A lányomra vártam az állomáson. Az autóban ültem, és
figyeltem. Figyeltem a gondolataimat, az érzéseimet, és figyeltem az embereket
is. Kerestem bennük a jót, a szerethetőt, a kedveset, ami örömöt okoz.
Jó gyakorlat, jó játék. (Nem vagy türelmetlen, hogy késik a
vonat, nem idegesít semmi, ami pedig akár idegesíthetne is, ha azt keresed,
mitől lehetnél ideges.)
Ha a jót keresed, a jót találod. Egyre többet. És ahogy a
szemed, a figyelmed, a gondolatod bejárja a környezetedet, csodákat veszel
észre. Észreveszed a felhők különleges játékát például. Ahogy mesebeli alakok
kergetőznek az égen, és önfeledt játékot játszanak. És észreveszed a tárgyak
groteszk igyekezetét, hogy valaminek látszanak, és észreveszed, hogy
némelyiknek ez sikerül is. És milyen jól. És látod az emberek szemét, a
járását, a gesztusokat, a történeteket.
És egyre több jót veszel észre, és belekerülsz abba a
valóságba, amiben éppen vagy. És egyre jobban érzed magad, és elérzékenyülsz.
Hálás leszel.
Meglátsz két lányt pár lépésnyire tőled, amint búcsúzkodnak.
Átölelik egymást, és megérzed a szeretetük hullámait. Mint valami burok veszi
őket körül. Szeretetmezőben vannak, és te is belekerültél ebbe a mezőbe. És
ahogy elválnak, látod a feléd közeledő arcát. Még ott van rajta a mosoly. Te is
elmosolyodsz, ha eddig még nem mosolyogtál volna. A tekintetében ott az öröm.
És te is örülsz. Amelyik távolodik, néhány lépést tesz meg, és még visszanéz.
Ugyanaz a mosoly, ugyanaz a tekintet. A szeretetmező terjed, és nincs kedved
kilépni belőle. Megteheted, hogy benne maradsz, és meg is teszed. Hullámokban
önt el a hála, és lecsukódik a szemed. Ez a valódi élet.
Megérkezik a vonat, megérkezik a lányod, megérkezik, akit
vártál. És ráébredsz, hogy lehetőséged van arra, hogy ebbe a szeretetmezőbe
érkezzen. Kiszállsz a kocsiból, és kitárod a karod. Nem törődsz vele, hogy mit
szólnak az emberek. Látod a lányod szemében a pillanatnyi meglepődést, apró
hökkenet, aztán szétárad arcán a mosoly, és viszonozza az ölelést.
Az érkezők tömege lelassít, ahogy mellétek ér, érzed a
pillantásokat, és érzed, sokan áthaladtak ezen a mezőn. És ha még tudsz
figyelni, látod, hogy többeknek lecsukódik a szeme, és tudod, magukkal viszik a
pillanatot. Ez a valódi élet.
Kommentáld!