú... mármint nem szeretem annyira az édességet. Bár Barbee mindíg a csók után mondja, hogy édesem...
mondjuk egy jó gyümölcstorta az azért "nyer". de amiben nincs hús az nem is lehet kötőjeles :)

Válasz

Kedves Balázs!
Nálam nyer a krémes! Nyer-nyer a franciakrémes!
Csakviccvolt! Semmi filozófia

Válasz

Hát persze, hogy együtt ették meg! az volt a lényege, hogy a szegény ember is jóllakott, holott csak egy követ rakott a levesbe ill. a munkáját adta hozzá.
És persze nem elhanyagolható hogy mindenki más is jól járt!
Az ilyen nyer-nyer dolgokat szeretem igazán. :)

Válasz

Szerintem a levest együtt ették meg, mert el se tudom képzelni, hogy a szegény legény elvonuljon a bográccsal, és ott egyedül egye meg a levest. Együtt főzték, együtt eszik meg. Tudjátok. "egyedül nem megy, egyedül nem megy..." énekli Garas és Kern, miközben bukdácsolnak a közös nadrágban.

Előzmény

Válasz

Szia Zsuzsa!
Én sem emlékszem már ki ette meg a levest, de szerintem már az is jóleső érzés,ha hozzá tudok járulni valami jó dologhoz.

Válasz

Eszembe jutott a "kőleves". Biztos te is ismered a mesét, amikor a szegényember a falu közepén vizet forral , beletesz egy követ, és mikor a kiváncsi emberek kérdezik mit csinál, mondja, hogy kőlevest főz. Közben kóstolgatja és mondja,hogy egész jó, csak hiányzik belőle még egy kis répa, erre valaki hoz répát. Megint megkóstolja: egész jó, csak hiányzik még egy kis..., valaki már hozza is, és ez így megy addig, míg nagyon finom leves lesz belőle. Ez is az együttműködés egyik formája. Csak arra nem emlékszem, ki ette meg a levest?:):)

Előzmény

Válasz

Igazad van Ani! És ha "kisül" és jó, akkor halleluja, és ha nem jó, akkor tudunk tanulni belőle, változni, változtatni kell, és ha elég kitartóak vagyunk előbb-utóbb jó lesz.

Előzmény

Válasz

Valakinek nincs olyan receptje, hogy felraksz egy fazék vizet, ha felforrt belerakod a tésztát, és a végén kiveszed a rántott húst???

na jó-jó csak úgy kérdeztem.
vagy mégis van?

Válasz

Szia Zsuzsa! Az utolsó mondatod az klassz! "meg kell találni az igazit. Na ez a nehéz!!" Hát ebben nagyon osztozom, mert valóban az a recept ami szerint élünk vagy élni szeretnénk az mindig személyre szabott szerintem, mert ami Neked jó lehet, hogy nekem nem, tehát valóban nehéz megtalálni a helyes utat, de mondhatjuk receptet. Igyekezni kell, és utakat, barátokat keresni, és élni a lehetőségekkel, aztán valami "kisül belőle" és talán nem is lesz rossz! Szió! Ani.

Előzmény

Válasz

azt hiszem, érted a lényeget. nem a recept számít, nem az számít, vagy a spontaneitás. A lényeg a végeredmény. vagy jó a fasírt, vagy nem. vagy bármi. és ha spontán nem jó, akkor legyen bennem annyi alázat, hogy utánnanézzek, hogy is mennek a dolgok jobban! és ne ragaszkodjak a saját elképzelésemhez mindenáron.
ha váltani kell, akkor merjek, és legyek képes váltani. a receptben, a viselkedésben, a gondolkodásban, a szeretetben, a nevelésben, az alkalmazkodásban, a munkában, a szokásaimban, a környezetemben...
nem elégedhetünk meg azzal, ahogy éppen sikerül.

Válasz

Érdekes ez a recept nem recept kérdés!
Én spec. imádok főzni, állítólag tudok is, (bár lehet csak a testi fölényem miatt nem mernek NEM dícsérni :) ) de ritkán használok receptet. Inkább csak ötletet merítek a receptkönyvekből. De vallom, hogy bizonyos dolgakat a főzésnél is csak úgy lehet csinálni, ahogy az le van írva. Valószínűleg a fasírt készítésnél ez a hagyma dinsztelés is ilyen, bár még a probléma nem igazán érintett.
Minden esetre próbálkozni sokat szoktam, mert ugye csak így lehet fejleszteni a tudást. Ha valami véletlen nem sikerül úgy, akkor utánanézek az internetes recepttárban, hol lehet a hiba, de feladni, nem adom fel!
Ehhez képest a párom mindent, értsd MINDENT csak receptből, pontosan kimért adagokkal készít... érdekes az is jó szokott lenni!
na akkor ???

Válasz

Vigyázz Ági, a levegőt meg ne utáld valahogy!

Előzmény

Válasz

Sziasztok! Be kell valljam,eddig nekem sem sikerült egyszer sem finom fasírtot készítenem,ezért el is menz a kedvem már réges rég tőle! Puszim! Most a húsból is elegem lett egy időre!

Válasz

Szeretek főzni. Szoktam precízen, recept alapján, figyelmesen olvasva, hogy mit, mennyit, hogyan, és szoktam csak úgy összedobni valami, ahogy eszembe jut. Az előbbi nyilván olyan, amilyennek lennie kell, persze az nem biztos, hogy ízlik is. Az utóbbi olyan, amilyenre sikerül, vagy ízlik, vagy sem.
Az életet is élhetjük ösztönösen, vagy „receptek” alapján. Csináltam így is, csináltam úgy is. Sok dolog van az életben, ami jobban sikerül, ha recept alapján csináljuk, és recepteket találhatunk sokfélét, persze meg kell találni az igazit. Na ez a nehéz!!!

Válasz

Kedves Zsóka!
Szerintem van, amikor más késő. Visszamenőleg nem tudunk semmit megváltoztatni. De arra van esélyünk, hogy a következő kapcsolatot ne szúrjuk el, vagy ne hagyjuk elszúrni. Vagy legalább ne ugyanúgy...

Előzmény

Válasz

a küzdelem szerintem örök, már abból a szempontból, hogy elfogadjuk, hogy ván más, mint amit mi helyesnek, sőt gyakran csak kényelmesnek gondolunk.
Mindig elbukunk, de képesek vagyunk újra felállni. És aki hajlandó jóvá tenni egy hibát, vagy akárcsak egy tévedést, ahelyett, hogy takargatná, igazolni akarná utólag, annak van esélye arra, amit te a lányoddal elértél.
gratulálok.

Előzmény

Válasz

.....Nagyon jol sikerult ez a tema, tokeletesen igazad van....koszonom , hogy elolvashattam.Udv.ERDELYBOL......

Válasz

Hívj meg!
Nagyon szíven talált, amit az apró félreértésekről írtál. Azt hiszem minden családtagommal eljátszottuk ezt, de akkor nem biztos, hogy tudatában voltam. Annak semmiképpen, hogy van jó recept. A lányommal nagyon jól jöttünk ki belőle. De nem gondolom magaménak a dicsőséget, talán mondhatom, hogy együtt, ami végül is nagyon jó. Csak valahogy nem érzem, hogy megtanultam a receptet. Jó lenne pedig alkalmazni tudni. Még van miért .

Válasz

Köszi, én is kipróbálom ezt az " új fasírt" receptet! Remélem, tényleg jó lesz!

Válasz

Igen ebbe a csapdába fasirt ügyben én is beleestem! De ez csak a fasírtra vonatkozik. Az "apró félreértés" valóban tönkre tesz egy házasságot! Való igaz, hogy erre viszont nincs recept, tanácsot adni??? igen azt lehet, de az adott helyzetben mindig másképp alakul!
Igazán ismerem ezt a receptet!!!!!

Válasz

Jó ötlet! Én is szeretem a fasírtot.
Ha én vagyok a hagyma, akkor ugyebár meg kell dinsztelődnöm mielőtt belekeveredek a húsba,nyersen megkeserítem a masszát. Ha egy kapcsolatot szeretnék helyrehozni ugyanezt kell tennem, azaz változnom kell ahhoz, hogy hozzájáruljak a jóízű, élvezhető megoldáshoz.

Válasz

Köszönöm Ani. Társaságban jobban esik az étel. Még a fasírt is.

Előzmény

Válasz

Szia Zoli! Egy finomságba mennyi mindent be lehet csomagolni. Igen meg lehet hívni egy fasirtra azt hiszem több embert is, de az biztos, hogy sokan nem jönnek el. Sokszor kell invitálni és dicsérni a fasirtot ahhoz, hogy végre észre vegyék, hogy ez milyen finom. Én azt tapasztaltam, hogy igaz a recept jó, de még sem csinálják meg az emberek, csak megigérik, és elteszik a többi recept mellé. Hogy mikor kerül elő az csak idő kérdése. Nekem nagyon tetszik a hasonlat és örülök, hogy ezt a kérdést is felvetetted, hisz valóban sokszor csak egy kis + kell ahhoz, hogy olajozottan menjenek a dolgok. Én bízom benne, hogy sokan inkább a finom pirosra sült fasirtot ennék meg, de nincsen bátorságuk ahhoz, hogy elvegyék. Igen! mondani kell, és kinálni sokszor-sokszor, aztán talán csak ráveszik magukat, hogy belekóstoljanak, és kiderüljön, "nem is olyan rossz étel ez a fasirt!" Gratulálok klassz nekifutás lehet, és bizom benne sokan elolvassák, ha nem is reagálnak rá! Én drukkolok! Ani.

Válasz