A nap már félig elmerült a horizonton, és messze volt még a part. Megkéstem, és nem akartam, hogy az éj kint találjon a nyílt vízen. Tenyerem sajgott az evezőtől, de keményen markoltam, és fokoztam a tempót. És a nap éppen elmerült, amikor a csónakom alatt megcsikordult parti homok. Teljesen kimerültem. Alig vonszoltam magam, éppen csak annyi erőm volt még, hogy hazaérve lerúgjam a csizmám, megcsókoljam a feleségemet, és elterültem a fotelemben. Az asszony nézte arcomat, viharokban cserzett bőrömet, és azt mondta: készítek neked egy fürdőt.

(Valójában a ház körüli munkában fáradtam el, de a fürdőben ülve a tengeri történet heroikusabbnak tűnt, és azt gondoltam, te is jobban megjegyzed a tanulságot, mintha egyszerűen azt mondtam volna: elfáradtam, mert minden hozzáértés nélkül egész nap kéményt raktam a kerti grillezéshez.)

Ahogy ülök ott a fürdőben (az asszony nézi viharokban cserzett bőrömet), egyszer csak megkérdezi.

–        Ne hozzak neked egy pohár bort? Vagy inkább gint innál?

–        Nem tudom – válaszoltam, mert tényleg fáradt voltam, és tényleg nem tudtam, mihez lenne kedvem. A fürdő jól esett, és gondoltam, bármit hoz is a csodálatos nőm, az úgy lesz jó.

És ahogy így ezen gondolkoztam, próbáltam kitalálni, mit kapok. Gint vagy bort? És elképzeltem, hogy gin lesz, rájöttem, hogy jobban esne egy pohár bor. De ha a borra tippeltem, akkor pedig inkább a gin mellett döntöttem volna. Ostoba helyzet. Éreztem, hogy bármit is hoz, csalódott leszek. Hajnalka olyan végtelenül kedves, gondoskodó, örömöt akar nekem szerezni, és én csalódott leszek. Jó kis csapda.

Szerencsére felismertem, és ha tudod, hogy hol a csapda, dönthetsz úgy, hogy nem lépsz bele. Nem is léptem. Örültem a francia vörösbornak, amit párás pohárban hozott a drága.

De nem ez a tanulság. (Ne ezt jegyezd meg, illetve ne csak ezt.)

A tanulság a következő: Ha nem tudod, mit akarsz az élettől, ha nincs határozott célod, akármit fogsz kapni, jó esély van rá, hogy csalódott leszel.

És ha a csalódás kerít hatalmába, jobb lett volna, ha nem éred el a partot naplemente előtt. Mert akkor úgyis mindegy. Csak a fáradság marad.

kép: birodalom.blog.hu/