Figyeljünk tudatosan a jóra!

Legyen ön az első hozzászóló

A Hargita Megyei Tanfelügyelőség Szakemberek Önöknél, otthon! című előadássorozata keretében a megye több településén pedagógusoknak tartott nagy sikerű előadást nemrég a Magyarországon élő dr. Kalamár Hajnalka és férje, Kabarcz Zoltán (fotó).

A csíkszentdomokosi születésű pszichológus, klinikai gyermekpszichológus dr. Kalamár Hajnalka és a szociológus, pedagógus és újságíró Kabarcz Zoltán a pozitív életszemléletről, stresszkezelésről beszélt a pedagógusoknak. Az előadókat azóta már vissza is hívták iskolák újabb beszélgetésekre. Csíkszeredai tartózkodásuk során készült interjúnkban a gazdasági válság hatásairól, a pozitív életszemlélet szükségességéről beszélgettünk a házaspárral.

– A lakosság szempontjából Romániában talán csak most tetőzik a válság, lecsökkentett bérezés, létbizonytalanság jellemző. Mennyire viseli meg ez lelkileg az embereket?

– Dr. Kalamár Hajnalka: Veszélyes, hogy minden kommunikációs csatornán a probléma jön, tehát ha valaki bekapcsolja a televíziót, akkor ezt hallja a hírekben, ha a szomszéddal beszélget, akkor is panaszkodás folyik, ha belenéz egy újságba, ott is a válság negatív következményeiről van szó. Ember legyen a talpán, aki ezt kibírja, és a rengeteg negatív üzenet ellenére problémamegoldó fázisban tud maradni. Az emberek legtöbbször menekülnének, bebújnának a saját kis házukba, barlangjukba, és úgy érzik, hogy fenyegetettségben élnek. Ez a fenyegetettség – nyilván, több lépésen keresztül – megbetegít. Szoros összefüggés van – ez minden országban látható –, hogy amikor elkezd a bizonytalanság uralkodóvá válni az emberek gondolkodásában, akkor az úgynevezett kockázati mortalitások, tehát a nem szükségszerűen bekövetkező halálozások – a szív és érrendszeri megbetegedésektől egészen a szenvedély-betegségekig – száma nagyon megnő. Vizsgálatok is bizonyították, hogy ha kiszámíthatatlan az élet, akkor megnövekednek ezek a betegségek. És ha megnézzük a társadalom-egészségi adatokat, akkor látszik, hogy minél keményebb a válság jelenléte egy országban kommunikációs szinten, annál rosszabbak ezek az adatok.

Kabarcz Zoltán: Megfigyeltük, hogy alapvetően kétféle viselkedés jellemző ilyenkor. Az egyik az, hogy baj van és bezárkózunk, tehát „bemegyünk az óvóhelyre”, és saját magunkat is megszorítjuk, visszafogjuk. A másik szemlélet, hogy nyissunk, és nézzük meg, hogy akkor mit is lehetne csinálni. Ehhez viszont le kell küzdeni azt a bénaságot, amit a válsággal való foglalkozás hoz. Ha az ember jajgat lefekvéskor és jajgat felkeléskor, az nem segít abban, hogy kreatív legyen és előrelépjen.

K. H.: Van egy nagyon izgalmas különbség férfiak és nők között ezen a téren. Bizonyított tény, hogy a férfiak és a nők válság idején teljesen másként viselkednek és gondolkodnak, és ennek lehet használni az előnyeit. A férfiak hajlamosak arra, hogy ledöbbenjenek, félszegebbek legyenek, hisz nem tudják a teljes kapacitásukat használni, mert erre nincsen lehetőség, ezért visszavonulnak, sértettek lesznek, csökken az önértékelésük, elvesztik a munkájukat, kevesebbet keresnek és egyre kisebb területen érzik magukat jól, érzik magukat kompetensnek. Ráadásul a férfiak általában hajlamosak arra, hogy versengjenek, ez pedig most kevésbé működik, nem tudnak nyerő pozícióba kerülni, nem tudják bajnokoknak érezni magukat, mint korábban, ezért kicsúszik a kezükből az életük vezetése, és rosszul érzik magukat. Ezzel szemben a nők alapjában problémamegoldók. Egy nőnek azon jár az agya, hogy ha például kevesebb van, amit enni, vagy kevesebb pénz van, akkor hogyan lehet megoldani a helyzetet, mit lehet még csinálni. A nők együttműködők, egy nőnek nem probléma segítséget kérni, nem probléma valakit fölhívni telefonon, tanácsot kérni, elmenni megbeszélni öt különböző helyen, a hatodik helyen aztán csak sikerül. Tehát a nők az együttműködésükkel, sokkal kisebb keretek között ugyan, de napi megoldásokat találnak a túlélésre, ezért válság idején – mint mondtam, ez bizonyított tény – a nőknek sokkal nagyobb területük és lehetőségük van a problémák megoldására, automatikusan és ösztönösen. És ezt használják is. Egy másik dolog, hogy mindkét nemben elképesztő stressz halmozódik fel, és ugyanott vagyunk, hogy ez megbetegít. Tehát ki kell találni valamit.

– Mit lehet kitalálni?

– K. H.: Az egyetlen dolog, amiről mi tudunk és akarunk beszélni az, hogy kell egyfajta tudatosság abban, hogy lerázzuk magunkról, naponta elhárítsuk a negatív kommunikációt, a panaszáradatot. A társadalomból nem tudom kitiltani, mert én nem vagyok hatással az egész társadalomra, de saját magamra és ezáltal talán a családomra hatással lehetek. És ha kimondom azt, hogy félre ezzel a negatív kommunikációval, akkor észreveszem például azt, hogy süt a nap, és ha kimegyek az utcára, azt látom, hogy milyen gyönyörűek a fények, milyen szép a mai nap. Tehát azzal foglalkozom ma, ami jó. És ha ma jól érzem magam az életemben, akkor van esélyem arra, hogy holnap is így legyen. Az az ember, aki lehajtott fejjel jár, vonzza a problémákat, aki viszont föl tud nézni és tud mosolyogni, annak már a megoldások is bejönnek.

K. Z.: A legtöbb ember úgy gondolkodik, hogy jól érzem magam majd akkor, amikor okom lesz rá, tehát észreveszem a napsütést, akkor amikor amúgy jól mennek a dolgok. Holott a valóságban ez fordítva kell legyen. A tudatosság azt jelenti, hogy akkor, amikor a dolgok nem néznek ki automatikusan jól, én akkor is megtaláljam bennük a jót. Tehát főleg olyankor kell fölnézni az égre, olyankor kell észrevenni a napsütést, amikor a többi dolog nincs rendben. Mert mindig van egy csomó dolog, ami rendben van, de ha elkezdünk arra fókuszálni, ami rossz és nehézség, akkor az foglalja el a lelkünket, lebénít, kizsigerel, leszívja az energiákat, és onnan kezdve már nehéz megtalálni a jót. Az, hogy a jóra figyeljünk, nem annak a függvénye, hogy van-e elegendő jó, hanem egy döntés, hogy én elkezdek a jóra figyelni. A pozitív gondolkodás nem azt jelenti, hogy letagadjuk a rosszat, tehát azt mondjuk, hogy nincs válság, minden rendben van, igazából elég nekünk az a fizetés, amit adnak, tehát nem ilyesfajta hülyeségek hangoztatását jelenti, hanem azt, hogy amikor nehézségek vannak, tudok jót bevonzani az életembe, és akkor is oda tudok figyelni  tudatosan arra, hogy igenis, van egy csomó jó.

– Az emberek egy része biztosan legyintene most, hogy hát hogyan fognak nekem ettől a problémáim megoldódni... Hogyan kell elindulni ezen az úton, mivel kezdjük a tudatossá válást?

– K. Z.: A kérdés első részével kapcsolatosan én inkább visszakérdeznék, miért gondolom azt, hogy attól, hogy nyavalygok, a rosszra figyelek és panaszkodok, attól megoldódnak a problémák.

K. H.: A csíki emberek hívő emberek, és a hívő emberek tudják, a félelem és az aggódás nem Istentől jön. Erre bibliai igeverseket is lehetne idézni, de nem akarok ebbe az irányba elmenni. Nehéz időkben mindig megvolt a tapasztalat, hogy aki felnéz és erőt vesz magán, az mindig ki tud szabadulni a bajból. A gyergyószentmiklósi tréningen találkoztam egy tanárnővel, aki két éve küzdött egy betegséggel, és két év óta akkor először voltak negatívak a leletei. Amikor elkezdtünk beszélgetni arról, hogy ez vajon miért történt, kiderült, hogy elkezdett tudatosan figyelni magára, arra, hogy mindennap legyen pár perce, amikor jól érzi magát. Azt mondta, csak azt bánja, hogy ezt nem húsz évvel ezelőtt ismerte fel. Van az a mondás, hogy csodák vannak, de a csodákat kezdeményezni kell. Azt hiszem, hogy ez, hogy a jóra figyelek, egy nagyon egyszerű technika. Meg lehet találni a hitbeli vagy az orvosi gyökereit is, ha valaki gyökereket keres, de az alapvető kérdés az, hogy én tudomásul veszem vagy sem. És hadd mondjak még néhány gondolatot ennek a medikális részéről... Az utóbbi tíz évben az egészségpszichológia bebizonyította, hogy a nagy betegségcsoportok – szív- és érrendszeri, autoimmun, daganatos megbetegedések, allergiák – egyfajta központi idegrendszeri működés hatására indulnak be a szervezetben. Ennek a működésnek a beindítója vagy a gátlója egy oldalról az immunrendszer állapota, másik oldalról az érzelmi állapot vagyis a stresszkezelés. Tehát abban az esetben, ha rossz a stresszkezelésünk, vagyis kiborulunk, rosszul érezzük magunkat, idegileg gyengék, labilisak vagyunk, más oldalról pedig rossz az immunrendszerünk, akkor ezek a betegségek törvényszerűen kivédhetetlenül beindulnak. Viszont hogyha megtanulunk jól élni a világban, megtanulunk boldognak lenni azon keretek között, amik vannak, és rendben tartjuk az immunháztartásunkat, akkor hiába van egy kockázati alapunk, mert örököltünk esetleg hajlamokat egyes betegségekre, ezek nem aktiválódnak. Azt szokták mondani, hogy a szegény embert az ág is húzza. Igen akkor, ha hagyja, és rátesz még erre, és mindennap még tol is egy kicsit az ágon.

R. Kiss Edit

forrás: 

http://www.szekelyhon.ro/archivum/offline/cikk/96048/figyeljunk-tudatosan-a-jora