A zápor hirtelen, minden előjel
nélkül szakadt le. Néhány súlyos csepp robbant szét a járdán, aztán mintha dézsából
öntötték volna. Apró folyók indultak a csatornák felé, percről percre nőttek,
duzzadtak. Ha valaki úgy dönt, átkel a túloldalra, előbb hidat kellett volna
verni fölöttük.
Egy fiatal nő egy ház bejáratában
lelt menedéket, a kapualjban. Védett hely, nem vert be az eső. De ha bevert
volna is, nemigen számított semmit, a nő már csurom vizes volt. Haja csapzott,
a fejére, nyakára tapadt, vékony ruhájából csorgott a víz. Cipője teljesen
átázott. Összességében úgy nézett ki, mint aki éppen most tért vissza egy több
hónapos dél-amerikai dzsungel-expedícióból.
Még nem fázott, most még csak
dühös volt. Az esőre volt dühös. Hogy annak éppen most kellett elkezdenie esni.
Igazán várhatott volna, amíg hazaér. Csak néhány percen múlt. Aztán a sorsot
okolta. Hogy miért éppen ő, és hogyan kerülhetett ebbe a helyzetbe?
– Mindig velem történik ilyesmi! –
és meggyőződéssel hitte, hogy ő az első ember a földön, akit az utcán kapott el
a zápor.
Aztán a férjét hibáztatta, hiszen
ki más tehetne arról, hogy nincs az esernyő a táskájában. Mert az ő holmiját
használja mindenki. És a panaszáradat versenyre kelt az esővel, ezúttal azonban
veszített. Egyrészt azért, mert az eső vigasztalanul zuhogott, mintha legalább
negyven napig akarna esni, másrészt a nő végre ráébredt, hogy a panasz nem
terem megoldást, és megnyugodott kissé.
És akkor kezdett fázni. A kapualj
huzatos volt, a vizes ruha lehűlt a testén, szája széle kékülni kezdett, egész
tetében didergett.
– Most mi lesz?
Mi lenne? Meg fog fázni. Pláne,
ha nem megy gyorsan haza, ha nem vesz egy forró fürdőt, ha csak áll ott a
kapuban, ahová végül is nem ver be az eső. Igen. Ehhez ki kell menni újra az
esőbe, szembe kell nézni a ténnyel: vizes vagyok, eláztam, szörnyen nézek ki,
de megyek.
És ahogy ment az esőben, egyre
jobban érezte magát. Látott más nőket is állni a kapukban, elázva, vizesen,
ernyő nélkül, dühösen, vagy már reszketve, vacogva, és végre elnevette magát.
– Gyerünk lányok, menjünk haza! –
és szaladni kezdett. – Gyerünk! Ne ácsorogj ott a huzatos kapualjban! Gyerünk!
Vegyünk fel száraz ruhát! Gyerünk!
És volt, aki követte a példáját,
és volt, aki nem.
Kommentáld!