Pszichológus nem vagyok, de azt tapasztalom, hogy sok stressz abból származik, hogy emberek, családtagok nem tudnak vagy nem szánnak időt az őszinte, egymásra figyelő kommunikációra. Talán a gyermekeink is kiegyensúlyozottabb felnőttek lehetnek, ha mi szülők egymással és velük odafigyelőbbek vagyunk. Tudom, hogy erre most azt mondják, persze- persze, de kinek van erre ideje....
Könyörgöm!! Ha erre nincs akkor minek az egész?
Legnagyobb öröm forrása látni azok örömét akik a legfontosabbak. Ez pedig a CSALÁD!
Figyeljünk egymásra és KOMMUNIKÁLJUNK!

Válasz

A zene, csoda. Amikor arra van szükség, hogy nyugalmat adjon vagy hallgatsz egy kellemes dallamot vagy ha értesz hozzá, kizenéled magadból a feszültséget. Aki beteg gyógyulást kaphat egy megfelelően választott zenétől. Az ismeretségemben van rá jó példa:
Adott egy sokszorosan sérült kisfiú a megoldást kereső édesanyjával és adott egy elhivatott zongora tanárnő. Hármójuk egymásra találásából született meg az a csoda, hogy Mozart a zongorán keresztül gyógyulást indított meg a gyermekben.
Ezek a nagy dolgok!!!! :)

Válasz

... persze, néha... néha, még a zene is kevés... meg aztán, a zenét is ismerni, érezni, és tanulni kell... tanulni kell, még a hallgatásához is... ( hiszen csak kiművelt érzékekhez lehet, a legkiműveltebb "eszközzel", a dallamoknak nyelvezetén szólni... noha ez a nyelv - lényegileg Egyetemleges...)

Válasz

Az egyik ilyen "megoldás telán - lehetne" esetleg a Zene... Akár úgy is, mint 'magányos' elvonulás, feltötekezés, és regenerálódás, pihenés, s végső esetben 'menedék'... de úgy is, mint 'közösségi élmény', mint együttes felüdülés, mint szociális harmónia, illetve 'projekció'...

Attól tartok, a Zene szerepét, e tekintetben is hansólyosabbaá kellen, lehetne tenni. (A zene sosem volt, egyedül és kizárólag csak 'puszta szórakozás' - bár tagadhatatlanul ekként is "alkalmazható"... mégis, a zene tanít, nevel, nemesít, fejleszt, regenerál, gyógyít, vígasztal, és segítséget ad; magányosnak, "társat", megbántottnak, vígasztalást, közösségnek, egységet, - s társadalmaknak, kultúrát, és hagyományokat, a létezésnek értelmet. )

Világ életemben - szinte "mindennél" többre tatrottam a zenét, annál, mint 'ami', mint aminek "első hallásra", pillantásra tűnne... S az utóbbi időben, a szokottnál is jobban ragszkodom hozzá...!

Őszintén és Szeretettel Ajánlom másoknak, s Mindannyiunknak is - kinek kinek - kedve, hangulata, és elképzelései szerint. Nem fognak csalódni! (...mert ha van, s lehet még valami 'miben sohasem lehetett csalódni - akkor az egyedül, és csakis a zene lehet...
...ráadásul ez, talán soha nem volt, s lehettt még annyira igazzá, mint napjainkban... jelen "valóságunk" kikényszeríthette...!)

Válasz

Nagyon örülök ennek a fórumnak.

Válasz