Hú! Miklós ez a sok miért azt hittem nem ér véget, hisz még lehetne sorolni. Hát igen nagyon egyszerű lenne az élet, és unalmas nem?:)) No ezt csak hülyeségből irtam, de valóban nem lenne senkinek sem megerőltető, hogy odafigyeljen egy másik emberre. Igazad van valóban nem lenne nehéz egy kis odafigyelés. Mindenki csak a saját dolgával törődik, de a másik már nem érdekes. Hát ezért vagyunk mi, hogy próbáljunk egymáshoz alkalmazkodni, és segiteni ha szükséges, ne utánozzuk le a másik rossz cselekedeteit, és már tettünk is valamit. Klasszul leirtad a kérdéseket igen! remélem tehetünk ez ellen ha összefogunk!!!! Sikerülni fog, hogy egyszerü legyen! Ani.

Előzmény

Válasz

Vajon mi akadályozza vagy csak gátolja meg az embereket abban, hogy szeressenek? Miért komplikáljuk túl az életünket? Honnan vesszük a rossz mintákat? Miért nem éljük egyszerűen az életet? Miért nem örül mindenki a másiknak? Miért nem olyan természetes ez számunkra? Miért jobb kritizálni és a hibákon rágódni? Miért esik olyan nehezen egymásért köszönetet mondanunk és hálásnak lennünk? Miért oly sok a "zombi" a munkahelyeken? Miért nem őszinték az emberek egymáshoz?

Látszólag minden oly egyszerű lenne. Miért nem élünk hát így? Mi kell ahhoz, hogy észrevegyük egymás értékeit?

Válasz

Anikó! ha olvastad hasonlókat irtam én is, de attól aztán igazán rosszul érzem magam, ha csak az ünnepek miatt teszünk fel egy kis mosolyt az arcunkra. Ezek a mosolyok nem az igaziak azok az igaziak amik szivből jönnek, függetlenül attól, hogy ünnepnap, vagy hétköznap van. Én sok esetben birkózom meg olyan emberek mosolyáért akiknél még a halvány remény sincsen meg, de nem hagyom annyiban amig nem csikarok ki belőle valamilyen kedves belülről jövő mosolyt. Jó érzés ez valóban mindenki számára, de csak a szivből jövő ami számit szerintem. Csak az első nehéz aztán a többi már megy magától! Remélem :)) Ani.

Előzmény

Válasz

Egyetértek minden szavaddal Zoli. Nekem az egész napom szebb lesz, ha reggel valamiért megdicsérnek, persze egész nap jól esik. És dicsérni tényleg nem kerül semmibe, és mindig lehet találni valamit, amit lehet, legyen az bármilyen apróság, örömet okoz. Próbáltátok már, a pénztárost, v. az ügyintézőt megdicsérni a munkájáért, a kedvességéért, a gyorsaságáért, v. bármiért ? Csodát tud művelni. Nagyon tudnak örülni neki, nincsenek hozzászokva, nekem is jó, hogy örömet tudok okozni, sőt a következő vevőknek, ügyfeleknek is.

Válasz

Készíthetnénk egy "leltárt" arról, hogy milyen helyzeteket tudunk használni a dícséret és a szeretet kimutatására. Pl:
1. ha felemelem a telefont, csak úgy (ingyen) mosolygok.
2. ha reggel, gyermekem morcosan botladozik a konyhában, örömmel köszönök rá: jó reggelt édes szivem, jól aludtál?
3. megdícsérem a szomszédomat, akármiért.
4. felhívom az anyósomat és megkérdezek tőle egy sütemény receptet
5.....

Válasz

Mindnyájatokkal egyet tudok érteni, csak annyit tennék még hozzá, ahol dicséret van, ott szetetet van!

Válasz

Én is úgy gondolom, hogy mindenkinek létszükséglet az elismerés , a dicséret.
Sokan azonban irigyek arra, ha a másiknak valami szebb, jobb, vagy jobban sikerül. Az jutott eszembe, hogy sokszor még az egymás felé küldött mosollyal is fukarkodunk, pedig az sem kerül semmibe. Talán majd most, hogy közelednek az ünnepek.....

Válasz

Dícséret, olyan mint az ajándék jó kapdi de adni mégjobb. Jó látni a megdöbbenést vagy a csillógó örömteli szemet. Jó hogy felvetetted ezt a témát Zoli. Engem ráébresztett hogy többet is adhatnék belőle, hisz nekem "ingyen" van. Nagyszerű írás KÖSZÖNÖM!

Válasz

Én egyet értek Hajnalkával, hogy a dicséret akár gyerek akár felnött mindegyiknek nagyon jól esik. Ezt többször is tapasztalhatjuk. Volt egy kiállitásunk amiben rengeteg munkánk volt, de csináltuk mint a megszállottak, nem is azért, hogy kapjunk érte pár jó szót, csak az zajlott le bennünk, hogy sikerre vigyük az elképzeléseinket. Nagy meglepi volt amikor a megnyitón kaptunk egy oklevelet, és egy pár elismerő szót azért a munkáért amit tettünk. Hát.... nagyon meglepődtünk, de nem tagadom igazán jól esett. Még most is őrizzük ezt az elismerő "okiratot" hisz nem minden nap kap az ember ilyet. Ekkor nem kell "elszállni" magunktól, csupán egy jóleső érzés keriti az embert hatalmába, hogy újabb erőt adtak, egy új munkához. Én nagyon egyetértek, hogy ne fukarkodjunk a dicsérettel, és én is az unokámon is látom, ha a tanárnő valamiért megdicséri az egész napja klassz lesz, igy vagyunk mi felnöttek is ezzel. Biztosan akad mindenkinek olyan erénye amiért egy pár jó szót megérdemel. Legyünk vidámabbak, és próbáljuk meg ezt megfogadni, és tegyük a dolgunkat! Én úgy látom sok ember azért is olyan elkeseredett, mert a jó szó hiányzik az életéből, ez nem kerül semmibe, ezt ingyen lehet osztogatni, tehát nem lehet akadály! Csináljuk közösen, vagy legalább próbálkozzunk vele! Sziasztok! Ani.

Előzmény

Válasz

Én, kérem szépen, nagyon szeretem, ha engem megdícsérnek. És akkor még jobban esik, amikor nem is számítok rá. Sőt, néha amikor dícséret-megvonási tűneteim vannak, akkor ügyeskedem, hogy valahogy kicsaljak egy dícséretet. Sőt, ha túl sokáig nem jönne dícséret, akkor magányos lennék és szomorú.

Válasz