Mennyire igaz, hogy senki sem a célnál születik. Hogy miként tesszük meg az utat az csak tőlünk függ. Mosolyogva...Erre nevelem magam, hogy többet tudjak mosolyogni. Mert ez nem jön magától nekem. Kell figyeljek rá. Remélem egyszer majd csak észrevétlenül mosolygok.

Válasz

Szia Andrea!
Az élet tényleg produkál váratlan találkozásokat is. Ki tudja, hogy most miért hozott bennünket megint közel egymáshoz. Örülnék neki, ha tudhatnék többet is Rólad. Mi van Veled, hogyan megy a sorod, .... ?
A Független Színpad olyan különös, szép élmény volt, hogy még most is könnybe lábad a szemem, ha erre gondolok. Nem a bánat miatt, hanem mert megérezhettük a szabadság és a forradalmi hevület szentségét.
Hogy -törvényszerűen- el kellett buknia, az csak a jelentőségét húzza alá. A csodák, állítólag, három napig tartanak.

Előzmény

Válasz

Az utolsó mondatod, ha szabad ezt mondanom, költői kérdés. Önmagában hordozza a választ. Persze, hogy igen.
Én is azt gondolom, hogy sokkal egyszerűbb és békésebb lenne a világunk, ha fölfelé is bölcsen, szeretetben élve meg a pillanatot araszolnánk. Vannak kultúrák, ahol ezt a magatartást széles körben elsajátították már az emberek, több száz (ezer) év alatt.
A mi kultúránk a küzdésre alapoz. Gondolj csak Madách örökérvényű művének utolsó mondatára ("Mondottam, ember, küzdj, és bízva bízzál!") Tehát több ezer éves kulturális hagyomány mozgatja a tudat alattinkat is, a tudatos izgatásról meg már nem is beszélek. Valahol a génjeinkbe kódolódott a küzdés, amelynek ne feledkezzünk meg a pozitív következményeiről sem.
Ezért én megértem a türelmetlenül hegyre loholókat. Egyet nem értek velük, de megértem, és teszem a magam dolgát. Persze úgy, hogy minden reggel azzal a reménnyel ébredek álmomból, hogy belülről fakadó mosollyal élem meg a napomat. Ez vagy sikerül, vagy nem. Ha nem sikerül, akkor tudom, hogy kaptam egy újabb lehetőséget arra, hogy tökéletesebben oldjam meg azt, amit eddig nem sikerült.
Szerintem is nagyon fontos, hogy bizalommal fogjuk meg egymás kezét. Hogy ne férkőzzön ebbe a gesztusba se félelem, se csalárdság. Amit mégis a legfontosabbnak tartok, az, hogy tudatosítsuk magunkban, hogy mindenki ÚTon jár. Ki előbbre, ki még előrébb tart ezen. De az utat rajtunk kívül senki sem járhatja be. És senki sem a célnál születik!!!

Válasz

Kedves Helga,én most nem hozzászólok,hanem Hozzád szólok...Furcsa találkozások a családi együttműködés kapcsán...Volt egy év,amikor szinte minden nap találkoztunk.Ez a Független Színpad nevű múltba süllyedt hajón volt,ahol én stúdiós voltam,és ahol sűrűn zajlott az élet abban a bizonyos 91/92-es évben.Szeretettel köszöntelek!

Előzmény

Válasz

Kössz Helga, az észrevételt.
A felfelé törekvés ugyanilyen fontos. És ahogy elgondolkoztam a szavaidon, az jutott eszembe, hogy miért ne lehetne fölfelé is kézenfogva, mosolyogva, vidáman és örömmel haladni? Miért ne figyelnénk erre? Miért ne tanulnánk meg?
Miért ne fognának össze azok, akiknek fölfelé van dolguk?
Én benne lennék!
Vagy ez is csak egy álom?

Előzmény

Válasz

Drága Zoli! Nagyon érdekes az álmod, meg az is, ahogyan leírtad. Olyan szépen kibontottad a lefelé jövő emberek képét, hogy a jelenetet szinte látom magam előtt, mint egy filmet. Aki jön a hegyről lefelé, az már tud valamit. Tudja a biztonság nyugalmát. Tudja a nyugalom harmóniáját. Tudja az élet értelmét.
A felfelé törekvőket meg egy mondattal elintézted. Pedig ez a kép legalább olyan fontos!
Aki a hegyre felfelé fut, törekszik, robog, az mindennek a híján van és ezért türelmetlen, nincs béke a szívében.
Így élünk EGYÜTT a hegyen.
De az a legfontosabb, hogy mindenki felérjen. Előbb, vagy utóbb, de felérjen, hiszen onnan már lefelé vezet az ÚT.
Olvasva a hozzászólásokat, újabb megerősítést kaptam arról, hogy mennyire fontos a személyes példamutatás, és hogy a BÉKE, a SZERETET, az ÖSSZETARTOZÁS, a TERMÉSZET ereje, még mindig nagyon sok lelket megérint. Tehát semmi sincs veszve. Csak az egyes embernek kell hinni a Teremtő bölcsességében, amellyel világunkat megalkotta, és olyannak alkotta, amilyen.

Válasz

Kedves Zoltán! Nekem az tetszik legjobban az álomban, hogy fogtad Hajnalka kezét és tudtad, soha nem ereszted el. Jó, ha az embernek ilyen kellemes álma van. Van akivel kézen fogva tud haladni a boldogság felé. Ahogy a valóságban is embereket fogtok össze különböző korosztályból, álmodban is a tömeg, a vidám optimista emberek vesznek körül. Gratulálok. Most én is megyek szépeket álmodni. Veronka

Válasz

Meg kell hogy mondjam irigykedve olvastam.
Remélem ahogy hallgatlak benneteket én is ilyen csuda jó dolgokat fogok álmodni.
B.M.

Válasz

Hát persze Zoli, az amit irsz nagyon klassz, és valóban törekedjünk arra, hogy minél boldogabbá tegyük az életünket, és kihozzunk belőle mindent ami jó és szép! Én nem bántásnak szántam ezt a megjegyzést, és nem is szeretnék ebbe belebonyolódni, hisz nincs értelme. Csupán annyit, hogy valóban jó lenne, ha mindig vidám emberekkel hozna össze a sors, mert akkor csak vidám emberek lennének. Igen vidáman gyere le a hegyről ezt szívből kivánom, és tegye ezt sok ember, mert talán eljön az az idő amikor talán sokan jönnek vidáman szépen le a hegyről, és Isten őrizzen attól, hogy leszegett fejjel kelljen mennünk! Ezt Neked sem kivánom, hát ez hogy juthatott az eszedbe? Olyan rosszat irtam? Csupán megirtam, hogy sokaknak nem adatik meg az még, hogy sok mindennek örüljenek!
Igen segitsünk felrázni az embereket, hogy nem kell leszegett fejjel jönni-menni, csak hát... idáig még hosszú az út, de megyünk, aztán majd meglátjuk, de akarjuk, hogy szép legyen és ezért teszünk is. Akkor talán a mi álmunk is szép lesz!
Szió! Ani.

Előzmény

Válasz

azt hiszem, arról azért én döntök, hogy néha legalább jövök-e lefelé mosolyogva a hegyről, vagy csak az a célom, hogy kibírjam leszegett fejjel addig, amíg megérkezik a busz.

Előzmény

Válasz