Sajnálom, hogy Éva nem válaszoltál semmit sem a levelemre jó lett volna még talán egy pár szót váltani. Mi van azóta Veletek???? Eltüntetek, vagy csak sok a probléma???? Jó lenne olvasni még a véleményedet pár dologról...érdekelne!
Ha ide tévedsz az oldalra irj légyszíves???
Szia! Ani.

Válasz

Szióka Éva! Te aztán igazi optimista vagy szerintem, mert nem adod fel valljad be őszintén!!!!! Te még mindig bízol abban, hogy a másnap hoz valami jót, hát ez sugárzik abból a mondatodból, hogy: "bizony bearanyozza az életemet, mert másokért is izgulok, drukkolok, hogy nekik már jobb legyen. ".....hát mi ez, ha nem pozitiv gondolkozás????? Nagyon sajnálom, hogy az életed igy alakult ahogy, de a remény mindig ott van az ember feje felett, tudom ez nem nagy öröm számodra, hisz mit is kezdesz vele....de szerintem azzal, hogy tudsz örülni, mások örömének, és tudsz követni olyan dolgokat ami a betegek megsegitéséről szól, már segitesz is embereken, hisz most is leirtad, hogy tudjuk ilyen is van. Te aztán a súlyos gondjaid mellett tudsz másokon is segiteni, csak gratulálni tudok hozzá, és sok kitartást és sok erőt kívánok ahhoz, hogy talán.....higgyél abban, hogy valami csak változni fog. Légy nagyon erős, és azért vegyed észre, hogy süt a nap, a saját érdekedben is és a lányod érdekében is mert igy erőt tudsz meriteni az aznapi gondok megoldásához!!!!!! Kell a pozitiv energia, és ha másoktól nem kapod meg akkor saját magad próbáljad feltölteni Magad, mert erre nagy szükséged van......bár mint irtad azért Te nagyon igyekszel, még ha nem is vallod be saját magadnak sem. Én igy vettem az irásodat, és örültem neki, hogy megosztottad velünk, mert talán kiirtál magadból egy kicsi részt ami nagyon bánt.....bár nem sok de mégis valami.... Én azért drukkolok, hogy jobbá váljon az életetek!!!!!! Szió! Ani.

Válasz

Kedves Tóth Katalin!
Elolvastam a leveled.
Dacára, hogy csak problémám van, igazából siránkozásra lenne csak most erőm, meg fenti levelemet sem ennek szántam, de mikor tényleg az van, hogy összeomlik az ember, hogyan tovább.
Egy hirtelen beálló tragédia tönkre tehet mindent egy pillanat alatt.
Hidd el én is a családomnak éltem, akiből mindenki meghalt, anyámat nemrégen temettem, maradt a súlyos beteg lányom.
Diplomás vagyok, a Semmelweis Egyetemen dolgoztam, nem is akárhol. Volt munkám, egzisztenciám, utaztam, szerettem táncolni, rendezvényszervező is voltam, amúgy bolondos, jókedvű, mindent megoldani, nincs lehetetlen csak tehetetlen elvű vagyok, aztán amit összekotortam egy életen át, most olyan mint egy 15-ös földrengés, úgy omlott össze minden körülöttem. Már most azon gondolkozom, mi lesz velünk, ha mert halálosan beteg a lányom, mert annyira gyógyíthatatlan, hogy csoda, hogy él, de még nagyobb csoda, hogy én nem kaptam agyvérzést, s még van erőm reggel felkelni, de azért teszem a dolgom, nem panaszkodom senkinek, nincs is kinek, de el sem tudod képzelni, hogy milyen rettegésben élek. Ma egy ilyen napom volt, de tényleg vannak még jó dolgok, mint pl. ma, mikor a net-en olvasom, hogy 3 professzor megkapta az Agy dijat, idegtudosok, agyi ideghálózatok feltárásáért, az új epilepszia műtéti eljárásért, akik a magyar orvosi szakértelem, a világ élvonalához tartoznak. Ha nekünk nem is, de majd másokon tudnak segíteni, s mikor ilyen infokhoz hozzá jutok, bizony bearanyozza az életemet, mert másokért is izgulok, drukkolok, hogy nekik már jobb legyen. Üdv. Éva

Előzmény

Válasz

Nagyon tetszett Zoltán, amit itt leírtál, de azért vannak dolgok, ami nem olyan könnyű, vannak dolgok, melyeken nem tudunk változtatni, bizony mindenki hajlamos csak a rosszról, negatív dolgokról beszélni, de mi van akkor, amikor tényleg ez jut valakinek, a jó idő, a napsütés .... egyebek nem változtatnak sem a hangulatomon, sem a körülményeimen, s 4 és fél éve csak a rossz, egyik tragédia jön a másik után, s már erőm fogytán, már saját figyelmetlenségem, meg hogy össze omlottam, nem tudok feltöltődni, s nem azért mert negatív vagyok, vagy nem tudnék az apró pici örömöknek élni, de mire egyik elmúlik, jön váratlanul a másik rossz esemény, történés, betegség, baleset, halál, s már a lányomon kívül már senkim nem maradt, akivel egy lépést sem tudok tenni, nem tudunk örülni a napsütésnek, jó időnek, mert 4 és fél éve koma, 2x-is koma, szöv.epilepszia olyan fajtája, ami az irodalomban sem szerepel, műtét, nem sikerült, volt, hogy napi 36 roham, de olyan is, hogy 18 roham, szellemileg leépült, főisk.volt, ma már sokszor az is gond, hogy hozzd ki a tojást a hűtőből, nem tud tájékozódni, depis, major, bipoláris, skizofréniás lett, megtébolyodott, áll. gyó.mérgezések, kórház, szívleállás, legutóbb tüdőgyull. konfabulációk, szóval olyan teher az életem és jelenleg a legmárkásabb orvosok sem tudnak segíteni, szóval nekünk még az is luxus, hogy elmenjünk sétálni, mert van, hogy fetreng a téren a rosszulléttől, nem jönnek oda segíteni, volt aki le is köpte, hogy drogos. Volt, hogy vérbefagyva otthagyták segítségnyujtás nélkül. Gyönyörű szép 28 éves nagylány. Iskoláztattam, járt táncolni, versenyzett, élte a fiatalok mindennapi életét, s ma annyi maradt, hogy esténként míg más imádkozik, Ő arra kéri a jó Istent, hogy vegye el az életét, mert már nem bírja, így alszunk el minden este. Leírták, senkinek sem kell a barátsága, ki van közösítve szóval a mai társad.i viszonyok között még a béka fenekén vannak az emberek, inkább aláznak, mint segítenek, mert u. epilepsziával lehet jól élni, de nálunk az egész agyszerkezet megrongálódott az agyvelő gyull. után. Most már nyu.ba mentem, itthon vagyok vele, pénzünk fogy, el sem tudom képzelni, hogyan tovább???????? Orvosilag is, irodalmilag is egyedi eset vagyunk, hát mitől legyünk boldogok!! Na azért ne sajnáljatok, Isten kezében vagyunk, majd Ő eldönti hogyan tovább!! Sziasztok: egy Zuglói anyuka

Válasz

Katalin! Engedjed meg, hogy kicsit vitába szálljak Veled, hisz az embereket meg kell hallgatni, nem lehet csak az "én házam az én váram" oldalról nézni a dolgokat. Csak olyan emberekkel beszélgetni akik számitanak nekem....hanem azokkal is érdemes egy kicsit szót váltani akiknek talán éppen Te tudnál segiteni..... ha akarnál, vagy ha tudsz esetleg....A pozitiv gondolkodás nem abban merül ki, hogy én csinálom a dolgomat és mindenki csináljon amit akar, hanem rávenni az embereket, hogy ne siránkozzanak, nézzék a dolog másik oldalát, akkor már tettél is értük valamit nem??? Rosszul fogtam fel amit írtál???? Akkor bocsi, de nekem ez jött le amikor olvastam az irásodat! Nem szeretnélek megbántani, de ha Neked más a véleményed szíved joga, és elnézésedet kérem, hogy reagáltam a leveledre.
További szép napot! Szióka! Ani.

Előzmény

Válasz

"legyen a te hited szerint"

Előzmény

Válasz

Azt hiszem,az igazi pesszimista már nem él.Hiszen aki az,az miért kelne fel reggel,miért tenne keresztbe bármit is?Tehát szerintem szinte mindenki optimista,mert igenis felkelünk reggel,tesszük a dolgunk,egyiket a másik után,csak valami jót várunk, nem ?Én azt mondom ez a pesszimizmus csak siránkozás és nyavalygás.Jól esik panaszkodni hogy mások sajnáljanak,vagy rátenni egy lapáttal,hogy nekünk még rosszabb.Közben aki nyitott szemmel jár és figyel,az látja,hogy aki nem ezt teszi,hanem a dolgára,a családjára koncentrál és halad a kitűzött céljai felé,annak egész jó a sorsa.Ő alakítja jóra!!Nekem nincs időm és nem is vagyok hajlandó úton-útfélen beszélgetni,hallgatni,hogy itt fáj,ott fáj,már megint mi történt!Egymás között a párommal megbeszéljük ezeket is,de inkább azzal foglalkozunk,mit tehetnénk hogy jobb legyen,merre tovább,s a kéretlen tanácsadókra nem figyelünk.Tanácsot olyantól kérünk,aki abban a témában már letett valamit az asztalra,s olyannal beszélgetünk,akivel jó beszélgetni.Egyébként inkább a családdal,a gyerekekkel töltjük az időt.Rajtunk áll,hogy a ránk mindenhonnan ömlő szemétből mennyit engedünk magunkra és a gyerekeinkre,a tv-ben is vannak nagyon jó műsorok és csatornák,lehet átkapcsolni!Ne engedjük be a panasz ,a sirámot az életünkbe!Igen,el tudunk keseredni és sokszor van rossz kedvünk,lehet,hogy csak nagyon fáradtak vagyunk,de tudjuk,hogy ez csak átmeneti állapot!Szóval szerintem pesszimista ember nincs,csak lusta,kényelmes.Így egyszerűbb,mint megmozdulni és tenni.Persze család nélkül nem megy!

Válasz

Hát én teperek ezerrel.....de siklani azért nem siklok, azt hiszem....:))

Előzmény

Válasz

Az edzőm mindig azt mondta "tréfásan": ne veszítsük el a csüggedést. ebből nekem az jött le, hogy a csüggedéssel nem is érdemes komolyan foglalkozni. a csüggedés az csak tréfa tárgya.
Cselekedni kell, mosolyogva.
ahogy a kacsa. Ha a partról nézed, kecsesen, kényelmesen siklik a tó vízén. De ha megnézel egy vízalatti felvételt: teljes erőből teper.
Élvezi mindkettőt: a teperést is, a siklást is.

Előzmény

Válasz

Sziasztok! Mint első hozzászóló nehéz a feladat, bár én mindig is az optimizmus mellett teszem le a voksomat, és minden nap reménykedem, hogy az talán hoz valami színt az életembe. Nagyon nehéz ezt megtartani, mert valóban a körülvevő világ nem igy gondolkodik, hanem azt mondja, hogy Ő nem pesszimista, csak realista. Hát....nem tudom. Én nem élek fényűző életet, és minden nap meg kell küzdenem mindenért, de azt hiszem ez tart életben, hogy nem érdekel ki milyen szörnyüségeket mond, én talán "álmodom" azt, hogy talán..... Mindig is voltak és vannak céljaim amiért próbálok harcolni, hogy elérjem több-kevesebb sikerrel, de ha kudarc lesz belőle mindig azzal biztatom magam "ki tudja miről jó, hogy igy alakult".
Az élete mindenkinek olyan amilyenné alakitja, ez igaz, de vannak kivülálló dolgok amiket előre nem lehet bekalkulálni, és nem tagadom én is vagyok padlón, de mindig igyekszem felállni, de csak is saját erőből, mert az az igazi. No azért kellenek a biztatások, a kisebb segítségek is, de első sorban magamat kell tisztán látnom. Én az igen mellett harcolok, hogy a + gondolkodásmód sok mindenre gyógyir. Lehet, sokan nem értenek ezzel egyet, de ha én nem igy gondolkodnék, már nem is tudom hol lennék.....?
Hát ez van az én "házam táján". Ani

Válasz