Zoli! Kicsit félre értetted a dolgot, mint irtam kaptam egy levelet ami nem rólam szól, csak gondoltam megosztom Veletek. Igen az a kérdésem, hogy ezeket a kérdéseket felténné valaki az orvosnak? Az illető akiről szó van nem tette fel, mert megbizott az orvosban, de most, hogy igy alakult a dolog már kétségbe vonja, hogy talán Neki kellett volna jobban a sarkára állni? No az ember ilyen állapotban nem tudom milyen lélekjelenlétben van, és ezért is kérdezem, hogy mások fejében megfordulnának ezek a kérdések?
Most kicsit vádolja magát is, hogy nem jól intézkedett, de Ő sem volt könnyü helyzetben (ezt mentségére irom). Most talán már teljes a kép. Köszi a választ, azt hittem erre sem fog jönni semmi válasz, mert valahogy most el vagyok keseredve, hisz korábban olyan jó kis " beszélgetések" voltak itt, de most.... örültem a pár sornak amit irtál, remélem kielégitően válaszoltam! Szió! Ani.

Előzmény

Válasz

Megértem a fájdalmadat, és fogadd együttérzésemet!
De a történetnek számomra nincs vége.
Feltatted a kérdéseidet az orvosnak, vagy pedig nem?

Válasz

Mint első hozzászóló szeretnék egy megtörtént esetből kiragadni egy pár sort ami ide tartozik. Én kaptam a levelet, és úgy gondoltam egy kicsit talán másokra is tartozik, hogy megtudják milyen is az önzetlen segitség nyújtás. Kicsit idéznék belőle: "Az öcsém nagyon beteg lett, csontvelő rákos. Lehetett transzplantálni és szerencsénkre én lehettem a donor. Ez is nehéz dolog volt és mindkettőnk számára nagyon veszélyes, de sikerült. Aztán egy év után most november végén megjelentek az én sejtjeim mellett a saját sejtjei. Ma sem értem miért be kellett mennie ismét a kórházba és 7 szer 24 órás kemot kapott. Amikor olyan nagyon beteg volt és nem volt csak rákos sejtje 3 szor 24 órás volt a kemos kezelése. A kemotól vastagbél gyúlladást kapott, mivel nem volt immunrendszere az elszaporodott colibaktériumok megtámadták a létfontosságú szerveit, kemo után két nappal komába esett és 5 nap múlva meg is halt. Gondold el, az egy év alatt a transzplantáció után 27 kg-ot hízott, igazán teljesen jól volt és mégis." No kérdezném, hogy Ti megkérdeznétek az orvost, hogy amikor sokkal rosszabb állapotban volt a tesód, akkor kevesebb kemót kapott, mint amikor már jobban volt? Te kétségbe vonnád az orvosi döntést? Nem ugye? De kérdezni azért csak lehet nem? Az egészségügy tudom nem áll a helyzet magaslatán, (már ezt többször is lehetett tapasztalni,), de Ti mit tennétek? Én kis ember vagyok ahhoz, hogy bárkit is felülbiráljak, és nincs is szándékomban, de a kérdéseket feltehetem amit nem értek, vagy zavar, vagy nem világos. Itt nem általánositani szeretnék hisz vannak nagyon jól képzett orvosok, és valóban megtesznek mindent, de nem bűn kérdezni, ha valamit nem értünk. Ti ezt hogy gondoljátok?
Megkérnélek Titeket akik egyáltalán nézitek az oldalt, hogy vegyétek elő a billentyüket, és ha pár szóban is reagáljatok a kérdéseimre, mert tanulni mindenből lehet. Már csak azért is, hogy mi is kerülhetünk ilyen vagy hasonló helyzetben akkor mit tehetünk, és mit nem? Kinek mi jutna eszébe, milyen kérdést tenne fel?
Nem húzom az időtöket tovább, és nagy kiváncsisággal várom, hogy lesz-e reagálás, hisz eddig sok témában saját magammal leveleztem remélem ez esetben nem igy lesz:)) Előre is köszi minden hozzászólónak. Sziótok! Ani.

Válasz