Azt hiszem Anikó, én is könnyebben boldogulnék konkrétumokkal. Ne félj személyes lenni, nem élünk vissza vele.

Előzmény

Válasz

Kedves Anikó!
Nem igazán tudok mit kezdeni a következó mondatoddal: "A legrosszabb az a fejlődési folyamat, amikor a domináns szerep egyébként törvényszerű elvesztését magyarázó gondolatkör középpontjába valamelyik - erőteljesebb magatartású- családtag tudatos szándáka, akarata kerül."
Segítenél, hogy értsem?

Válasz

A mai társadalmi viszonyok között a családi szerkezetben az öregedési folyamatok gyakran negatív eseményként zajlanak. Sok esetben szó sincs arról az ideális helyzetről, amelyben az idősödő személy anyagi és szellemi értékeket adhat át a fiataloknak, akik egyike vagy másika őt választja példaképéül.

Az élet mindennapjaiban bekövetkező gyors változások miatt egyre ritkábbá válik a családi hagyományok érvényesülése a pályaválasztásban. Gyakori az ellentétes választás, a kontraszelekció, a „bármit, csak azt ne, amit a szüleim…”. Érdekes kontraszt, hogy az előző generációk élő tagjainak véleményét alig igényeljük, miközben a régi bölcseket változatlanul szívesen idézzük. Ilyen körülmények között sokszor keserves élmény, esetenként viharos családi jelenetekkel tarkított a családi szerepváltás. A legrosszabb az a fejlődési folyamat, amikor a domináns szerep egyébként törvényszerű elvesztését magyarázó gondolatkör középpontjába valamelyik – erőteljesebb magatartású – családtag tudatos szándéka, akarata kerül. Lelki zavarokban szenvedő betegeim körében szinte mindennapos az ilyen alapon elmérgesedő családi viszály

Válasz

Szia Anikó!
Szerintem, ha a hallgatóságtól csak furcsa tekinteteket kapsz cserébe, akkor talán csak nem azokhoz beszélsz, akikhez beszélned kellene. Ha nehéz elmondani valamit, ami fontos, még nem ok arra, hogy meg se próbáld. Akár újra és újra. És azért, mert éppen nem vesznek körül értő, megértő tekintetek, nem jelenti azt, hogy nincs is, aki megértsen.
Mert szerintem sok ember van a világban, aki nem rohan el melletted, aki megáll, és hajlandó megvárni, amíg öszeragasztod.

Előzmény

Válasz

A legfontosabb dolgokat a legnehezebb elmondani. Ha ezekről beszélsz, nevetségesnek érzed magad, hiszen szavakba öntve összezsugorodnak - amíg a fejedben vannak, határtalannak tűnnek, de kimondva jelentéktelenné válnak. Ám azt hiszem, többről van itt szó. A legfontosabb dolgok túl közel lapulnak ahhoz a helyhez, ahol a lelked legféltettebb titkai vannak eltemetve, irányjelzőként vezetnek a kincshez, amit az ellenségeid oly szívesen lopnának el. S ha mégis megpróbálsz beszélni róluk, a hallgatóságtól csak furcsálló tekinteteket kapsz cserébe, egyáltalán nem értenek meg, nem értik, miért olyan fontos ez neked, hogy közben majdnem sírva fakadsz. És szerintem ez a legrosszabb. Amikor a titok nem miattad marad titok, hanem mert nincs, aki megértsen.

Válasz

Megtanultam, hogy a hősök olyan emberek, akik azt tették, ami szükséges volt, szembenézve a következményekkel. Hogy a türelem rengeteg gyakorlást igényel. Hogy vannak emberek, akik szeretnek bennünket, de egyszerűen nem tudják, hogyan mutassák ki. Hogy olykor az, akire azt hinnéd, hogy megadja neked a kegyelemdöfést, ha már a földön fekszel, egyike azon keveseknek, akik segíteni fognak neked felállni. Hogy csak azért mert valaki nem úgy szeret téged, ahogyan te szeretnéd, ez nem azt jelenti, hogy nem szeret téged teljes szívével. Hogy sosem szabad azt mondani egy kisgyermeknek, hogy az álmok balgaságok: tragédia lenne, ha ezt elhinné. Hogy nem mindig elég, ha megbocsát nekünk valaki. Az esetek többségében te vagy, akinek meg kell bocsátani magadnak. Hogy nem számít, hány szilánkra tört a szíved: a világ nem áll meg, hogy megvárja, míg összeragasztod.”

Válasz

Valaki mondta egyszer: tudom, hogy nem működik minden mindenkivel. De nem engedhetem meg magamnak, hogy ne próbáljam meg mindig mindenkivel.
Sajnos, még mindig nem vagyok annyira jó, hogy képes legyek megpróbálni mindig mindenkivel. Pedig jó volna!

Válasz

Marika! Örültem a válaszodnak, hisz értem , hogy Te mit éreztél és szeretted volna ezt valahogy tudtunkra adni. Én is a mellett teszem le a voksom, hogy ha lehet mentsük ami menthető, de hát....mint irtad is Te is találkoztál ellenpéldával is. Örülök, hogy jól vagy, és ilyen kitartó szép családod van ehhez szívből gratulálok!!!!!!!!!!!! A másik példa mit irtam hasonló, ott is megtesznek mindent amit csak lehet, hogy felépüljön a párja. Igen az élet sokszor kegyetlen, de mégis szép is tud lenni. Örültem, hogy megismerhettelek, és kivánom, hogy mindig ilyen őszinte légy mint most ebben a levélben! Köszönöm, hogy megértettél mit is szerettem volna irni! Ezért is érdemes kommunikálni, hogy barátokra leljünk! Remélem ezt Te is igy érzed! Szió! Ani.

Előzmény

Válasz

Szia Ani!
Igen sajnos én megértelek, és neked is igazat adok, mert valóban vannak helyzetek és családok ahol ez a dolog nem így működik, én ezt nagyon jól tudom, és tapasztalom is ismerőseim körében, sajnos! Én ezzel csak azt szerettem volna mondani, hogy az én véleményem is az, ha inkább együtt próbálja meg a család, persze, ha ez működik. Én is két nagy műtéten estem át,(agydaganatom volt) a jobb felem teljesen lebénult az első műtét után, de hála az Úrnak és természetesen az orvosoknak is szépen meggyógyultam, de az én családom, párom, illetve a fiaim teljesen mellettem álltak és maximálisan támogattak mindenben és mindenben a segítségemre voltak. Viszont van egy kis ismerősöm, akihez el szoktam menni segíteni, mert kerekesszékes és SM. betegsége van, egy 3 éves kisfia van, ott nagyon sok rosszat tapasztaltam már a párjával kapcsolatban. Pár hónapja el is hagyta őket, és a fiatalasszony édesapja segíti és rendezi azóta őket, mert az édesanyja már nem él. Szóval értem én, amit mondasz, sajnos nem mindenhol lehet megvalósítani az igaz szeretetet, hogy jóban-rosszban kitatsanak egymás mellett az emberek! Természetesen, hogy lehetünk egymással jóban!Sok szeretettel üdvözöllek: Marika

Előzmény

Válasz

Marika! Én tudok szép és megható történetet is irni az családi összefogásról, de bizony vannak olyan helyzetek amiből nem érdemes már erővel, szeretettel sem kihozni semmit. Ehhez ugyanis két fél kell. Mint irtad, hogy az Úr a család "feje", hát ha ezt valaki nem igy látja, és nem akar alárendelt szerepet betölteni, és van önálló véleménye, ami mindig beleütközik a másikéba, akkor egy idő után már nincsen megértés, szeretet, öröm. Most azonban egy másik példát is fe tudok hozni a családi szeretetről, mégpedig, az egyik ismerősöm agyvérzést kapott. Szerencsére időben került orvosi kezekbe, és segiteni tudtak rajta, de még az utógondozás hátra van, mert nehezen érthető amit mond, és sajna dolgozni sem tud. Most a fia vette át a munkáját +-ban a sajátja mellett, hogy ne veszitsék el az állást. A feleség maximálisan segiti, biztatja, viszi orvoshoz, stb. mert szereti, és azt kivánja minél elöbb talpra álljon a párja. A gyerekek is inkább kerékpárral mennek dolgozni, hogy az autó otthon kéznél legyen ha van valami gond! No, hát ez igen ezt igazán becsülöm és tisztelem mivel ez az igazi összefogás!!!! Mindenkinek ezt kellene tenni, de mivel nem vagyunk egyformák, és mindenki másképp látja az élethelyzeteket igy természetes, hogy vannak negativ dolgok is, de ezt is fogadjátok el, mert része az életünknek. Ne csak egyetértsetek azzal ami klassz, és szép, hanem higyétek el vannak ellenpéldák is.
Marika! tudom, hogy Balázs irása igazi jó dolog, és igy kellene élnie minden embernek, de az élet produkál olyan helyzeteket is amit leirtam, még ha Ti nem is értetek ezzel egyet. Köszi ha elolvastátok irásomat, és szeretném, ha választ is irnátok, hisz nem kell mindenben egyetértenünk attól még lehetünk egymással jóban, ha néha más a véleményünk! Szió! Ani.

Előzmény

Válasz