Kedves Szilágyi Zsuzsanna !
Nagyon egyetértek érveléseddel. Csupán kiemelek belőle néhány szót,s ez sok mindenre válasz is: pénz,értékrend,karrier,...majd a gyerek.... talán ? Ez valós szocializációs ügy,melyet a folytonos "alakítgatások" közepette nem vesz komolyan a társadalom. Minekután összetett társadalmi jelenségről van szó, társadalmi intézményesült válaszra van szükség.
üdvözlettel Erdélyi János

Előzmény

Válasz

Érdekesnek találom a gondolataitokat a gyerekek- szülők- társadalom összefüggésében. Jómagam a bankszférában dolgoztam sok évig és elszomorító tapasztalataim voltak arról, mit várnak el ott egy anyától munkaórában. Az, hogy a családdal ez idő alatt mi történik huszad rangú kérdés. Éppen ezért örömmel tapasztaltam, hogy cégek felismerték ezt a feszültségi pontot, így elindult a "családbarát munkahely koncepció. Találtam egy erről szóló cikket, aminek elérhetőségét megosztom veletek. http://www.cvcentrum.hu/career.php?menu=2&lastmenu=69&text_id=647
http://www.cvcentrum.hu/careercenter/Anyuka-vagyok-dolgozni-akarok-2-2-69-693

Válasz

Kedves Attila!
Azt hiszem, a látlelet, amit írtál, magáért beszél.
Sajnos, én sem látom másképpen a helyzetet. És ez így van minden területen. A döntéshozók politikai döntéseket hoznak, pártérdekeket vesznek figyelembe, a családok érdeke a sokadik a listán.
azt hiszem, a kesergés emiatt nem igazán értelmes opció, hiszen ezt a pártérdekesdit megváltoztatni nem áll módunkban.
Amit tehetünk, az a saját érdekképviselet. Ez azzal kezdődik nézetem szerint, hogy tisztán igyekszünk látni a helyzetünket, és felelősséget vállalunk saját családunk boldogulásáért, abbahagyjuk azt, hogy másokra várunk. A következő lépés pedig az összefogás lenne. Szerintem a civil kezdeményezés öntevékeny családok összefogásával eredményes lehet.
Meg vagyok győződve, hogy ez rajtunk múlik. Előbb a tartalom, csak azután a forma.
Beszéljünk még!
üdv: Zoltán

Előzmény

Válasz

Kedves Attila!

Mint szakember(Szociálpedagógus) lévén én pontosan tisztában vagyok a családok helyzetével, és az ami a Szociális Konferenciákon elhangzik, annak kevés köze van a valósághoz.
Ezt bátran ki merem mondani, bár sohasem vettem részt ilyen vagy ehhez hasoló rendezvényeken.
Jelenleg nem dolgozom a szociális területen, de hozzá teszem ez nem az én hibám! Nagyon sokan vagyunk végzett Szociálpedagógusok, akik szeretnénk a hivatásunkban dolgozni, de a pénzhiány miatt nem alkalmaznak. Az iskolákban pld. olyan pedagógusok látják el a gyermekvédelmi ügyintézést, akik soha életükben nem tanulták. Hát ezen kellene elgondolkodni és változtatni, mert én sem mehetek Angolt tanítani,ha nincs megfelelő tudásom és végzettségem hozzá!
Tökéletesen megértem Önt, de változtatni csak akkor lehet ha először az okot szüntetjük meg (ok-okozat összefüggés). Az egész szociálpolitikai redszert kellene reformálni ahhoz, hogy valami változás álljon be társadalmi életünkben. Szeretettel: Zsuzsanna

Előzmény

Válasz

Kedves Mindannyian!

A minap, volt szerencsém részt venni egy - a Gyermekvédelmi alap-, és szakellátást érintő - Szociális Konferencián (nem tudom említettem-e már, hogy magam is a gyermekvédelemben dolgozom... ), no és mit tagadjam, eléggé ambivalens érzéseim voltak.
Egyfelől voltak előadók, akik szerint "minden nagyon jó, minden nagyon szép és mindennel meg vagyok elégedve" - koncepció (koncepciótlansága) alapján "értékelték" jelenünket... Míg mások, (szerencsére voltak ilyenek) azt mondták, hogy korununkra "...a gyermek - sajnos, egyfajta - áruvá vált" (még a gyermekmekvédelmi intézményrendszert fenntartók szemében is), pedig a gyermek, valójában "valuta, a legnagyobb, s legerősebb valuta" a világon, mert az ember és az élet, érték" - mondotta - többek között, Dr. Orbán István, a MAGYISZ országos elnöke. Ahogy ugyancsak ő volt aki kejelentette, hogy "már nagyon kellene egy - új - társadalmi szerződés" is, (talán, a korábbiakban mondottak miatt is), s ráadásul oly módon, hogy ezen "szerződést" alapvetően is a civil szervezetek és a civil társadalom ajánlásával, megkérdezésével és annak jóváhagyásával alkotják meg! Mert "csak a szervezett civil szervezet képes - többek között - a magyarországi gyermek-, és családvédelmet is újjászervezni!"
Ma azonban, mint szinte minden, - s úgy a gyermekvédelem is, - sajnos (már, avagy még mindig) a 'politika fogja'. Vagyis nem elsősorban az igények és a kiáltó szükségletek határozzák meg a mai döntéshozók döntéseit, hanem a 'pártfegyelem'. Nem a demokráciának szereznek így érvényt, de nem is a választói akaratnak, hanem a 'pártnak'. Mintha "semmilyen valódi "rendszerváltás sem történt volna"... miközben a családok, (és általuk gyermekeink helyzete , sorsa és jövője...?) családjaink, - és a civil társadalom - helyzete, ímmáron ott tarthat sajnos - napjainkra, - ahol...
Hát még azon gyermekeké, akik valódi, szeretetteljes, "saját" családdal semn rendelkezhetnek... Miözben, nincs, vagy hiányos, illetve nem működik, avagy nem JÓL működik, a szociálpolitika (ha létezik még ilyen), a szociális ellátórendszer és a társadalombiztosítás, de maga a gyermekvédelelm sem! A családi napközi...intézménye (?), nem megfelelő az átmeneti elhelyezések rendszere és struktúrális hálózata, kiépítettsége, helyesebben kiépítetlensége, a bölcsödék hiánya, a "helyettes szülői" hálózat 1997-óta nem jött még létre igazából, mert a legminimálisabb társadalmi megbecsülés, és elismerések rendszerét sem rendelték még hozzá... illetőleg nem biztosított mindenki számára az egyenlő esély és hozzáférés lehetősége sem... Hiszen egyre több gyermek él veszélyeztetett családi környezetben országunkban, noha csökken a születésszám, és közel negyven ezerrel, évente - az ország lakossága is. Volna tehát mihez hozzákezdeni, és változtatni tudni és akarni. Új civil szerveződéseket indítani útjára, a családokért, gyermekeinkkért és mindannyiunkért! Mert talán, még mindig nem túlságosan késő...!

Előzmény

Válasz

Kedves Zsuzsanna, Kedves Attila!
Bocs, hogy egy üzenetben reagálok, de annyira összecseng a gondolatotok az enyéimmel. "nem gyermekközpontú társadalomban élünk" "való világ, mindennapi gyakorlata és értékítélete az ami mindezt nem hajlandó tudomásul venni, s ezért rendre ellene is vét!"
Ezek a problémák valódi problémák. Én abban hiszek, hogy hiába protestálunk a társadalom felé, én abban hiszek, hogy nekünk kell összefognunk, akik akarjuk a jót. Össze kell fogniuk azoknak a családoknak először, akiknek fontos a család. És meg kell mutassunk pozitív példát mutatnunk. Nem gondolom, hogy reménytelen vállalkozás lenne.
Ennek érdekében hoztuk létre ezt a közösséget, fórumot akarunk, ahol bátoríthatjuk egymást, és megmutathatjuk magunkat. Mi a családunk saját életén kezdtük, nézzétek meg esetleg a www.kabarcz.blog.hu weboldalt.
Őszinteséget és nyitottságot akarunk, és tudjuk, hogy cselekednünk is kell, a kesergés, a problémák rögzítése önmagában nem elég. Nem vezet sehová. Amit minél inkább meg akarunk osztani, az a remény, hogy lehet ez jobb, a hit, hogy van fölfelé vezető út. Kérlek benneteket, segítsetek ebben is! Hiszen nincs szívet melengetőbb dolog, mint azzal találkozni, hogy a boldogság igenis létezik. Remélem, nem tartotok szenvelgőnek, semmiképpen nem szeretném. Szerintem a szenvelgést a tanuságtételtől az őszinteség különbözteti meg. (ezt én sem tudom, pontosan hogyan értem.)
üdv: Zoltán

Előzmény

Válasz

Kedves Kabarcz Zoltán!
Egyetértek Önnel, a családok mai helyzete nem túlzás azt mondani, hogy siralmas. Hogy miért?
Roppant egyszerű a válaszom, MERT NEM GYERMEKKÖZPONTÚ TÁRSADALOMBAN ÉLÜNK!!! Hibáztathatjuk a mindenkori politikát stb., de ettől még nem lesz könnyebb a családok helyzete.
A család nagyon fontos szerepet tölt be az emberek életében, mivel a gyermekeinknek az első szocializációs szintere. Feladatunk olyan értékrendeket felálítani, amelyek meghatározzák a következő generációnak az életét. A legfontosabb a hit, amely nélkül nem tudom elképzelni az életünket. Úgy gondolom, hogy azok a családoknál, ahol hiányzik a harmónia nagyon sokat lehetne a hit erejével segíteni. Sajnos azt tapasztalom, hogy a mai világban a pénz kapta a főszerepet. Először lakás, autó, karrier és csak a legvégén jöhet a gyerek, ha még belefér!? Hát ezen kellene változtatni, mert ha így gondolkodnak továbbra is a mai fiatalok, akkor hamarosan még kevesebb lesz a születendő gyermek.....

Válasz

A család a mindenkori emberi történelem lényegi alapvetése: Fundamentális alapja. A családok létezése nélkül egyetlen rég volt, vagy jelenbeli, illetőleg jövőbeli társadalom sem létezhetne, avagy alakulhatna és alakulhatott volna ki, de még csak nem is fejlődhetne. Ezen tényt szerencsére valamennyi mai humanióra, már egész pontosan látja, érzi, s talán-talán tanítja is.
A probléma "mindössze"(?!?) "csak" annyi, hogy a jelen, való világ, mindennapi gyakorlata és értékítélete az ami mindezt nem hajlandó tudomásul venni, s ezért rendre ellene is vét! (Ahogy így tesz ma már a politika is, sőt még azon 'tudományterület'(?) is, amelynek éppen ennek érdekében kellen lépnie, jelesül a 'szociálpolitika" is.
Ez nem csak hogy nincsen a helyén, de egyenesen már elrémítő, sőt mi több: elkeserítő is!
Jómagam nem csak családapaként, nagycsaládosként, de munkámban, sőt - végzettségeim alapján is - ennek megváltozása érdekében szeretnék tenni, cselekedni. De mi tagadás, nagyon sok olyan pillanatom van ma már, amikor valóbban is elbizonytalanodom: Hogy van-e, s lehet-e még értelme a társadalmaink "ellenérdekelt" (?) gyakorlatával szemben, bármit is elérni még... ?
(Sovány "elégtétel" az, ha és amennyiben megfojtják családjainkat, már csak idő kérdése lesz..., s a társadalmaink önmaguk, tulajdon halálos ítéletét is aláírják...)

Válasz