Vámosi Lászlóné Katalin üzente 14 éve
Nagyon megható és elgondolkoztató volt a videó !Sajnos néhány embertársunk is példát vehetne róla. Üdv. Kati
Marozsán Zsuzsa üzente 14 éve
Balogh Márta üzente 14 éve
Koszi a videot, igazan azt lehet mondani, hogy csak van az allatoknak emlekezo tehetseguk.Szep ujra talalkozas, kivancsi lettem volna a tovabbi folytatashoz....
Sztojka Veronika üzente 14 éve
Nagyon szép találkozás. Fontos a bizalom mind a két fél részéről. ha féltek volna tőle az állat is megérzi és talán másképp viselkedett volna. Csodálatos ez a szeretet. Kivánok minden családba ilyen nagyfokú szeretetet, mintha minden nap az utolsó lenne, vagy az első nagy találkozás.
Tóth Andrásné üzente 14 éve
Babikám! szeretett nagymamám, aki egy fiatal emberöltő ota nincs köztünk, még mindig adja szive szeretetét. Én még mindig érzem jelenlétét egy frissen sült kalácsba,egy pohár kakaóban. Nagyon szerettem és szeretem mais,pedig szigoru volt, de ugy tudott szeretetet adni, mint azóta senki. Ma is látom én is a fényt, ami a szobába érkezett reggelente, amikor ő már ott tüsténkedett, és kontyos,kis fejével a csikósspór fölé hajolt. Látom a fénykarikákat is, ami a plafonra vetődözz, a karikák résein keresztül. És érzem a meleget, amit az a két krumpli adott, amit becsempészett a zsebembe, hogy mig felérek az iskolába, az melengessen.Most öregen tudom csak igazán értékelni hogy mennyire szeretett. Béke poraira!
Tóth Andrásné üzente 14 éve
Sziasztok! Hát ...megnéztem a videót, és elsírtam magam. A szeretetet, a gondoskodást nem lehet elfelejteni! Jó lenne, ha az embereknél is így müködne! Nagyon megható volt, köszönöm! Margó
ambrus endre üzente 14 éve
JO tet helyebe jot varj...Jo lenne ha egyyes emberek is ilyen memoriaval rendelkeznenek......................!
[Törölt felhasználó] üzente 14 éve
Tóth Zoltán üzente 14 éve
Balás Balázs üzente 14 éve
HUUUU!!!
hihetetlen ez a szeretet...
eszembe jutott az én kutyám, egy dobermann volt, míg át nem futott az örök vadászmezőkre, na az volt ilyen szeretnivaló és szeretetet adó állat.
És mindemellett messze elkerülték az utcán!
Pálvölgyiné Halász Anna Ani üzente 14 éve
Sziasztok! Megnéztem a találkozást a videón, és nagyon élvezetes volt. Én is ismerem ezt az érzést, hisz a Húgomék kutyáját legalább 1 évig mi neveltük, mert olyan helyre költöztek idővel ahova nem lehetett vinni a kutyust, ekkor elvállaltuk. Szerettük nevelgettük, de amikor már Ők is családi házba költöztek magukkal vitték. Hát... a kutyus olyan büszkén ment velük az új otthonukban mint ha mi nem is lettünk volna az életében, vissza sem nézett. Igen a kutyus tudta, hogy nem mi vagyunk a gazdái, és mi ezért nem is haragudtunk csak tudomásul vettük, hogy sokkal okosabb egy kutya mind ahogy gondolnánk. Jó lenne, ha az emberek sem felejtenék el azt, hogy honnan jöttek. Ani.
[Törölt felhasználó] üzente 14 éve
-a sötét szobában,a hópelyhek kékes fehér színe,viaszfényként hatot az ablak túloldalán.Hideg volt.Kint.-Egy száraz fa roppanása hozott vissza a jelenbe s a kályhára néztem,..vakító lángnyelvek csaptak fel,"narancsfényben"úszott a sarok,ahol Nagymamám horgolt,..fehér haja összefogva,háta kicsit ráhajlott a terítőre,..oly picinynek tűnt,..mosolygott! Szinte mindíg.-Nagypapám hónom alá nyúlva megemelt a térdén(talán már zsibbadt?)-ki tudja mióta űltünk így hárman a gyér világításban?..de még sok volt hátra,..Papa még csak a "Don-nál tartott,még ezután következett a 4 év fogság,..EZ volt az Ő "meséje"amit én nagyon "szerettem"..sűrűn kértem Papa még- még, mesélj.-és Ő mondta..mondta,el -el csuklott a hangja, mikor a penészes kenyérhez ért/amit egymás kezéből téptek ki/,mindíg ivott a mellé készített pohárból(talán az ízét akarta lemosni?).. elég lesz már Berti !... a hang irányába kaptam fejem, s a törékeny,símogató hang beleolvadt 2 opálosan fénylő szempárba, mely "stigma"ként égtek belém örökre. Életem legszebb percei voltak ezek,és nincs az a karácsonyi csillogás, amely el tudná homályosítani gyermekéveim fényét./a csodát nem lehet magyarázni,csak átélni./ B.Babi
Kalamár Hajnalka üzente 14 éve