Zsóka! amit irtál az igy igaz! Amit az ember ingyen kap annak a súlyát nem értékelik, de ha meg kell érte dolgozni, már tudja értékelni is, és ragaszkodik hozzá, hisz tudja mennyit dolgozott azért, hogy létrejöjjön az amire vágyott!
Gondolom ezt akarta ecsetelni Kati is, ezekkel maximálisan egyet értek. Köszi a hozzászólásotokat! Szióka! Ani.

Előzmény

Válasz

A kidobott ruhákkal kapcsolatban: Már nem emlékszem pontosan, hogy
hallottam, vagy olvastam valahol, hogy az éhes embernek nem halat
kell adni, hanem meg kell tanítani halat fogni.
Sok igazság van benne! Kati

Válasz

Hallottam egyszer egy lelkésztől, aki rendszeresen részt vett segélycsomagok kiszállításában, hogy egyszer, amikor csomagot vittek egy családnak, a kuka mellett kidobva találták azokat a ruhákat, amiket korábban vittek. egyszerűbb volt számukra, hogy kidobják a régit, és várják az újat, a tisztát, mint hogy kimossák, amit használtak.
azt mondta akkor a lelkész, hogy felelősséget érzett, hogy az ingyen dolgokkal ellehetetlenítették a rászorulókat, ahelyett, hogy abban segítettek volna nekik, hogy képeek legyenek gondoskodni önmagukról.

Előzmény

Válasz

Akkor amikor egy bizonyos segítséget felkínál valaki és mégis egyfajta áldozatot kell hozni érte ezzel sajnos elég sűrűn lehet találkozni!

Válasz

Mindannyiunkkal előfordul, csak a többség tagadja. Köszönöm Kati az őszinteséget.

Előzmény

Válasz

Tanulságos történet. Köszönöm. Sajnos, néha velem is
előfordul, hogy "túl drágának találom az ásót", de ezek
után eszembe fog jutni, ha ilyen hangulatba kerülök.

Válasz

Koszonom szepen, Zoltan.

Előzmény

Válasz

Nekem 11-gyerekem van és 6-unokám 71-évem volt 3-feleségem 1-még birja velem minek ide arany -vagy- nagyon jó lenne?

Válasz

Boldog névnapot Veronika

Előzmény

Válasz

Jut eszembe az "Ásó" elolvasása után: -Segíts magadon isten is megsegít. -
Ezt jó szem előtt tartani. A népi bölcseletek egyébként sok mindenre adnak választ. ..Vagy..- Nem akarásnak nyögés a vége-... Valójában az írás jelenség,-mert így nevezném,-nem új,viszont aki segítőkész , az megrökönyödve ,és értetlenül áll a tiszi -tuszti mindenütt csak kifogást kereső emberrel szemben. Bántónak érzem a jószándékú ember részéről azt, hogy jóleső érzés a segítés,s ha ez buta elutasításra talál, akkor "fájó" is tud lenni. No ,de kinek fáj ? Fájjon annak,aki nem rest. A rest pedig nem egyszer fárad...
üdvözlettel. Erdélyi János

Válasz

Bizony manapság az emberek kételkednek, bizalmatlankodnak inkább minthogy elhiggyék , hogy előttük van a jó lehetőség. Nem hisznek a csodában? akkor is érdemes lenne megnézni, mert mi van, ha igaz.Lehetnék gazdag..Hinni kéne abban, hogy vannak, akik segitenek másokon, nem azzal, hogy a kezébe gyomja az aranyat, hanem felkinál egy lehetőséget. Fontos a Hit és a Bizalom a embertársainkban. Ha nem igaz veszitem az ásó árát, de ha igaz, nyerhetem az életem.

Válasz

A lehetőségeim szerint én is segitek ahol tudok, de ritka amikor olyan segitséget tudok adni, ami megoldja a másik ember teljes gondját. Bár, ha tovább viszi a segitség adta lehetőségeket akkor talán eljut valameddig, amig persze Ő elbir. Zoli az irásod is arról szól (gondolom), hogy ha találunk valami jót osszuk meg másokkal is, ez az elv csak ritkán jön elő embereknél. Megtartja magának és inkább Ő profitál belőle, de azt aztán remekül. Igen vannak olyanok is akiknek még az ásó megvétele is gond, de akkor ezt mondják, és ne szalasszák el a lehetőséget, mert akkor még lehet kölcsön ásóval ásni, ha megmondjuk a bajunkat. Nagyon jó példa ez az irás arra, hogy bizony sokan nem is merik elhinni, hogy létezik lehetőség, és azt más valaki ajánlja fel. Persze nem mindig jó az amit ajánlanak, (ugyanis szerintem személyre szabottak a lehetőségek, nem minden jó mindenkinek) mert már erre is volt példa, de meghallgatni, elgondolkodni azért lehet rajta, és utána itélkezni. Hát....én azért talán elkullognék egy ásóért, hátha megérné...? (Talán igy tennék...., ahogy ismerem magam). Ani.

Előzmény

Válasz

Én speciel szívesen segítek, és igyekszem is segíteni, akinek csak lehet, de olykor belefáradok, hogy győzködni kell az emberek egy részét, akkor is, ha nyilvánvaló, hogy szükségük van segítségre.
és néha nem tehetek mást, megvonom a vállam, és ezt mondom magamban: te tudod, haver. volt egy lehetőséged, hagytad elveszni.
Néha olyan attitűddel is találkozom, hogy az illető azt képzeli, hogy ő tesz szivességet, ha hagyja, hogy segítsenek rajta. nos, ez az ingyenélő attitűd különösen taszít. Ilyenkor biztos nem adom kölcsön az ásóm.
persze lehet, hogy nincs igazam, de nálam ez a szabály: aki kér, kap. Aki elutasít, azt pedig nem győzködöm.

Válasz

Ennek a fickónak még az ásó kölcsönadás se biztos hogy segített volna. Magát a kincs létét, a valós lehetőséget nem hitte, hogy tényleg igaz, vagy hogy ez a kincsszerzés neki is lehetséges.
Igen gyakran gondolkodunk így a lehetőségekrők, hogy az valaki másnak van és nekünk nincs, ami volt az meg elment.
Köszönjük, Zoli, hogy megírtad a fentieket, jó ha frissül az emlékezetünkbe, hogy nekünk is vannak lehetőségeink, "aranyat áshatunk" akár ilyen egyszerűen is.

Válasz

JO mese, szeeeep, meg mesenek is szep volna, de ha mar mindenkin segitokesz volt az illeto, akkor miert nem adta oda mar a sajat asojat????Nem????En ugy tettem volna.....

Válasz