Sok minden mellett megyünk el nap mint nap...
nemrég találkoztam egy megfigyeléssel, vizsgálattal itt a neten. Sajnos azóta nem találom a linket, így megpróbálom visszaadni anélkül.
Az agykontroll oktatás egyik oszlopos tagja, Domján László végezte a kandi kamerás kisérletet. Két csoportot vizsgált, az egyik csoport pesszimista beállítottságú volt a másik optimista. A vizsgálat célja pedig az, hogy mire figyelnek fel. Leraktak egy papírpénzt az utcára egy kő alá félig eltakarva. Az optimisták szinte kivétel nélkül ahogy elmentek mellette észrevették és felvették, a pesszimisták, pedig észre se vették! Illetve azt mondták amit mivel és annak idején elvégeztem ezt az agykontroll tanfolyamot tudok is, hogy MINDENKI észreveszi ezeket a dolgokat, lehetőségeket a tudat alattijában. A különbség a tudati szintre jutó információban van. A pesszimista úgy gondolkodik, hogy neki úgy se sikerül semmi, tehát egyszerűen nem lehetséges a tudatos szinten az, hogy ő pénzt találjon, ezért ezt az információt leblokkolja az agya. Az optimistánál, pedig minden sikerül, tehát észreveszi!
És akkor itt rátérhetünk a hegedűsre az aluljáróban!
Vajon hány ember tudta elképzelni, hogy ez megtörténhet, szerintem egy se. Aki megállt, meghallgatta, vagy csak felfigyelt a dologra, az volt a pozitív, optimista ember! Ilyen kevés????? Hát lehet.
Pedig egy csodálatos élményben lehetett volna MINDENKINEK része!
Azt hiszem itt olvastam valahol, majd Zoli megmondja hol, hogy az emberek 3 %-ának van pozitív célja, életképe és csak ezek fogják tuzdni azt megvalósítani. Ezek az emberek azok akik nem mennek el a pénz, a lehetőség mellett és felveszik, megfogják azt! JA, ÉS JÓL BOLDOGULNAK!
Fontos, hogy hogyan gondolkodunk! Agyunkat megtaníthatjuk a pozitív gondolkodásra!
Ti mit gondoltok erről?
Ki megy el közülletek a lehetőségek (pénz) mellett folyamatosan?
Én bizony mostanában sokszor elmentem a lehetőségek mellett, egy páran itt tudják, hogy nem egyszerű mostanában a magánéletem és az le tud húzni! De egy ideje tudatosan a pozitív dolgokra figyelek és alakul a helyzet!
Számtalan technika létezik, csak az a lényeg, hogy használj valamit és többé nem mész el a világ egyik legjobb hegedűművésze mellett anélkül, hogy meghallanád!

Válasz

Mi is hegedülünk egymás fülébe nap, mint nap. Játszunk jól, olykor hamisan. Néha pár fillér kerül a kalapba, megköszönjük. És keveseljük. Mert kevés is. És kaphatnánk többet, és adhatnánk többet. Figyelmet, elismerést. Bizalmat. Biztatást. Hogy játssz még, hogy játssz te is. És meghallgatlak, és te is meghallgatsz engem.
Megbecsülést, értéket, tiszteletet. Hosszú a lista, amit adhatnánk, és néha persze adunk is. Ha nem rohanunk, ha lassítunk kicsit, ha nem könyökölünk, ha... És miért ne? nem igaz?

Válasz

Kedves Miki!
Csak ma néztem meg a videót, engem elbűvölt a zene, az első lejátszásnál nem is figyeltem a rohangáló hangyákra. a második menetben már "bejött" a háttér is. Legtöbbször nem könnyű megállni, folyton a beépitett óránk diktálja a tempót. A múlt héten, dél körül az Asztória aluljáróban közlekedtem. amolyan kellemetlen hangulatú nap volt. És, ahogy rohantam a 7-es buszhoz, észrevettem egy cigány fiut, aki gitározott és csengő hangon dicsőitett. Hirtelen szebb lett az aluljáró. Már alépcső tetején jártam, éppen elérem a buszt, gondoltam, amikor megtorpant a lábam. Igy igaz, nem én, hanem a lábam. Miért nem vagyok hálás neki is, kérdeztem magamtól, vagy ha hálás vagyok, ezt miért nem mutatom ki, legalább egy kis apróval. Most menjek vissza? tétováztam. A lábam elindult lefelé és akkor jött az újabb akadály: nincs apróm...És komolyan mondom, szinte megint elindultam a busz felé! Ilyen gyenge az ember! Az is igaz, hogy miután ott ácsorogtam egy kicsit és beletettem a gitártokba a papirpénzemet, a 7-es buszról, valahogy szebb volt a város, és Isten bizony én kaptam ajándékot.

Válasz