családi együttműködés

Riport az egészségről

14 éve | Kabarcz Zoltán | 19 hozzászólás

Előző, Egészségünkre rovat - Csíki Hírlap, IV. évf., 167. szám, 2009. Augusztus. 28, Péntek

Lelki egyensúly és egészség, ahogy a pszichológus látjaDr. Kalamár Hajnalka, csíkszentdomokosi gyökerekkel, Budapesten klinikus pszichológus és egyetemi oktató. Gyakran jár haza szülőföldjére, számos tré n inget vezet vállalkozóknak, pályavá lasz tóknak vagy egyszerűen az egész séges életmód iránt érdeklődőknek.

– Önmagát egy, férjével, Kabarcz Zoltánnal kiadott régebbi könyvében motivátornak nevezi. Milyen szakterülete ez a pszichológiának?
– Bár klinikus szakpszichológus vagyok, soha nem tudtam, és nem akartam elköteleződni a betegség-fókusz mellett. Sokkal jobban érdekelt az egészséges ember. Úgy gondolom, hogy a deklarált betegség egy rossz irányú folyamat eredménye. És sokkal jobban izgatott, hogy miként lehet nem oda jutni. Az utóbbi tíz évben a pszichológiában, mint tudományban is egyre hangsúlyosabbá vált egy olyan szellemiség, ami a well-beeing kérdését, a jól-lét kérdéseit feszegeti. Vagyis hogy miként (mitől) érezheti boldognak magát az ember. Én úgy fordítom le, hogy mitől érzem jól magam a saját életemben, a saját bőrömben. És bizony erre nagyon konkrét, egyszerű válaszok vannak. Semmi pszichológiai hókuszpók.
Az a munkám, hogy ennek a tudatos egyensúlynak a megteremtésében gondolkodjam együtt emberekkel. Van, amikor egy személlyel, aki például lehet, hogy vezető egy cégnél, de egyre jobban eluralkodik rajta a stressz, és elkezd pánik-tüneteket produkálni. Vagy egy csoporttal, ahol kezdő vállalkozók vannak, akik szeretnének hatékonyabban gazdálkodni a talentumaikkal, több pénzt keresni. Vagy nők, akik szeretnék egybetartani a családot. Vagy egyszerűen szeretnének lefogyni, kevesebb gyógyszert szedni, jobban aludni. Szóval dolgozunk, és ha valóban eldönti valaki, hogy változni akar, akkor ez sikerülni szokott.
– Gyakran szól a telefon és meghívnak különböző bemutatókra, ahol az egészséges táplálkozást szolgáló kiegészítőket reklámozzák. Azt gondolom, hogy ha az ember komolyan vesz minden ajánlatot, pontosan lelkileg betegszik meg. Mit és meddig kell komolyan vennünk?
– Kezdő pszichológus koromban sem tudtam mit kezdeni az ún. dualista szemlélettel, vagyis a lélek és a test különválasztásával. Az ötvenes évek humanisztikus pszichológiai irányzata óta hangsúlyosan beszélünk a pozitív gondolkodás jelentőségéről. De ez számomra is nehezen volt kezelhető, mert tapasztaltam a jótékony, gyógyító hatását, de nem tudtam, hogy mitől működik. És amíg nem tudtuk, hogy mitől működik, addig könnyen meg lehetett kérdőjelezni a jelentőségét. De most összeállt a kép! Ugyancsak az utóbbi évek egészségpszichológiai kutatásai bizonyították, hogy a szervezetünkben a legfontosabb betegségek megjelenése, kifejlődése a központi idegrendszer vezérlésétől függ. Viszont ez a vezérlés kettős befolyás alatt áll. Az egyik a szervezet immunháztartásának állapota, a másik az érzelmi állapotunk, stresszkezelésünk. Vagyis: ha például legyengült az immunrendszerünk (bármi miatt), akkor gyorsabban jelennek meg a betegségek. És ha túl sok a stressz az életünkben, ugyanez az eredmény. Hál’ istennek működik a pozitív oldal is. Ha megtanulom jól kezelni a stresszt (mert ezt meg lehet tanulni!!!), akkor kivédem a betegségek jelentős részét. Ha felerősítem az immunrendszeremet, akkor ugyanebbe az irányba mozdulok el. Ráadásul keresztirányba is működik a segítség: ha például felerősítem az immunháztartásomat, akkor jobban bírom a stresszt. És ha pozitívan gondolkodom, akkor az immunrendszerem is jobb lesz.
– Miért nem egészséges táplálkozással erősítjük immunrendszerünket? Miért kell mesterséges szerekre hagyatkozni?
– Valamikor Hippokratész azt mondta, hogy semmit ne gyógyítsunk gyógyszerrel addig, amíg meg nem próbáltuk a táplálkozással rendbe tenni a bajt. Valóban, az étrend-kiegészítők betöltik azokat a hiányokat, amik a szervezetünkben vannak (vitamin, ásványi sók, antioxidánsok stb.), ezáltal segítenek a betegségek megelőzésében, gyorsítják a gyógyulást, a regenerálódást. Sajnos, gyakran rossz minőségű táplálékot eszünk, és ehhez hozzájön egy csomó „önrombolás”, úgymint dohányzás, alkohol stb. Hadd mondjak erre egy konkrét példát! Gyakran halljuk, hogy valaki azt mondja, ő inkább zöldséget és gyümölcsöt eszik. Érdemes tudni, hogy a ma fogyasztott táplálékok minősége annyit romlott az utóbbi évtizedekben, hogy ha meg akarjuk enni azt a kb. 50 féle tápanyagot, amire szükségünk van naponta, akkor a több kiló gyümölcs és zöldségből nagyjából 5-6000 kalóriát ennénk meg. (Átlagos esetben napi szükségletünk 2000-2500 kalória.). A C-vitamin vízoldékony vitamin, a szükséges minimum napi 60 milligramm. Ez ma kb. 1,5 kg frissen (!) szedett almának, meggynek vagy cseresznyének felel meg. Ha a romló tendencia folytatódik, és sajnos, ez várható, akkor a számok még tovább nőnek. A normál szükségletet fokozzák az életmódbeli kockázatok, pl. dohányzás. Egy szál cigi 100 milligramm C-vitamint tesz tönkre, így napi 10 cigi esetén akár napi 1000 egység C-vitamin is kell, hogy kivédjük a szerveink idő előtti öregedését. Ráadásul a füst további szabadgyököket produkál, aminek a semlegesítésére szintén antioxidáns szükséges. A dohányzás vízhajtó hatású is, amiknek az a következménye, hogy a szervezetbe bejutott C-vitamin még azelőtt távozik, mielőtt felszívódna. Jogos a kérdés, hogy mivel egyre nagyobb a kínálat ezen az étrend-kiegészítő piacon, akkor mit válasszunk. Alapvetően három kategóriával találkozunk: mesterséges, természetes és bio étrend-kiegészítőkkel. A tömeges mesterséges termékek előállítása gyárban történik, olcsók és sok reklámmal kínálják. Igen kicsi a hatásfokuk, a szervezet keveset hasznosít belőlük. Ezért nagy dózisokban ajánlják, ami viszont megterhelheti a szervezetet. Vitatott kérdés, hogy a hasznuk nagyobb-e, mint a káros hatásuk. A természetes étrend-kiegészítők forrása valóban rendben van, de az előállítási folyamat nem teljesen ellenőrzött, ártalmas anyagok is keveredhetnek a termékbe. Pl. gyomirtó szerek, nehézfémek stb. Ez a kockázat is mind nagyobb, a fokozódó környezetszennyezés következtében. És vannak a biotermékek, amelyek 100 százalékban növénykivonatok, természetes, védett környezetben termesztik a növényeket, és az egész folyamatot ellenőrzik, amíg pl. a gyümölcsből tabletta lesz. Ezek a termékek azonnal felszívódnak, hasznosulnak, és valóban a táplálkozás folyamatába beépülve fejtik ki jótékony hatásukat. Aki teheti, és hozzá tud jutni, jó megoldás. Persze jobb lenne, ha néhány gyümölcs vagy zöldség megoldaná a kérdést, mint nagyapáink idejében. De azok az idők, úgy tűnik, elmúltak, és nekünk akár tetszik ez, akár nem – a mában kell élnünk, és jobb, ha alkalmazkodunk a helyzethez.
– Végül a sarkalatos kérdés: mikor forduljon az ember pszichológushoz? Akkor, ha stresszes életet él, betegségtünetei vannak, melyekre esetleg az a diagnózis, hogy pszichoszomatikus eredetű megbetegedés, esetleg valaki fogyókúrázik, étvágytalan, beteges éhségérzete van, vagy egyszerűen akkor, amikor semmi baja nincs, csak foglalkoztatja az egészsége?
– Nem gondolom, hogy ezt misztifikálni kellene! Szerin tem mindenkinek összegubancolódik időnként az élete. Néha csak a gondolatai, néha a viselkedése is. Ilyenkor pedig szüksége van valakire, aki segít kigubancolni. Együtt gondolkodva könnyebb megtalálni a megoldást. Soha nem a pszichológus végzi el a munkát, hanem az, aki változtatni szeretne. Hogy min szeretne változtatni, az a klienstől függ. Ez lehet allergia, testsúlyprobléma, szenvedélybetegség, kapcsolati gondok stb. A „testi” betegségek (tumor, szív- és érrendszeri betegségek, autoimmun problémák) sem gyógyulnak meg, ha a lelki egyensúly, stressz-kezelés nincs rendben. És a lelkünk nem tud rendben lenni, ha az immunrendszerünk gyenge. Ebben az értelemben – szemléletem szerint – nem érdemes elkülöníteni szomatikus és pszichés betegségeket. Vissza a pszichológushoz: van, amikor elég egy beszélgetés. Van, amikor több alkalom kell, van, amikor az segít, ha csoportban, együtt dolgozunk. És mindenképpen alapozhatunk az ember egyik alapvető törekvésére, mégpedig arra, hogy életben akar maradni. Egyre mérgezettebb világunkban ezért van mind hangsúlyosabb szerepe a tudatos egészségre törekvésnek.
– Gyakran tartózkodik Székelyföldön, idén nyáron huzamosabb ideig is. Itt is fogad összegubancolódott lelkű embereket?
– A Csíki Hírlap olvasóinak figyelmébe ajánlom az alábbi kapcsolatteremtő címet: jima @freemail.hu ( A Jövő Iskolája Magyarországi Alapítványa)
Oláh-Gál Elvira

http://www.csiki-hirlap.ro/#top

Címkék: antioxidánsok csiki hirlap egészség megelőzés normalitás prevenció

Kapcsolódó bejegyzések:

A paraziták védhetnek az allergia ellen

Szeretnél jobban élni?

Meghívó

Már a Ganoderma is magyar!

Kommentáld!

Hozzászólások

Kabarcz Zoltán üzente 14 éve

Mivel a médiában állandósodott mostanában a téma, azt hiszem, nekünk sem árt aktualizálni. Mindenesetre az egészségünkről, és a megőrzésének lehetőségeiről gondolkodnunk nem fölösleges.
Itt egy adalék, megint, ami a normalitást látszik igazolni: http://biokemia.blog.hu/api/trackback/id/tr861488195
rövid részlet: A FASEB Journal novemberi nyomtatott számában jelent meg egy cikk,
melyben a kutatók úgy vélik az antioxidánsok megoldást jelenthetnek az influenzavírus tüdőkárosító hatásának megakadályozásában.
"A mostani influenza-járvány kitörése és gyors terjedése szerte a világban szükségessé tette, hogy minél jobban megértsük a vírus hogyan károsítja a tüdőt és ennek megfelelően minél hatásosabb gyógymódot találjunk rá" - mondta Sadis Matalon a tanulmány társszerzője, hozzáfűzte, hogy: "Továbbá kutatásaink rámutatnak, az antioxidánsok vélhető eredményességére a H1N1 kezelésében"

Válasz

Sztojka Veronika üzente 14 éve

Mostanában egy ismerosommel beszelgettem arról, hogy meghalt a mamája (az édesanyja anyukája) és az édesanyja depresszióba esett. Először azt tanácsoltam, hagyják őt sirni. Természetes dolog hogy bánata van, hiába 60 évesen veszitette el a 80 éves édesanyját, az mindig fájdalmas. Azt mondogatta édesanyjának, hogy szedje össze magát, mig annyira elbizonytalanodott, hogy az addig rutinosan végzett feladatokat sem tudja elvégezni. Közben orvoshoz vitték de az adagolt gyogyszerektől még rosszabbul van. Depresszió és pánikbetegséget állapitott meg a pszichológus. Vajon a veszteségtől, vagy a túlzott törődéstől lett ilyen. A hölgy szégyelli, hogy ilyen lett, nem akar korházba menni. Tehernek érzi magát a gyerekei számára. Sajnos nincs egy unoka legalább akivel törődhetne. Most ment nyugdijba, amikor beteg lett az édesanyja. Egyszeriben minden feladat, felelősség kiesett a kezéből. Haszontalannak érzi magát és tehernek. Kórházban betegápolőként dolgozott, ahol már többször szembesült a halállal. Szerintem csak hagyni kellet volna gyászolni, mielőtt orvoshoz viszik. Mi a véleményetek. Nem mindenki egyformán dolgozza fel egy kedves személy elvesztését.

Válasz

Kalamár Hajnalka üzente 14 éve

Kedves Kati!
Nagyon együttérzek veled. Amit leírtál, annak fele is elég ahhoz, hogy pocsékul érezd magad. De ki kell jönnöd ebből a lehúzó folyamatból! és, ha ennyi energiád volt a munkádhoz, évtízedeken keresztül, akkor ez is menni fog. Ne add fel!!!!
Küldök neked holnap személyes levelet.
Hajnalka

Előzmény

Válasz

Farkas Györgyné Kati üzente 14 éve

Kedves Hajni!
A fent leírtak nagyon szépen hangzanak, de hogyan lehet megvalósítani a
gyakorlatban? Évek óta stresszesen élek, mint a legtöbb hozzám hasonló
ember. Sok betegségem van, évek óta járok egyik orvostól a másikhoz, de
nem vagyok jobban, sőt mindig kialakul valami újabb betegség.
Többször hallottam, hogy a lelki bajok okozzák a tesi bajokat. Elhiszem.
Azt viszont senki nem mondta, hogyan szüntethetem meg a lelki bajokat.
Több pszichológusnál is voltam, volt aki meghallgatott, valaki gyógyszereket
adott, de az állapotom nem lett jobb. Szedtem vitaminokat, de nem
lettem jobban attól sem. Állandóan nem tudom szedni, mert túl drága
és nem engedhetem meg magamnak. Rokkant nyugdíjas vagyok.
Évente kell mennem bizottsághoz annak ellénre, hogy már többször is
vittem leleteket, hogy nem tudnak meggyógyítani.
Depressziós vagyok attól, hogy nem dolgozhatok, nem tudom rendesen
ellátni még a házi munkát sem, csak úgy, hogy közben pihenek.
31 évig jártam dolgozni, közben elláttam a családomat is, nekem most
is ez lenne a természetes, a korom sem indokolja, hogy ne tegyem,
de nem bírom. Van olyan, hogy naponta kétszer is le kell feküdnöm.
Szedem a gyógyszereket, de csak ideig-óráig hatnak.
Ki mondja meg nekem, hogyan lehetek egy kicsit erősebb?
Köszönöm, hogy elolvasod, és ha van időd, válaszolsz.
Kati

Válasz

Balogh Márta üzente 14 éve

..teljesen egyetertek a fennti olvasottakkal...

Válasz

Kabarcz Zoltán üzente 14 éve

Még tovább is gondoltad, mint én.
Igen, szerintem ez a két fontos lépés van.
1. Vigyázni az gészségünkre
2. Vigyázni a függetlenségünkre (pénzt kell keresni, hogy ne legyünk kiszolgáltatva)

Előzmény

Válasz

Kalamár Hajnalka üzente 14 éve

Köszönöm és hadd fordítsam le magamnak még egyszerűbbre: belátható időn belül (10-15 év), miközben az orvoslás technikai képességei és tudás anyaga óriási lesz (értsd ezalatt, hogy olyasmit is gyógyítani tudnak, amit ma álmodni se merünk...), szóval eközben ez a gyógyító megoldás, csak igen kevesek részére lesz hozzáférhető anyagi okok miatt. Tehát, mit kell tenni?
1. vigyázni az egészségünkre
2. Pénzt keresni (takarékoskodni, hosszútávú jövedelmet teremteni, stb), hogy mégis kitudjuk fizetni ha kell..
Jól értettem?

Előzmény

Válasz

Kabarcz Zoltán üzente 14 éve

Azt hiszem, nem haragszol, ha tovább gondolom ezt veled. Ha van füled, és meghallod az üzenetet, akkor mérlegelhetsz, és dönthetsz úgy is, hogy nem próbálod meg, és lehet, hogy neked van igazad, mert vannak más szempontok is.
A gond szerintem az, ha nem is hozod magad döntéshelyzetbe, hanem süketen cselekszel a rutin szerint, saját okosságod szerint, vagy olyan összefüggések alapján akár, amik valaha érvényesek voltak, de ma már nem azok.
És az egészség, szerintem persze, ma fontosabb, mint korábban volt. Ma, amikor az egészségügy fennállása legnagyobb kihívása előtt áll, amikor sokan arra fogadnak, hogy össze fog omolni, amikor a gyógyító tevékenység hozzáférhetősége esetleges, nem kiszámítható, nem megbízható, sokkal fontosabb a megelőzés, hogy ne betegedjünk meg. És ez pedig nem megy magától.

Előzmény

Válasz

Kalamár Hajnalka üzente 14 éve

Szia Veronika!
Tudod én legfontosabbnak a megújuló képességünket tartom. Ez pedig vonatkozik a gondolkodásunkra is. Sokan vannak, akik okosak, születésüktől fogva. És úgy is maradnak. Ahhoz igazi rugalmasság kell, hogy megváltoztassam a véleményem. Ez pedig azzal kezdődik, hogy meghallom (de tényleg meghallom!) amit a másik mond. Én igyekszem változni, remélem sokkal rugalmasabb vagyok, mint 20 évvel ezelőtt. És szomorú leszek néha, amikor valaki csak nyomatja a sódert, csillogtatja a hatalmas nagy dumáját és nem hallja a suttogást.
A napokban beszéltem valakivel, akinek haldoklik az apukája. Néhány hónappal ezelőtt derült ki, hogy rákos. Figyelj:én mindent megpróbáltam, elmondtam, hogy milyen étrendkiegészítőt, milyen extra nagy adagba, azonnal adni. Meg se hallották. Szaladgáltak Kolozsvárra, hurcolták szegényt korházról, kórházra. Apukámat az idén tavasszal vesztettem el. Amikor kiderült, hogy rákos, azt mondták három-négy hónap lehet még az élete. Bedobtam az antioxidánsokat (stb), mindent, amit tanultam, és még két évig élt velünk szeretetben. Nem volt kórházban, nem szenvedett és méltósággal ment el.
Hát, szerinted megéri süketnek lenni? És félre ne érts! Nem gondolom, hogy ha meghallották volna, amit mondok, akkor biztos, hogy nem menne el ilyen gyorsan szegény. De abba BIZTOS vagyok, hogy megérte volna legalább megpróbálni!!!

Előzmény

Válasz

Sztojka Veronika üzente 14 éve

Teljesen egyetértek a cikkben elhangzottakkal. Egy időben én is úgy gondolkodtam, hogy inkább gyümölcsöt eszek, de megváltozott a gondolkodásom. A mostani gyümölcs nem elég a vitaminszükségletünk kielégitéséhez. Nem hiába van a mondás " Ép testben ép lélek"-mert ez forditva is igaz. Ép lélekkel a test is egészséges.

Válasz

További hozzászólások

Új bejegyzés

Blog szerkesztése

Közösségben Mindenben