Michael Jackson zenéit hallgatom most.
Istenem mennyi, s mennyi élet! S micsoda egy élet - ütem, lendület , dob-dobbanás, érzelmek és zene.
ÉLET!
Egy nemrégiben még hozzánk hasonlóan érző és lélegző lélek, zenékbe írodott üzenete képpen: hangokon, - képeken - s mozduló érzéseken át - miközben, s ímmáron mindnyájan tudhatjuk: "halott"...
Egyetlen élet ?
Élet, valamely halál hátterében.
A követelőző és kíméletlen halál, titokzatos kaszája által levágva, és vége.
De vége ?
" Halál, - hol a te fullánkod...?" Kérdezem...!
Amikor mégis, hallhatóan hallom, s érezhetőn érzem, s érezhetem ... ITT - mindazt ami itt van... és tovább! E halál ellenére, és mert hiszem, és elhiszem; és hinni vélem ahogy, mégiscsak halhatatlanul... itt maradhat velünk...
(...talán az emberiség halálán is túl, ahogy szakadatlan rádiójeleinken zenéit, a világűr vákuumába sugározhattuk, és küldtük szerte-szét... )
Igen. Egy élet, egy ember, - egy valahol közöttünk létezett érzés: Aki sírt, és nevetett. Ki sírt a Földért is - míg élt, aki sírt a fákért, és az éhezőkért, s aki az ember összefogásáért könyörgött, nekünk. Aki majd mindenért aggódott, mi élt. Aki énekelt, zenélt és táncolt mindezért... és akit szerettek érte, majd bántottak is, másért, s akit vádoltak, s meg is horcolhattak... S aki egyszerre volt, s lett és maradt közösségi, és különc rejtőzkodő... Aki ellentmondásos volt : csak Azért, mert Ember...
S most Michael Jackson zenéit hallgatom... mert hallgathatom...
Ám zenéi után és mellett, szóljon most ezúttal érte, egyetlen perc Csönd is. Egyetlen perc néma csönd... hogy meghalljuk - zenéje valahány itt hagyott hiányait...
In memoriam - Michael Jackson !
Címkék: megrendülés
Kommentáld!