Szió Mari! Nincsen semmi amit meg kellene köszönnöd mi köszönjük, hogy irtál és arra biztatlak szóljál hozzá a többi témához is, és valóban ne tedd "takarékra" Magad, mert hiányzol akkor azt hiszem másoknak is! A negativ hozzászólás is vélemény mint ahogy a 0 is egy szám! Te ne legyél 0 hozzászóló még ha az is egy szám :)))!
Szió! Ani.

Előzmény

Válasz

Kedves Mari!
Végigolvastam az előttem írtakat és nekem már nem sok maradt, vagy talán mégis néhány gondolat. Ez a világ mindig is ilyen volt és ilyen is marad,egészen addig amíg - a Biblia tanítása szerint- új ég és új föld nem lesz! Nem szerettem volna élni jobban az ókorban sem, amikor adtak-vettek volna mint egy állatot mondjuk ha rabszolga lettem volna. De a középkorban sem szerettem volna mondjuk gyerek lenni, mert az életem akkor sem lett volna érték- hacsak nem elsőszülött királyfi vagyok- és később sem szerettem volna mondjuk Angliában egy árvaházban tüdöbajban meghalni. És sorolhatnám. És most is van járvány, éhinség és minden rossz és még rosszabb... De van mindig jó is, és szerintem sokkal több mint rossz! Azt mondom: önvédelem is létezik! Ezt úgy értem, hogy a saját érdekemben nem engedem be az életembe a negatív gondolatokat, érzéseket. Persze hogy a fejemre szállnak! Az viszont az én döntésem - hála Istennek- engedem-e, hogy fészket is rakjanak rajta?
Jó, hogy megismerhettem nagyvonalakban az életed, biztosan sok küzdelem és öröm is volt benne, azaz érték. tapasztalás. Ezt biztosan tovább tudod adni!

Válasz

Köszönöm!

Előzmény

Válasz

Szió Mari!
Én igazából örültem annak, hogy negativ dolgokra is felhívtad a figyelmet, valóban vannak ilyen és ehhez hasonló helyzetek, és nagyon elkeseredett emberek. A mostani leveledben irtad, hogy Neked valójában nincsen semmi gondod, csak leirtad amit körülötted láttál, mondták, tapasztaltál stb. No mit is mondanék ezeknek az embereknek? A reményt amit már irtam,és ezeknek az embereknek nem szabad az utolsó reménysugarat is elfelejteni, mert minden nap hozhat valami jót. Nem lehet tudni, hogy mire kelünk fel, és mikor kerül elénk egy olyan lehetőség amivel meg is tudjuk oldani a gondjainkat. Ezt azért irom le, mert én is voltam-vagyok sokszor olyan helyzetben amikor azt hiszem, hogy ebből nem lehet jól kijönni, és mindig van lehetőség, csak nem szabad elmenni mellette. Én továbbra is kitartok amellett a mondatom mellett, hogy a reményt nem szabad figyelmen kívül hagyni. Igen én is találkozom sok nehéz sorsu emberrel, és én sem mondhatom azt, hogy már hátra dölhetek és élvezhetem az életet, de minden nap hoz örömöt, csak figyelni kell.
Ne tedd takarékra Magad, mert valóban csak azt irtad le amit láttál, és körülötted vannak ilyen negativ példák, igen ez is hozzá tartozik az élethez, mert az élet nem csak "rózsaszín", van benne sötét szin is, de azt inkább ne vegyük észre! Talán ezzel, és pár biztató szóval tudsz segiteni azokon akik talán egy biztatásra szorulnak, és ha Te pozitiv gondolkodással bírsz, akkor tedd meg, hogy mások is egy kicsit pozitivabban lássák a világot, és máris volt egy jó cselekedeted! Ha ezt megteszed Te is jobban érzed majd Magad, mert tettél valamit!(a hangya elméletem) Köszi az irásodat, és további sikereket kívánok, valamint maradjál köztünk, és irjál bármikor! Ani.

Előzmény

Válasz

Hajnalka! még egy perce írtál, és máris ide kattintottam .
Teréz anyunak az önfeláldozás volt az, amiért érdemes volt élnie. Őt ez tette boldoggá!
Tévedés ne essék,én mondhatom, pozitív, boldog embernek érzem magam.

Megpróbáltam az igazságot leírni, bár tudom, az igazság nézőpont kérdése.
Lehet hogy Neked így ez sok, de a Kalamár Hajnalkának írtam, hogy ez a sötétség egyenlőre marad. Ő írta azt, hogy félelmetes, és ez így nem igaz. Pedig igaz, és ezért írtam ezt a fájdalmas monológot, hogy bizony igen nagy köröttünk a szürkeség.
Magamról annyit : nagyon szép és jó családi körülmények közt élek.Gyerekeim diplomások, hála istennek olyan szakkal, ami még most is "piacképes. ",mi a férjemmel nyugdíjasok vagyunk, nem tulzott összegü nyugdíjjal, de a mi igényeinket ki tudjuk elégíteni. Leányom szerencsés boldog házasságot kötött. A szerelem mellé jómódot is kapott. A gyerekeim hazatartanak,a családom egybe van. Nekem szép, boldog párkapcsolatom volt,és van. Férjemet 16 évesen ismertem meg, és abban a szerencsében részesítettek az égiek, hogy ez a kapcsolat, mely számomra az elsö volt, 40 év házasság után is tart.
Büszke vagyok, és persze boldog, mert fénykorunkban sikeresnek mondhattuk magunkat, hogy diplomát tudtunk adni a gyerekeinknek, és családjuk körében látom ,látjuk boldogulásukat, boldogságukat.

Nagyon szeretek varrni, kötni, horgolni. A hobbijaim sikerélményt, és elfoglaltságot is adnak egyben. A varráshoz meg van a felszereltségem is, és bár nem szakmám, mindent meg tudok varrni,amit eltervezek. Imádom a térrendezést,magam varrta, festette dolgokkal veszem körül magam, és azt hiszem mondhatom, én jól érzem magam a bőrömben,csak a világ, ami megváltozott körülöttem, és annyi igazságtalanságot vetit elém, az fáj, és sajnálom, aki ilyen borzasztó hálóba kerül.
Jógázom, azzal tartom karban magam. Nagyon régen, még ETKA anyó tanfolyamán volt szerencsém a jóga rejtelmeibe bekukkantani...Azóta számos könyv is került a témával kapcsolatban a könyveim közé.
Köszönöm hogy írtál, és hogy irhattam Azt hiszem, most majd takarékra teszem magam!!!!
Minden jót, szép napot kivánok! Mari

Előzmény

Válasz

Kedves Mari!
Van, amikor az embert elborítja a fájdalom! De egyet biztosan tudpok: ha megteszed az erőfeszítést, akkor Te magad, a saját környezetedben találsz jó és áldozatos embereket, találsz jó történeteket. Én nem védett környezetben élek és körülöttem is van minden, amit írsz. De ha ezeket tartod számon csupán, akkor megbetegszel és annyi erőd se marad, hogy azoknak segíts, akiknek pedig segíthetnél. Ha a jó dolgokról készítesz naponta leltárt, akkor boldog tudsz lenni és ez másoknak is erőt ad: Teréz anya indiában, a haldoklók házában is boldog tudott lenni és örök mosoly volt az arcán. Nekünk, azért egyszerübb, nem?

Előzmény

Válasz

Szia Editke!
A keresztnevem Mari, és természetes hogy tegeződünk..
A kérdésedre a válaszom, nem tudom... Sajnos nem.
Azt hiszem, itt egyszerre tudok-vagy nem tudok?....válaszolni a Hajnalka, és az Ani felvetésére is. Hajnalka irod a kolerás, pestises időt, hogy akkor is volt ami melegítsen.
Ebben mélységesen egyetértek.
Mert voltak olyan ápolók, orvosok, akik életük kockáztatásával is mentek segíteni. Saját pénzükön,a szabadidejüket nem kimélve harcoltak a gyilkos kór ellen, és ezt tudták, sejtették, érezték az emberek.
Szivükön viselték a többségi társadalom sorsát,és minden nap jelét adták segítő szándékuknak.
Ott volt kiben-miben bizni , érezni az áradó meleget.
Várhattak segítséget,volt reménysugár!
Most mondjátok meg, Ani és Hajnalka, miben bizhat a ma embere? Mi lenne velünk egy pestisjárvány idején?
Ki áldozna az emberekért időt, pénzt, fáradtságot?
Az hogy azt irom, sötét marad minden...Sajnos én így is érzem. Addig, amig ma el lehet intézni dolgokat ugy, hogy nincs rá pénz, és kész...addig mi a garancia a változásra? Azt érzékelem a környezetemben,az emberek már nem hisznek semmiben,szomoruak,elkeseredettek.
Addig amig a mentőben szakemberek mellett meghalhat egy beteg, addig amig a házában, egy faluban, ahol ismerik egymást az emberek megfagyhatnak öregek...mond miben lehet reménykedni? Milyen remény az ami élni tud? A sok kis hangya biztosan meg tudna oldani sok mindent, de ahhoz is kellene egy vezér"hangya" aki összefogja a boly tagjait.

Mint mondhatok én a sirva panaszkodó méteráru boltosnak, akihez több mint 10 éve járok, mi lesz ha be kell zárni a boltját?
Vagy mivel vigasztaljam azt a beteget, akitől még az 50%-ot is megvonták, 6 éve van a nyugdíjhoz, nincs havi jövedelme,és beteg.
Vagy annak az özvegynek, akinek a szívbeteg férje meghalt, még annak előtte, mielőtt megjött a határozat, hogy a bizottság egészségesnek találta?
Akkor már 2 hete a sirban feküdt, hátrahagyva a szeretteit.
Ez a család nem melegséget, de dermesztő hideget, létbizonytalanságot érez.
Ők ugy érzik, meghalt a remény is. Sajnálom, hogy ennyi negativumot kellett leírnom. Jó nektek, ha ilyen, vagy ehhez hasonló dolgokkal nem találkoztok.
Nekem minden leragasztott kirakat, bezárt kis boltocska ezeket az érzéseket hozzák felszinre.
Elbucsuzom, millió puszit küldök mindannyiótoknak! És" reménykedek?" a megoldásban.... Mari

Előzmény

Válasz

Szió! Mindenre van remény, hisz a mondás is úgy szól " a remény hal meg utoljára"! Higgyünk ebben! Azonban ne csak higgyünk, hanem tegyünk is ezért valamit. A sok kis hangya is meg tudja oldani a gondjait ha többen vannak! Ani.

Előzmény

Válasz

Helló!
Az emberek lelkét pestis, kolera és egyéb járványok után is volt, ami melegítse.
Kedves Tóth Andrásné, ez a "sÖTÉT MARAD MINDEN" félelmetes és hál Istennek valótlan.!!!!!!!

Előzmény

Válasz

Kedves Tóth Andrásné!
Jó lenne tudni a keresztnevedet is, akkor talán tegeződhetnénk!
Azt szeretném tudni, hogy szerinted mi tudná megmelengetni az emberek lelkét?

Válasz

Valamikor én is csak azért mentem a falusiasan kisvárosunkból a fővárosba, vagy a megyeszékhelyre, hogy érezzem, nyüzsi van.
De mára, sajnos a fővárosi utcákat elhanyagoltnak láttam, nem találkoztam boldogan beszélgető mosolygó emberekkel.
A valamikori gyönyörü park az első kerületben gondozatlanul maradt, a száraz kórók, hatalmas vágatlan fükupacok ázottan, piszkosan feküdtek a földön, ők az ősz ittfelejtett maradványai.
A járdák repedezetten várják a járókelőket, és a kirakatok?... hol ujságpapírral beragasztva, hol igényesebben, de üresen tátonganak. Én mindenütt az enyészetet, a piszkot, és a sivárságot láttam, pedig azért utaztam fel, hogy legalább lássak, érezzek valami pezsgést.Érezzem, csak én gondolom ugy, hogy nagy a baj. Ennek hiányát nem a télben keresem, hanem az emberek nagy többségének a lelkében. Hiába a tavasz lehelete, hiába a piros szokny alá kapó szél, az emberek lelkét nincs ami melengesse, felviditsa.
És amig nincs a jobbra remény, ez így is marad. Sötét marad minden.

Válasz

És a piros szoknyánk alá kap a böjti szél és repít bennünket valahová, valahová! Mert a szél fúj amerre akar!

Válasz

Azonosulok a hölgyek tapasztalataival. Sötét uniformis a jellemző.
Én télen is megypiros télikabátot hordok. Igaz van hozzá szürke árnyalatokban gazdag Hópehely mintás sálam.
Vasárnap mi is kimentünk és élveztük a napsütést. Gyönyörű volt, főleg a virágok a kirakatokban. JÖN végre a Tavasz:))

Válasz

Gratulálok Veronika! Ne hagyd magad! a tavasz akkor kezdődik, amikor, mi nők piros szoknyára vágyunk...

Előzmény

Válasz

Nem igen figyeltem az utcán járó embereket mostanában, de megfogom nézni. Viszont a hétvégén "Farsangi " bálban voltan és a nők (fiatalok) 95 %-a feketében volt, Fekete-fehérrel esetleg. Meglepően és bosszankodva néztem. Én "idősebb" létemre zöld blúzot viseltem és tarka szoknyát...hát nem mondom...kilógtam a sorból...Különben jó buli volt.

Válasz

Én minden szemből rácsalom az orcára a mosolyt...nagyon kevésszer nem sikerül gyakoroljatok ti is!Szép cikkedhez gratulálok és köszönöm,hogy olvashatom!

Válasz

Ma többször jártam a városba. Mivel én egy un. város falusi részén lakom, ez az átmenet pár perc alatt megtörténik. amit láttam, hasonló volt a tiédhez. Koszos hókupacok, a hó alól előtűnő szemét maradványok, a ruha boltban, ahol egy ropogós ingblúzt akartam venni, a szürke és fekete "trendi" árnyalataiból választhattam. A várt pénzemet nem utalták, a barátom nem írt, az üzlettársam lemondta a találkozót. Hol van itt a tavasz?
Aztán estefelé, valahol az ég alján felragyogott egy kis tétova fény...mégis lesz ebből valami.

Válasz

Igy legyen! Én már évek óta tapasztalom ezt a "jelenséget" amit Edit írt, és mindig megjegyzem amikor valahova visz a "jó dolgom", (persze ha nem egyedül megyek:) hogy "nézd már meg milyen egyformán öltöznek az emberek!" Hát valóban a szinesség nagyon eltünt az életünkből, de egy kicsit a vidámság is kezd alább hagyni, vagy már csak néha jön elő. Igen a nap sugarai jótékonyan hatnak biztos az emberekre, és reménykedjünk abban, hogy a ruhák is színesebbek lesznek, sőt az életünk is egy kicsit talán jobbá fordul. Bár tudom erről mi is ill. csak mi tehetünk. Én mindig bizakodom! Ani.

Előzmény

Válasz

És talán az emberek is szines ruhákba öltöznek.

Válasz