Csilla! Én inkább azzal értek egyet, hogy ha bevonjuk a gyerekeket azokba a dolgokba ami a családban működik, (persze kortól függ mibe), és együttesen próbálunk kihozni valamit. Én tapasztalatból irom ezt le, hogy az unokámmal szinte minden vasárnap ketten főzzük meg az ebédet. Itt közösen találjuk ki már napokkal előtte, hogy mi legyen, és közösen készitjük is el, de közben beszélgetünk, szinte felnőtt módjára döntünk egyes ételek elkészitésében ( 12 éves). Öröm amikor látom, hogy élvezi az egész együttlétet. Sok esetben a játékot, a Tv-t is elhanyagolja mert mi most főzünk! Igen sok mindent ki lehet olvasni a szeméből az arcából, hogy ez most neki nagy boldogság, főleg ha sikerül is a kaja, és még azt az elismerést is megkapja amiért sokat dolgozott. Boldog volt amikor ősszel mi kérdeztük meg Tőle, hogy melyik szőlő tőkéről szedhetjük már le a szőlőt, hisz a Papával a kertben is segiteni szokott. Igy egy kicsit tanul is belelát az életbe, és még mi is megismerhetjük az Ő kis életét is mit szeretne, mit csinál örömmel, és mi az amivel majd szeretne érvényesülni.
Szerintem ez is egy formája annak, hogy megismerhetjük gyermekeink lelki életét, gondolkozás módját, de ez az unokákra is vonatkozik. Igaz én is egy kis örömöt kapok, mert szó szerint idézem amit mondott "ha szakács leszek akkor elmondom mindenkinek, hogy a Nagyim tanitott meg főzni", hát.... mi
tagadás az én lelkem is örült! Ani.

Előzmény

Válasz

Szia Csilla!
Én is azok közé tartozom akik gyakrabban olvasnának tőled!

Válasz

szia Csilla!
Szerintem olvassák ezt az oldalt olyanok is, akik nagyobb gyakoriságot is elbírnának, mint 2 havonta 1.
Persze így is köszönöm, hogy megosztod velünk, de hátha tudnád sűríteni.
Heti 1?

Válasz

Szeretetnyelvek III.: minőségi idő.

Erről a témáról manapság rengeteg szó esik, de nem biztos, hogy mindenki ugyanazt is érti alatta. Sokan úgy hiszik, az együtt töltött idő akkor telik meg minőséggel, ha mindig valamilyen programot szerveznek rá: elmennek kirándulni, kiállításra, állatkertbe, stb. Ezeknek a szülőknek most csalódást fogok okozni. A programokon is lehet minőségi időt eltölteni a gyerekkel, de az is lehet, hogy a gyerek a nap végén csak azt érzi, hogy csak egy időben voltunk egy helyen. A minőségi idő legnagyobb lényege ugyanis nem az együttes tevékenység, hanem az együttlét. Remélem, érezni lehet a különbséget. Csinálhattok valamit úgy is együtt (tevékenység), hogy a végén mégsem érzitek úgy, hogy együtt, hanem csak egymás mellett voltatok. Az együttlét legfontosabb kritériuma ugyanis az egymásra figyelés, vagyis hogy kölcsönösen megajándékozzátok egymást az időtökkel úgy, hogy közben mély érdeklődéssel fordultok egymás iránt. Ez persze nem zárja ki azt, hogy beszélgetés közben más tevékenységet is folytassatok: lehet kertészkedni, biciklizni, fúr-faragni, stb. A lényeg, hogy közben úgy beszélgessetek, hogy mindkettőtök számára egyértelmű legyen az egymás iránt tanúsított őszinte, és mély érdeklődés, amely a gondolatok és érzelmek megosztásán alapul.

Válasz

Örülök, ha tetszik!

Mi jót tanulsz? (Egyébként én szintén zenész, plusz még a karácsony, meg a család, meg a saját blog, ezért tűnök fel itt most ilyen ritkán...)

Üdv:

:) Csilla :)

Válasz

Látom Csilla tök jókat írsz. És annyi jó gondolatom lenne hozzá, de most le kell adnom egy szakdolgozatot, majd 1-2 nap múlva!!!!

:))))

Válasz

Szeretetnyelvek II: elismerés.

Vigyázat, nem összekeverendő a dicsérettel, mint ahogy arra már jóval korábban dr. Thomas Gordon is felhívta a figyelmet! A dicséret ugyanis minősítés, még ha pozitív minősítés is, hogy megfelelt-e a gyerek az én igényeimnek, elvárásaimnak. Az elismerésben viszont ott van, hogy ez akármilyen eredménnyel is zárult, akkor is teljesítmény. Itt ugyanis arról beszélek, hogy belőlem milyen érzéseket váltott ki gyermekem becsülendő teljesítménye, kísérlete, igyekezete. Pl. „Nagyon jól esett látnom, hogy segítettél az öcsédnek a leckében.” Ez a fajta elismerés ugyanis önbizalomnövelő, hiszen nem csak arról van szó, hogy az öcsivel milyen jót tett a gyerek, hanem arról is, hogy ezzel még egy embernek (nekem) őszinte örömet okozott. Az ilyen gyerekek kisebb korukban rendszeresen viszik a szüleiknek bemutatni alkotásaikat, gyűjteményüket, vagy legújabb „tudományukat”, hogy bezsebelhessék az elismerést, mert számukra ebben nyilvánul meg szüleik feltétel nélküli szeretete. Kamaszoknál pedig különös jelentősége van a formálódó, még kissé ingatag önbizalmú személyiség számára, hogy felnőttes elismerésünkkel megerősítést találjanak a szülőknél.

Válasz

Néhány szó a szeretetnyelvekről.

Kezdjük a testi érintéssel. Ez nagyon fontos szeretetkifejezési eszköz gyermekünk számára, akármelyik is legyen az elsődleges szeretetnyelve. Gondoljatok csak bele, hogy egy ölelés minden felzaklatott kisgyereket képes megnyugtatni, de még szerelmi csalódáson átesett nagylányunk is igényli, hogy kisírhassa magát a vállunkon!

Bármennyire is hihetetlen, de gyermekeink egészséges szexuális nevelésében, ill. nemi identitásának kialakulásában is nagy szerepe van. (Mintaként látja, hogy az ellentétes nemű szülő hogyan érinti meg, tehát mi megengedhető, és mi nem, ill. különösen a 11 éves kor körüli lányoknál nőiségük megerősítésében van nagy szerepe az apai érintésnek. Chapman szerint legalábbis. Neked mi a tapasztalatod?)

Azok a gyerekek, akiknek ez az elsődleges szeretetnyelve könnyen felismerhetők, hiszen általában ők azok, akik „bújósak”, vagyis szeretnek egyik, vagy másik (esetleg mindkét) szülőhöz hozzábújni. Ha jókedvük van, azért, ha rosszkedvük, akkor meg azért, hogy vigasztalást találjanak.

Amikor kamasz lesz a gyermekünk, akkor sem kell kétségbe esni, ha látszólag nem kér többet a gyerek az érintésünkből. Inkább csak arról van szó, hogy ilyenkor már felnőttnek szeretné elfogadtatni magát, tehát felnőttesebb módokon kell alkalmaznunk ezt a szeretetnyelvet. Ilyenkor játsszunk olyan játékokat, amelyekben megengedett a testi érintés, pl. birkózás, vagy elégedjünk meg egy felnőttesebb, barátságos vállon veregetéssel.

Nálunk a fiam tipikusan a testi érintés szeretetnyelvét "beszéli": a mai napig is találkozáskor, megérkezéskor, búcsúzáskor mindig megölel, és az arcomra nyom két puszit, még a haverjai előtt is(!), pedig más fiúk ilyenkor már kellemetlennek érzik az anyjuk társaságát a haveri kör előtt, ha viszont valami nyomja a lelkét, akkor is sokkal hamarabb képes megszabadulni a terhétől, ha mellé ülök, és beszélgetés közben fogom a kezét. A megbocsátásnak pedig egyértelműen a szoros ölelés a jele. De napközben is, ha jár-kel a házban, spontán megölel, aztán megy tovább.

Válasz

Kedves Mindenki!

Szó sincs róla, hogy titkolózni akarnék, egyszerűen csak nem akartam befolyásolni senkit.

Nagyon sok fontos, szép dolog jött itt össze, ami mind-mind fontos a család működőképessége szempontjából fontos.

Az alap a feltétel nélküli, elfogadó szeretet.

Aztán lényeges a szülői mintaadás is.

Nagyon fontos a szabályok felállítása, és következetes alkalmazása, ideértve azt is, hogy a szabályok a szülőkre is vonatkoznak.

Fontos, hogy a gyerek nem csak tudja, hanem érezze is, hogy szeretik. Erre jók a szeretetnyelvek.

Egymás céljainak képességeink és lehetőségeink szerinti támogatása is előkerült itt, ami szerintem megint csak egy nagyon fontos adalék ahhoz, hogy minden családtag úgy érezze, hogy ő és a vágyai egyformán fontosak családja tagjai számára.

És most jövök én: már emlegettem, hogy amire én gondolok, az tulajdonképpen az egyik szeretetnyelv, nevezetesen a minőségi idő egyik válfaja, de az biztos, hogy életkortól függetlenül nagy sikereket lehet vele elérni bármelyik családtagnál.

Ez a dolog a JÁTÉK.

Szerintem hihetetlenül fontos, hogy a gyerekkel egyedül, vagy közösen a többi gyerekkel, ill. az egész család együtt is játsszon. Nagyon jó stresszoldó, szituációmodellező és készségfejlesztő szerepe van.

Van azonban egy másik dolog is, ami szerintem nagyon fontos az együttműködés kialakításában és fenntartásában: a rendszeres és egyenrangú, de a partner (a párunk, vagy a gyerekünk) életkorának megfelelő KOMMUNIKÁCIÓ. Tanúsíthatom, csodákat tesz. (A nagylányom számára pl. ez a minőségi idő lényege, hogy mindent megbeszélhet velem.)

Egyelőre ennyi.

Még azét várom szeretettel, hogy kinek mi vált be a család működőképessé tétele kapcsán! Úgy hiszem, az, hogy a bevált, legjobb gyakorlatot itt közzé tesszük, egymásnak is tudunk segíteni.

Még egyszer köszönöm minden eddigi, és minden ezután író hozzászólónak a közreműködést!

Üdv Mindenkinek!

:) Csilla :)

Válasz

Halihó!

Ani és Ági is szerintem a feltétel nélküli, elfogadó szeretet témáját járta körül, csak máshogy fogalmaztak. Ez ugyanis az alapja mindenféle összetartozásnak, együttműködésnek. A szeretetnyelveket, amelyeket Balázzsal emlegettünk, lehet ugyanis negatívan is használni, azzal viszont több kárt teszünk a családunkban, mint amit valaha is ki tudnánk majd köszörülni.

Szerintem ez a feltétel nélküli szeretetről szóló üzenet a legszebb, amit így karácsony előtt megfogalmazhattunk így közösen.

:) Csilla :)

Előzmény

Válasz

Bizony tettél hozzá, kedves Ani! Ezt, ha jól emlékszem Balázs is leírta, amikor a becsületet emelte ki a hozzászólásodból.

(Ez meg szerintem a szülői példamutatás kérdését érinti már.)

:) Csilla :)

Előzmény

Válasz

Kedves Ágnes!

Gyakorlatilag leírtad a Chapman-fél szeretetnyelvek alkalmazásának lényegét. Csak úgy, tapasztalat után.

Balázs azt írta, hogy majd zanzásítom a könyvet. Nemes feladat, és bizony, kihívás is, de ha van rá igény, szívesen megteszem. Annál is inkább, mivel ezeket már nem csak kisgyerek, hanem két kamasz mellett is gyakorlom.

Üdv:

:) Csilla :)

Előzmény

Válasz

Kedves Ani!

Nem arról van szó, hogy van-e ettől jobb módszer arra, hogy működővé, együttműködővé tegyük a családot, inkább csak arról, hogy nagyon kíváncsi vagyok, kinek mi jött be.

Amiről Te írsz, az az én olvasatomban az önállósodás támogatása, amiben teljesen igazad van, szükséges ahhoz, hogy önállóan gondolkodni és dönteni képes emberkéket neveljünk. Ráadásul olyanokat, akik később is szívesen járnak vissza a szüleikhez.

Személyes tapasztalatból mondhatom, hogy ezzel a gyereknek is jót teszünk, mert már gyerekként hozzászokik bizonyos viselkedésekhez, és nem felnőttként kell ezekkel először szembesülnie, és felnőttként megtanulnia, hogyan is kell ezeket kezelni. (Én a gyerek oldaláról ismerem személyesen a helyzetet.)

És nagyon fontos volt a Te hozzászólásod is, számomra legalábbis, angyon köszönöm!

Előzmény

Válasz

Ágnes! Köszi, hogy vetted a billentyüket és irásnak eredtél!! Nagyon jó mondat az, hogy " egyszerüen velük kellene élni" igen én is ezt mondom. A pénz az jó ha van, de nem pótolja a megértést, a mosolyt, az egymás elfogadását, segitését, hisz sajnos sokan elvesznek valóban a pénz hajtásában. Jó lenne, ha ezt sok ember észre venné, és talán akkor nem lenne annyi "szétesett" család, kallódó gyerek, és az összetartozás lenne a családok elsődleges célkitűzése! Igen együtt kellene élni minden családtaggal, örömben bánatban jóban rosszban, reméljük talán a hangunk eljut olyanokhoz is akik elgondolkoznak ezeken az irásokon!
Köszi, hogy jelentkeztél, irj bátran ha van véleményed! Szió! Ani.

Előzmény

Válasz

Szia Balázs! Én egy kicsit leegyszerüsitettem a dolgot. Biztosan jó az a módszer is amit Csillával gondoltok ill. mondtok, de én a magam módján próbáltam egy kicsit vázolni hogy értem azt, hogy a gyerekek igen is megérzik, de a felnöttek is, hogy szeretik Őket a családban! Köszi, hogy egy két dologban egyetértettél, azonban a szeretetnyelv biztosan sokkal tudományosabb, és hatékony is, de én ezzel nem vagyok tisztában bocsi, hogy erről nem ejtettem egy sort sem! Én csupán egyszerüen fogalmaztam.
Köszi, hogy reagáltál az irásomra, remélem azért én is hozzátettem valamit a témához! Ani.

Előzmény

Válasz

Ma hajnalban kaptam ezt a sms-t: "Egy atbeszelgetett ejszaka utan a 4 kabarcz testwer bekes nyugowora ter. szeretetben."
Ujjong a lelkem, pláne, mert tudom, hogy konfliktussal indult az este. Mert konfliktus mindig könnyen kerül. Úgy hívják, élet. de bekes nyugowo szeretetben, az gyakran hiánycikk. az nem jön magától. Hívnunk kell, keresnünk kell, elvárnunk kell. És élvezni, ahogy most én is élvezem.

Válasz

Együttműködő? család!
Sziasztok! Én még soha nem írtam eddig, csak olvastam,de most hozzászólnék én is.Azt hiszem nincsenek nagy titkok csak talán meg kell tanulnunk mindenkit úgy szeretni, ahogy neki szüksége van rá. Hiszen mind különbözünk egy picit és ha megtanuljuk anélkül szeretni a családunkat,hogy megfojtanánk őket,egyszerűen odafigyeléssel már sokat lépünk előre.Sokszor látok szülőket valóságos majomszeretettel csüngenek gyermekeiken még akkor is ha nekik az már terhes,de ugyanígy látni ezt a párjával szemben is némely családban.Sokszor látni az embereket,hogy mindennel elhalmozzák szeretteiket teljesen feleslegesen hiszen nincs rá szükségük.Egyszerűen velük kellene megélni sok mindent amit csak időnk enged ez sokkal többet ér minden egyéb kézzel foghatónál.Sok esetben a pénz hajszolása /jó és rossz értelemben/ annyira lefoglalja az embereket,hogy észre sem veszik mennyire távol kerülnek a családjuktól és még saját maguktól is.
Üdv. Ági

Válasz

Ani!

"A gyerek igen is megérzi, hogy szeretik vagy nem, ezt nem kell mindig szavakkal kifejezni, erre egészen más dolog is megfelelő. "
nagyon jó ez a mondat, igen az hogy mondjuk az egy kicsit kevés. Tanultam valahol, hogy a szöveg a kommunikációnak csak kis százaléka, ha jól emlékszem 10 % körül, a következő a hanglejtés de mindez semmit nem ér ha nincs testbeszéd ami több mint 50 %, és ezt lehet "érezni"
Azonban amiről mi beszéltünk a szeretetnyelvek ez egy fantasztikus dolog, egészen addig mig el nem olvastam a könyvet nagyon keveset értettem a dolgok működéséből. most már specializáltabban tudom adni a szeretetet. tehát segített nekem is és a családnak is. gondolom Csilla majd leírja röviden a dolgot, de hát elég nehéz visszaadni egy egész könyvet. én gondolkodtam rajta de nem mernék vállalkozni a könyv zanzásítására, nem vagyok annyira a szavak embere. még tanulom ezt a szakmát.
De volt egy másik fogalmad, a becsület, szerintem ez is fontos!!!! sőt nagyon fontos, majdnem annyira mint a szeretet.

Válasz

Szió Csilla! Nagyon titokban tartod a véleményed egy részét, de nem baj nem várom ki, hisz nekem is van egy kis véleményem. Szerintem a család akkor müködik igazán jól, ha mindenki tudja mi az amit elvárnak tőle, és mi az amit Ő is elvárhat a másiktól. A gyerek igen is megérzi, hogy szeretik vagy nem, ezt nem kell mindig szavakkal kifejezni, erre egészen más dolog is megfelelő. Figyelembe venni az elképzelését, az akaratát, és azon lenni, hogy becsületes ember váljék belőle. Édesanyám mondta még régen, hogy a gyereket el kell engedni, hogy visszajöjjön. Ha nem engeded el akkor egyszer megtapasztalja a szabadságot és nem mer visszamenni, hisz fél attól, hogy többé nem tud elszakadni. Azonban ha tudja, hogy mindig szivesen és örömmel várják otthon ami tényleg otthon, akkor mindig és mindig visszatér, akár örömében akár bánatában. Nem mondom, azt, hogy ezt könnyű elérni, de lehet, ezt én már kipróbáltam (két nagy gyerekem van), de egyiket sem tartottam "pórázon", és mindegyik becsületes ember lett. Segitettük Őket ahol tudtuk, és mindegyiket abban amiben éppen kellett. No a másik öröm számomra, hogy Ők ketten is szeretik és segitik egymást és örülnek a másik sikerének. Kell ennél több a családi együttműködéshez? Ani.

Válasz

Kedves Csilla!
a baranta szellemisége szerény véleményem szerint egyívású a rovásírással. Én nagyon egyszerűen meg tudtam jegyezni a betüket az alábbi írás elolvasásával:
http://www.rovasirasforrai.hu/Rovasiras/A-rovasiras-jelkeprendszere.htm
szerintem legalábbis érdemes elolvasni, kis magyarságtudat is van benne.

azonban nagyon furdal a kiváncsiság mire is gondolsz még a témában, úgyhogy szerintem kezdjük meg, mielőtt szita lesz belőlem.
Aztán a szeretetnyelvekről kiváncsi volnék a személyes tapasztalatodra is!!!

üdv
BB

Válasz

Ebben is van valami.

Szabályok márpedig kellenek. Anélkül egyetlen gyerek sem tudná meg soha, mi az, amit a közösség, jelen esetben a család, még elvisel, és mi az, amit nem. És mivel a szociológia alapvetése, hogy a társadalom legkisebb egysége a család, talán már több értelmet kap, miért olyan fontos, hogy a gyerekek milyen viselkedési gyakorlatot hoznak magukkal otthonról.

A másik véglet az agyonszabályozottság, erre példa, amit írtál, hogy sok gyereket kalickában tartanak otthon. Na, erről a helyzetről nagyon is testközeli élményeim vannak gyerekkoromból(!), bár az én reakcióm csak az elvágyódás volt, nem a tényleges elhagyás, vagy elköltözés, azt ugyanis nem mertem megtenni. (Megvolt az okom rá, hogy féljek, így nem mertem tenni semmit.) Ez szerintem megint csak a gyerek személyiségén múlik, hogy otthonról elszökő, vagy kalickába zárt gyerek lesz-e belőle.

És az is teljesen jogos meglátás, hogy az aranyközépút a legjobb mindenben. Szerintem.

Még egy kicsit várok, hátha másnak is van ötlete, mitől lesz működő, és együttműködő egy család a mai korban.

Aztán majd megint jövök én - mint a bumeráng...:)

Üdv:

:) Csilla :)

Előzmény

Válasz

Én nem ismerem (sajnos) a rovásírást, de lehet valami ebben a nyelvészeti okfejtésben, amit itt leírtál. Emlékeztet a baranta szellemiségére...

Előzmény

Válasz

Ja talán azt sem árt elmondani, hogy egy függőleges vonal = sz, mint szeretet!

Válasz

Nekem volna még meglátásom:
Azt vettem észre saját és baráti körös gyerekeknél, hogy azok a gyerekek akiket a szüleik nem engedik sehova, folyamatos kontroll alatt tartják, állandóan "anya szoknyáján kell ülniük", azok minden alkalmat kihasználnak, hogy a szüleiktől távol legyenek. A másik oldal pedig az amikor a szülő folyamatosan elküldi a gyereket barátokhoz, nagymamához stb, na ezek a gyerekek meg már kórosan inkább otthon ülnének a szüleikkel.
Na ezt a dolgot kell megfelelően egyensúlyban tartani. Nekem azt hiszem ez elég jól sikerült.
A másik dolog pedig a nyilt szinte parlamentális megegyezések ahol mindíg a családfő a végső döntnök, de mindenkinek lehet szava.
Ez alapja lehet egyfajta rendnek, ami szerintem lényeges a családban.
Nem akarok megint a magyarságtudatommal előjönni, de ugye itt van ez a jó kis magyar rovásírás ha megnézzük egymás után ezt a három betűt: R mint rend (két függőleges vonal közt egy ferde vonal), Cs mint család vagy csapat (két függőleges vonal közt két ferde vonal. Z mint zászló (a család zászlója) ( két függőleges vonal közt három ferde vonal)
Ebből nekem az jön le, hogy a család alapja a rend, ahoz hogy zászlót tüzzünk pedig kell a rendezett csapat vagy család!!!

Válasz

Kedves Edit!

Valóban, hihetetlenül fontos dolgot írtál most le, szerintem az életkor előrehaladtával ez egyre fontosabb motiváló tényező lesz minden gyereknél! Gondolj bele, egy kamasznak egészen mást jelent, hogy támogatni próbálod a törekvéseiben, mint egy hároméves ovisnak!

Három gyermekem között van kiskamasz, nagykamasz és ovis korú is, ezért csak megerősíteni tudom a Te ötleted használhatóságát. Amíg a kicsinek még inkább az fontos, hogy törődj vele, szánd rá az idődet, ill. hogy vedd komolyan ezen törekvéseit (is), mint pl. hogy most ő segíteni akar Neked a portörlésben, addig a kamasznak már ettől lényegesen nagyobb lélegzetű, hosszabb távra szóló céljai is lehetnek, amelyek esetleg már kihatással lehetnek a későbbi életére is, pl. szereti az állatokat, és ezért kutyát szeretne. Persze ha panelban lakik valaki, akkor kell nagyon ötletesnek lennie, de ekkor is lehet megoldást találni. (Pl. a helyi kutyamenhelyen vállaljon a gyerek önkéntes munkát. Ez később ne tudd meg, milyen jól mutat az első munkahelyi pályázatában, másrészt lökést adhat neki ahhoz, hogy esetleg állatorvos, környezetvédő, stb. legyen, és ennek megfelelő irányban tanuljon tovább. Plusz már itt összeszedhet olyan kapcsolatokat, amik a karrierépítés során jól jöhetnek.)

Nagyon szépen köszönöm a válaszodat még egyszer, Edit!

Üdv:

:) Csilla :)

Előzmény

Válasz

Kedves Balázs!

Igen, én is olvastam Gary Chapman könyvét az öt szeretetnyelvről, és való igaz, éles tesztelés után állíthatom, nálunk is műxik a dolog. Igazad van, ez valóban rögvest öt tényező, amivel működővé lehet tenni a családot.

Nekem azonban még ezen felül is van legalább két megoldásom, bár az egyik jól beilleszthető az öt szeretetnyelv egyikébe, csak talán egy kicsit specializáltabb, mint ahogy Chapman dr. megfogalmazta.

De a Te tipped nagyon jó volt, annál is inkább, mivel, ahogy kivettem a szavaidból, nemcsak nekem, hanem Neked is bejött az alkalmazásuk. Ahhoz meg csak külön gratulálni tudok, hogy ennyire nagy, és heterogén hátterű családot vagytok képesek eredményesen működtetni vele!

De korántsem biztos, hogy mindenki olvasott már az öt szeretetnyelvről, lehet, hogy mások más megközelítés alapján másféle "praktikákat" "gyakoroltak ki". Ezekre is roppant kíváncsi lennék!

Köszönöm az eddigi válaszokat, várom a továbbiakat is!

Üdv és szép napot!

:) Csilla :)

Előzmény

Válasz

Szia Csilla!
Én most csak egyre gondoltam nevezetesen, hogy a céljai megvalósításában támogatom.

Válasz

helló!

nekem is van ötletem, több is, pontosan öt.
Olvastam valahol a szeretetnyelvekről (ebből van öt) amire, azonnal hozom a példát: nekünk párommal 5 gyerekünk van (kettő neki három nekem), és az 5 gyerek hihetetlenül különbözően "működik" a szeretet terén. az egyik félóránként csak egy kis ölelésre vágyik és ettől lesz hallatlanul szárnyalóan boldog. A másik viszont azt sem szereti, ha hozzáérünk, ha puszit adunk neki, az ő szeretetnyelve az együtt eltöltött minőségi idő, na és akkor ő leül és mondja-mondja-mondja, mi meg figyelmesen hallgatunk. És ha elmondhatta akkor ő már nagyon boldog!

Erre gondoltál Csilla?

Válasz