miért járnál rossz úton?
dehogy.

Előzmény

Válasz

Zoli! Igazad van, nem ölbetett kézzel kell várakozni.... ahogy irtad, valóban az összefogás az ami előre tudja vinni az életünket, az is igaz, hogy a család sokat tud segiteni, de amit irtam a "fenyőfán lévő kivánságok"-ból nem derül ki, hogy ki az aki aktivan, és ki az aki passzivan áll a dologhoz. Én csak azt szerettem volna leirni, hogy sok-sok ember vár valamire, de hogy mit tesznek az nem derült ki. Én is segitek ha tudok, ezt már Ti is tudjátok (gondolom), hisz az irásokból sok minden kiderült rólam is, de még mindig vannak emberek akik nem tudnak, vagy nem szeretnének segitséget kérni, ezért irtam azt, hogy talán még többet kell hangsulyozni, hogy tenni-.tenni kell? Rossz úton járok? Ani.

Előzmény

Válasz

Tegnap sok forrásból hallottam valami ehhez hasonlót: ha semmink nincs, van nem lenne, az összefogá lehetősége itt van nekünk. Nem az ölbetett kezű várakozásé, nem a kétségbeesett várakozásé, nem a kritizáló várakozásé, nem az egykedvű várakozásé, hanem az összefogásé. Hogy szóljunk egymáshoz, és el merjük mondani: bajban vagyok, segíts, ha tudsz!
Hogy meg merjük szólítani egymást. Hogy bízni tudjunk egymásban, a jószándékban, a szeretetben, az önzetlenségben.
Hogy bízni tudjunk a testvérünkben, a gyerekeinkben, a rokonainkban, akik elérhetők. Hogy rendbetegyünk az elrontott kapcsolatokat. Vagy megpróbáljuk legalább.
Hogy nyissuk ki az ajtót, résnyire legalább.
És merjük megkérdezni a hallgatót: segíthetek valamiben?
Hogy kikapcsoljuk a tv-t és a társunk szemébe nézzünk: számítani szeretnék rád! Számíthatsz rám.
Hogy barátokat találjunk...
Én nem egy szavazat akarok lenni 4 évenként.
Én nem civil vagyok, nem alárendelt vagyok, Én Érző Ember vagyok (olykor vérző ember), szeretem a feleségemet, és boldognak akarom látni őt, és azt akarom , hogy tudjon mosolyogni is. Le szeretném törölni a gondterheltséget az arcáról. Én apa is vagyok, aki nem akarja a gyermekeit bizonytalanságban, pláne kilátástalan helyzetben látni. Aki részt akar venni az életükben, az örömeikben... Van két karom, és képes vagyok megölelni őket, van kezem, amit ki tudok nyujtani bárki felé. És vannak, akik elfogadják.

Válasz

Én nem tudom ki a civil, és ki az alárendelt, én csak azt tudom, hogy az emberek mit szeretnének igazából, ill. sejtem. A mai nap voltam egy karácsonyi kiállitáson, ahol külön állitottak fel egy fenyőfát, amire kis szalagokra mindenki ( aki szerette volna) ráirhatta a kivánságait, és ráköthette a fára. Rengeteg kis szalag volt rákötve, hát én beleolvastam egy jó pár irásba. Ilyeneket lehetett olvasni pl. munkát, egészséget, boldogságot, más vezetést, örömöt, most hirtelen nem is jut minden eszembe, hiszen annyi "kivánság" volt felsorolva. Elgondolkodtam rajta, hogy mennyi ember szeretne jobb életet, szebb jövőt, tehát szerintem ezek közül kik a civilek és kik az alárendeltek nem derül ki, de az biztos, hogy sok ember szeretne változást, és én bizom abban, hogy az együttműködés igen csak elkél. Még mindig nem tudják sokan, hogy merre hova tartsanak, de azt tudja sok ember mit szeretne, lehet, hogy még-még és még kell hangsulyozni, hogy tegyél valamit ezért a változásért.......? Elnézést, ha valamit félre értettem! Ani.

Válasz

Kedves Csilla!
Én arra törekszem, hogy amikor példát keresünk, ne kelljen Széchenyiig visszamenni, hanem példák sokaságát találjam a saját családomban, környezetemben, hazámban, és ne csak a XIX. században, hanem tegnap, ma és holnap is.
Hogy a saját életünket éljük.
És ne tudományos megközelítéseket sorakoztassunk egymás mellé, hanem valódi történeteket a saját életünkből.
Hiszem, hogy ez az elvárás nem túl nagy.

Előzmény

Válasz

Kedves Zoltán!

Amit itt említ, azt a coaching is ismeri, csak ott reaktív és proaktív emberként emlegeti. (A kedves felesége valószínű erről többet és szakszerűbbet is tud, mint én.)

A reaktív embert a környezete határozza meg, hiszen az onnan érkező hatásokra reagál. A proaktív ellenben a saját értékrendszere mentén kitalálja, hogy mit akar csinálni, és azt meg is valósítja, eközben pedig ő van hatással a környezetére. (Csak hogy hazai példát hozzak: nézzük meg Széchenyit! Kesereghetett volna ő is, de ő ettől azért tovább ment. Jóval tovább.)

Na, szerintem ez különbözteti meg alapvetően a civilt az alárendelttől.

Üdv:

:) Csilla :)

Előzmény

Válasz

Mivel a civil társadalom fogalma meglehetõsen ellentmondásos és teoretikusan ezért (is) kidolgozatlan, így a politika számára - és nem csupán a törvényhozás szintjén - gyakorlatilag alkalmazhatatlan. Ha a történelmi elõzményekre gondolunk, akkor emlékezetes, hogy a közelmúltban a rendszerváltáskori gyülekezési szabadság körüli vitákban emlegették sûrûbben, de ismertek távolabbi eszmetörténeti vonatkozásai is.

Válasz

Szerintem a civil az, aki tudja mit akar, és kezébe veszi a dolgok irányítását, elintézését, megvalósítását. Aki megkeresi az eszközöket, a forrásokat, a partnereket ahhoz, hogy célba érjen. Aki hajlandó összefogni másokkal, hajlandó együttműködni, és hajlandó gondolkodni is.
Alárendelt pedig az - szerintem persze -, aki hagyja, hogy mások csinálják a dolgokat, és panaszkodik, hogy nem úgy mennek a dolgok, mint ahogy szeretné. Aki lemond arról, hogy beleszóljon, hogy részt vegyen, hogy cselekedjen, annak aligha marad más, mint a kesergés, elégedetlenség, siránkozás.
Én hiszek a cselekvésben, az együttműködésben, a közös sikerben. És nem hiszek a siránkozásban. Azt mondta egyszer valaki, hogy két dolog közül az egyiket mindenképpen meg kell nagyon jól tanulni: vagy a tavaszi vetést, vagy az őszi koldulást. Olyan nincs, hogy nem vetsz, de rühelled a koldulást is.
Én abban hiszek, hogy ha azok az emberek, akik civilekként (barátokként, szomszédokként, családtagokként) megtanulnak összefogni, együttműködni, megtanulnak kezdeményezni, érvényesíteni az érdekeiket, megtanulnak együtt gondolkodni, egymásban bízni, egymást tisztelni, esetleg szeretni is, azoknak nincs szükségük arra, hogy siránkozzanak.
Az én életem az enyém.
Élhetem örömben (küzdve, ha szükséges), vagy hagyhatom, hogy mások elrontsák.

Válasz

Olvasom a vitainditó cikket, és muszáj hozzászólnom A nyugdíjas hölgy bizonygatja, hogy mondhatja az igazat.
No de az igazság nézőpont kérdése.
Egyáltalán van valaki, aki a civilek igazát meghallgatj?
Ti tudtok ilyen fórumról?
Olyan sokat hangoztatják a demokráciát e szó mögé bújva.
Mást jelent annak, aki nagy pénzeket tesz zsebre, és mást azoknak, akiktől ezt a pénzt elveszik.
Régen a reál gimiben azt tanultuk, hogy csak ugy lehetne gazdagodni az egyénnek, ha másik 9 embertől elvesznek.És azt is tanultuk, hogy a 20% már uzsorakamat.
No itt tegyen valamit a civil!!!! A demokrácia erről szól , és arról, védd meg magad, nincs az a civil szervezet aki ezt megállíthatja. Legfeljebb egyes emberek azt hiszik......

Válasz

A civil társadalom olyan aréna - mondja Hegel, - amelyben a szabad akaratú egyén nekiláthat akarata és személyes autonómiája kiépítéséhez.
az alternatív gondolkodás - mondja egy diktatúra képviselője - az állampolgári engedetlenség kifejezésre juttatása, a hivatalos állásponttól eltérõ nézetekkel.
Ha alárendelt vagyol, akkor eszerint engedetlen, avagy lázadó lennék, ha viszont van szabad akaratom (célom, álmom, elképzelésem, vágyam, elkötelezettségem, felelőségem, döntésképességem...) akkor talán civil, és már csak a kurázsira van szükségem.

Válasz