Aranyat találtam a kertemben. Rengeteg aranyat.
Először nem is gondoltam, hogy arany, de vittem belőle
mintát az ékszerészhez, és megerősítette: 24 karátos arany. Meg is vette jó
pénzért.
Jól jött a pénz, kifizettem a havi számlákat, még maradt is.
Amikor elfogyott, vittem megint, és meg tudtam venni mindent, amire szükségem
volt. Ételt, italt, szép ruhákat magamnak, a feleségemnek, a gyerekeimnek. Ajándékokkal
halmoztam el a szüleimet és a barátaimat. Szerettem nézni az örömöt a szemükben.
Szokásommá vált, hogy kiállok a kapuba nézelődni, kinek
segíthetnék még.
Arra jött egy ismerősöm. Megállt, beszélgettünk.
–
Csak bajok és bajok vannak mindenütt – mondta.
–
Az élet azért szép is tud lenni – próbáltam
felvidítani.
–
Ugyan – legyintett – nincs kiút.
–
Ahol a szükség, ott a segítség – mondtam, és ujjongtam,
hogy itt az alkalom, segíthetek megint. – Képzeld! Aranyat találtam a
kertemben.
–
Az jó lehet – felelte, és az arca még mogorvább lett.
–
Gyere be, áss magadnak amennyire szükséged van!
Fölkapta a fejét, egy pillanatra kizökkent a hangulatából,
meghökkent. Mintha fény csillant volna a szemében, de kialudt hamar.
–
Nekem nincs ásóm!
–
Menj a boltba, és vegyél egyet! – lelkesedtem. – Aztán
gyere vissza, és annyi aranyat áshatsz, amennyivel az összes gondodat
megoldhatod. Én is ezt tettem – tettem hozzá.
Néhány pillanatig hallgatott, aztán indulatba jött.
–
Szórakozol velem? – a fogai közt szűrte a szót. – Tudod
te, mennyibe kerül ma egy ásó? – Azzal otthagyott. Még hallottam, ahogy magába
folytatja a versikéjét – Csak bajok és bajok vannak mindenütt.
Kép: abc.net.au
Kapcsolódó bejegyzések:
Figyeljünk tudatosan a jóra