Andrea! Köszi a véleményed, és el,is fogadom. hogy "valahol " nem értesz meg, de Nálatok sem volt elég az ötlet ugye? Nagyra becsülöm én is az ötletadókat, mert vannak akiknek még az sincs, de a tovább lépéshez, kell valaki aki ezt a sok begyűjtött ötletet megvalósitja. Neked is biztosan rosszul esett, hogy a helyzeted miatt lemaradtak a gyerekek a közös "programokról", és megértem, hogy ezt a pl-át hoztad fel, mert ez érintett a legrosszabbul. Andi! én nem akarom elnyomni azokat akiknek remek ötletei vannak, csak kérdezném, hogy jó, de hogyan tovább? meg tudjuk ezt valósitani? milyen a közeg amiben ez az ötlet létrejött? Alkalmas arra, hogy mindenkit egyaránt kezeljenek? Tehát kivel fogunk össze, azokkal akik a végén nem is úgy cselekszenek amint ezt előzőleg megbeszéltünk, vagy valóban törekednek arra, hogy nem baj, ha Neked több gyereked van megoldjuk! Ezek az emberek akikre igazán lehet számitani, és ebből van kevesebb, szerintem! Bocsi, hogy ha valamivel megbántottalak, nem szándékos volt, csak az én saját elképzelésemet véleményemet irtam le! Irjál, ha nem láttam jól át azt amit irtál!!!
Szióka! Ani.

Előzmény

Válasz

Hajnalka,én is hasonló ötletgazda vagyok...Anit nem akarom megsérteni,de a megvalósítás épp a "túlgondolás"miatt fullad mindig kudarcba.A legtöbb ember egy-egy ilyen ötletre Anihoz hasonlóan reagál.Persze jogosak a kételyeik.De az én első reakcióm egy ilyen ötletre a lelkesedés,az ötlet továbbgondolása,a"valósítsuk meg hurráoptimizmusa".Aztán jön egy "fölnőttül gondolkodó"és én elszégyellem magam a romantikus elképzeléseim miatt.Egy példa:Mikor még nem voltam anya,arra gondoltam,milyen klassz lesz,ha gyerekeim lesznek,és majd más családokkal összefogva segítjük egymást,nyaraltatjuk egymás gyerkőceit,vigyázunk rájuk,ha a másiknak programja van,közös gyerekfelügyettel oldunk meg egy szülői értekezletet...Aztán nem így lett.Persze látok működő eseteket,de én valahogy kimaradok ezekből.Azt hittem,velem van a baj,de egyébiránt kedvelt tagja vagyok a"szülői társadalomnak".Szép lassan ráeszméltem:túl sok gyerekem van.Az én gyerekeim nem tudnak másnál testvérestül ott aludni,és viszonozni sem tudnám,mert nálunk kicsi a hely,ami engem nem zavar,de látom az elvárásokat...Legalábbis a mi régiónkban sajnos így gondolkodnak az emberek.A gyerekek őszinték,volt,aki kereken megmondta,azért nem hívnak meg minket,mert nálunk túl sok a gyerek.../Pedig sokszor jobban viselkednek,mint néhol egy-két sorstársuk./Azt hittem,találok majd lelkes pótnagyit,aki szívesen van a gyerekeimmel,de nálunk a nyugdíjasok inkább Ausztriába járnak takarítani.Szóval eléggé adok-veszek módra működik a társadalom.Nem vonz az amerikai élet,de néha azért nézem lelkesen a filmjeiket,mert ideális példákat látok az együttműködésre-legalábbis filmvásznon...A szomszédok együttműködése,a költözésnél kiárusítás stb.Na nem ragozom.Azért nem adom fel.

Előzmény

Válasz

Szia Hajnalka! Örömmel olvastam a megjegyzésedet, de azt hiszem kicsit hiányos volt számomra a beszámoló! Azt hiányoltam, hogy az ötlet az jó, és még irod, hogy kivitelezhető is, de biztos vagy benne? Ugyanis ebben az árusitási dologba belejátszik sok amivel talán nem is számol a kedves ötletadó. A helyet bérbe adó mit szól hozzá?, az APEH mit fog tenni? Hányan tartanak igényt erre az un. "szolgáltatásra?". Én mint gyakorlott vállalkozó, bizony tudom, hogy megszervezni valamit nem ám egyszerű dolog. Az őstermelőknek is kell valami bizonyitvány, vagy nem nem tudom (ezzel nem vagyok tisztában), de megint visszakanyarodtunk az ételhez! Mi van pl. azzal aki nem őstermelő "csak" egész egyszerüen kézműves, fazekas, keramikus, fafaragó, szövő-fonó, és még sorolhatnám? Tőle is megvenné az illető a holmikait? Hát ez az amire én nem tudom a megoldást, de lehet, hogy velem együtt mások sem. Az ötletek jönnek persze, de a kivitelezés, az a nehezebb. Értékes ötlet sok van, és örülök, hogy ezt megosztottad velünk, de ebben azért vitába szállnék, hogy a többi ember aki munkanélküli, mit fog kezdeni a megvásárolható holmikkal? Egész egyszerüen nem megy el, és kész. Én szerveztem már kiállitást is, és sok vásáron is részt vettem, de a fejekben kellene először rendet tenni, és utána jöhetnek az olyan ötletek amik meg is valósithatók. Ennek vannak szabályai amit sajnos be kell tartani, ez a nehezebb része a dolognak, persze, ha minden készen áll (felmérés engedély igény stb) akkor indulhat a dolog, de idáig el kell menni, és nem lehet csak az ötletnél megállni!!!!!
Sok sikert kivánok, és kérlek számoljál be arról, hogy lett-e az ötletből megvalósitás is! Köszi, hogy meghallgattál!
Szióka! Ani.

Előzmény

Válasz

A tegnap beszélgettünk egy kedves barátunkkal és csak úgy szórta az ötleteket az együttműködésre. Hogy a helyi focipályán hetente valami vásárfélét kéne tartani, ahol egymástól tudnánk megvásárolni a házi paradicsomot, tojást, sőt cserélni is lehetne. Hogy közösen kéne gyerekeket nyaraltatni, mert van, aki pedagógus és van, akinek lovai vannak. Mind-mind egyszerű és kivitelezhető ötlet. Annak örültem, hogy megint találkoztam egy emberrel, aki gondolkodik, vannak ötletei és van benne energia, hogy csináljunk valamit együtt. Hiszek abba, hogy sokan vagyunk! Hogy össze tudunk fogni, hogy megőrizzük, amink van és arra is összefoghatunk, hogy újat teremtsünk! Egyszerűen, csak merjünk együtt gondolkodni!
A világ ma inkább arra tart, hogy ne gondolkodjunk, hanem elszenvedjük a mások által elénktálalt életet. Nem gondoljátok, hogy ezen változtatni kéne?

Előzmény

Válasz

Zoli! most irok egy jó kis példát az összefogásra, az ajtó kinyitásra, hogy ne azt mondjad, hogy én pesszimista vagyok hisz alapjáratban igen is pozitiv gondolkodású, sőt van amikor már túlzásokba is esem (ez nem jó). Irtam, hogy tagja vagyok a helyi Vöröskeresztnek, most rendeztünk egy véradást. Hát azért nem semmi, hogy 44 ember ingyen ajánlotta fel, hogy ad vért ha lehetséges. Itt azt tudni kell, hogy 1 egységnyi vért vesznek le, ami 4,5dl, egy embertől. Mi most 35 egységnyi vért tudtunk produkálni, ebből legalább 100 ember életét lehet megmenteni adott esetben. Nem akarok ezzel dicsekedni, csak megosztani Veled-(Veletek) az örömömet, hogy azért vannak akik segitenek, csak meg kell találni a módját. Nem kis dolog ez főleg én érzem igy, mert én egy csepp vértől is elájulok, én csak szemlélője voltam a dolognak,(az én feladatom más) de csodálatos a végeredmény ilyen aránylag kis településnél. Hát ez is egy kis lépés az ajtó kinyitásához nem gondolod? Tehát én is megyek Veled, előre ha gondolod, csak legyen értelme, és legyen haszna. Ne hiábavaló legyen a tevékenység. Nálunk mivel Pest közelben lakunk a multik nem kerülhetők ki teljesen hisz körül vagyunk véve velük, és csak olcsóbb a kristályviz mint a CBA-ban, ezért inkább elzarándokolnak a multikhoz. Hát ha rajtam akarnának meggazdagodni nagyon sok idő kellene hozzá nekik :)) de én mást nem tudok tenni, csak segiteni itt-ott, és menni előre egy picit. Most elnézést kell kérnem azoktól akik nem tudják megvenni a drágább élelmiszereket, és elmennek a multikhoz, nem vetem meg őket, de ezen hogy lehet segiteni...? Talán majd kitaláljuk, hisz még talán sokan szólnak hozzá ehhez az általad kinyitható ajtóhoz. Remélem legalább is.
Szió! Ani.

Előzmény

Válasz

Szerintem sem vezet sehová a türelmetlenség, Ani! De nincs is rá szükség. Nem vagyunk egyformán zárkózottak. Van, akinek több idő kell, lassan nyílik, segítsünk neki. De van, aki már készen áll, és ahogy az ajtóhoz érsz, már nyílik is az ajtó.
Én hiszek abban, hogy ha menni akarsz, van kivel.
Én például készen állok. És már nem vagyok egyedül.

Előzmény

Válasz

Ez tetszik ez a szív-szimbólum. Mókás, de kifejező. És nagyon igaz. Két ember kérdőjele együtt megfogalmazható szeretetben.
Na. leállok, mielőtt szentimentalizmusba csapnék át.

Előzmény

Válasz

Hajnalka! Igen amit irtál nem nevetséges, hanem igazság. A sziveket kellene egymás gondja felé irányitani, és nem önző módon a saját "pecsenyémet sütögetni". Jó volt a jelképes hasonlat, és talán ezt kellene tenni, hogy nem kérdezni hanem cselekedni? Ide is tettem a kérdőjelet, mert nem látom még igy sem most a kiutat az ajtó kinyitására. De lehet ha a Te és az én kérdőjelem összefut talán lehet egy picit előre lépni. Szerintem klassz felfedezés volt! Én díjazom!

Előzmény

Válasz

Szia Zoli!
Igen lépjünk túl, és haladjunk előre, mert igazad van, hogy csak toporgunk egy helyben, és nincsen még mindig megoldás. Ez a gond hamar nem is szül megoldást szerintem, és valóban Neked is és nekem is és még sokaknak vannak gondjai, és rászorulunk egymásra, erre saját példámat is elő tudnám húzni, de ha valóban ahogy Hajnalka irta jelképesen összefogunk biztosan lehetne szép dolgokat véghez vinni. Ezt irtad Te is de kivel ? Hiszen mindenki megpróbálja nem elmondani a gondját, hanem saját erőből, a család segitségével, jó barát segitségével oldogatni, több kevesebb sikerrel. Én azt hiszem nem jött el az az idő, hogy megnyiljanak az emberek, és a szomszéddal kávézás közben megbeszéljük a problémákat, mert még mindig zárt ajtókat döngetünk. Talán idő kellene ahhoz, hogy több legyen az egymás közötti bizalom, és ehhez időre van szükség, sok esetben sok idő! Próbálkozni lehet, és kell is, de nagy változást talán még nem lehet várni az ajtó kinyitásáig.
Sok-sok őszinte ember segitő szándékkal bir, de ezt nem lehet sürgetni. Talán ennek is eljön majd az ideje, mert "bajban ismeri meg az ember a másikat" mondással talán később mások is egyet értenek. Én tudok várni, és aprókat lépni is. Lehet, hogy nem jó a hozzá állásom? Ennél sürgössebb a helyzet? Lehet, de a kis sok lépésből lesz majd a nagyobb előre haladás véleményem szerint!

Előzmény

Válasz

Csak eszembe jutott egy nevetségesen "giccses" szimbólum... Akik itt megszólaltunk, valahogy mind megfogalmaztuk a magunk kérdőjeleit. Az is, aki nem írta le, csak olvasta a hozzászólásokat! És maradunk kérdőjelként, a magunk kis szigetén. Viszont két kérdőjel, ha összekapcsolódik (és nem hátat fordít egymásnak) akkor egy szivet formáz.
Együtt más vagyunk, mint külön-külön, egyedül.
bocs, a széplelküségért!

Előzmény

Válasz