Szeretettel köszöntelek a családi együttműködés közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz Szívesen látunk. Ahhoz, hogy jobban megismerj minket, csatlakoznod szükséges a közösséghez, de ha nem tetszik, amit nyújtunk, bármikor ki is léphetsz. Örülünk, ha regisztrálsz. Bíztatunk, próbáld meg!
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
családi együttműködés vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a családi együttműködés közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz Szívesen látunk. Ahhoz, hogy jobban megismerj minket, csatlakoznod szükséges a közösséghez, de ha nem tetszik, amit nyújtunk, bármikor ki is léphetsz. Örülünk, ha regisztrálsz. Bíztatunk, próbáld meg!
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
családi együttműködés vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a családi együttműködés közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz Szívesen látunk. Ahhoz, hogy jobban megismerj minket, csatlakoznod szükséges a közösséghez, de ha nem tetszik, amit nyújtunk, bármikor ki is léphetsz. Örülünk, ha regisztrálsz. Bíztatunk, próbáld meg!
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
családi együttműködés vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a családi együttműködés közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz Szívesen látunk. Ahhoz, hogy jobban megismerj minket, csatlakoznod szükséges a közösséghez, de ha nem tetszik, amit nyújtunk, bármikor ki is léphetsz. Örülünk, ha regisztrálsz. Bíztatunk, próbáld meg!
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
családi együttműködés vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
Megborotválkoztam. Ez előfordult velem már
máskor is. Néztem az arcom a tükörben, és elgondolkoztam: ki vagyok én?
Nemrég még szakállam volt. Nem sokáig, néhány
hónapig próbálkoztam vele. Hajnalka akarta, hogy legyek szakállas ismét, mint
régen, amikor megismerkedtünk, és amikor olyan ellenállhatatlan voltam –
nyilván –. Miért ne szerezzek örömet a feleségemnek? Nem igaz?
Nos, az örömszerzés sikerült, bár a szakállam
korántsem lett olyan, mint régen. Eltűntek belőle a színek. A vörösek, szőkék
árnyalatai. Viszont megjelent és dominált egy új szín, az ősz, vagy hogy jobban
tetsszen, az ezüst. A lányaim szemében azonnal láttam, hogy mit akarnak
mondani, de egyelőre nem mondták. Az ismerőseim szellemesebb része azonban
ráharapott a lehetőségre: idén te leszel a Mikulás?
Nos, a legkevésbé Mikulásnak akartam látszani, így
aztán, amikor Rebi elém állt, hogy lenne egy kérése, és ha teljesítem, cserébe
ő is megkóstolja a gombapaprikást, ráálltam. Hajnalka is belátónak mutatkozott.
Most sima az arcom ismét, de a kérdés itt van: ki
vagyok én?
Merthogy
Mikulás nem vagyok, ez rendben van. És annyi minden nem vagyok, ami akartam lenni valaha.
Nem kaptam irodalmi Nobel díjat, nem lettem olimpiai bajnok, szépségkirály,
ünnepelt dobos valami zenekarban, nem lettem milliárdos vállalkozó, méltán
utált politikus sem lettem. Nem lettem tudós, nagy utazó, és hatalmas
prédikátor sem.
Könnyű összeállítani egy listát arról, mi nem
lettem. De ki vagyok akkor?
Hohó! Álljunk csak meg egy szóra! Még az sem
mindig világos, ki nem vagyok. Talán lássuk először ezt!
Mert nem az vagyok, akinek látszom. Vagy legalábbis
nem az számít. Mert hiába lát néhány jópofa Mikulásnak, nem vagyok az. És
dagadt disznó sem vagyok, és akkor sem lennék az, ha én lennék a legkövérebb
ember a világon. Egy fickó vagyok a szomszédból, aki küzd a kilóival időnként,
és néha elbukik, néha pedig nyer. Mint annyian mások. És aki nem akar a falhoz
lapulva közlekedni a világban, abban reménykedve, hogy megússza. Egy fickó
vagyok a szomszédból, aki ha jó szót szól, szeretne jó szót viszonzásul, akinek
rosszul esik, ha végigmérik, és aki nem igazán elégszik meg az alamizsnával sem
szellemi, sem lelki, sem fizikai értelemben.
És nem az vagyok, amit csinálok. Lehet, hogy te az
vagy. Lehet, hogy te orvos vagy, bankigazgató, vagy miniszter. És ezzel méred
magad. Te tudod. Nekem is van éppen néhány iskolám – nem mintha számítana –, de
nem vagyok tanár, és nem vagyok újságíró és nem vagyok szociológus, sem
szakács, de még csak egy kis üzlettulajdonos sem vagyok az e-businessben, annak ellenére, hogy
szeretem, amit csinálok. Tudod, én egy pasas vagyok a szomszédból, aki boldog
akar lenni, aki azt szeretné, hogy a felesége boldog asszony legyen, aki a
gyerekeit boldognak akarja látni, és aki tenni is akar ezért. Aki nem aggódik,
de izgul a sikereikért, és nem akar kimaradni az örömeikből sem.
Egy pasas vagyok a szomszédból, aki boldogulni
akar. Aki ötről hatra akar jutni. Aki nem csak azért akar dolgozni, hogy
kifizesse a számláit, hogy egyen, igyon, és a tv hozza be számára a
nagyvilágot. Én igen akarok mondani, ha szükséged van valamire. Ha segítséget
kérsz, ha támogatásra szorulsz. Kompetens akarok lenni az életem minél több
területén. Én nem lopom el, ami a tiéd, és elfogadom, ha segítesz valamiben.
Szívesen leülök a bográcsod mellé, és ha látogatóba jössz, fölbontok egy üveg
bort, és azt tervezem, hogy valamelyik nyári estén, ha kedvünk tartja, egy
diófa lombjai alatt vagy egy szőlőlugasban folytatjuk a beszélgetést.
Nem az vagyok, ahol élek. Tényleg nem. Pedig néha
szeretnék. Debrecennel például én is úgy jártam, mint Nyilas Misi, de Erdélyben
otthon tudtam lenni, befogadtak. Tudok neked mesélni a Damjanich utcáról a
Városligetnél, a Köröndről, az Oktogonról, a Szív utcáról vagy a Hunyadi
térről, a Szabadsághegyről. Egy gyönyörű tanyáról a pusztavacsi erdőben, ahol
Rebi született. Tudok sokat mesélni Magyarországról, le sem tagadhatnám, hogy
ide tartozom, és nem is tudsz rávenni, hogy letagadjam. Egy haza attól haza,
hogy hozzá tartozol. A haza értelmetlen nélküled vagy nélkülem. Szeretem. Aztán
mesélhetnék Belgiumról is, de attól, hogy éltem ott, nem vagyok flamand, és nem
vagyok erdélyi vagy debreceni, még csak budapesti, vagy tanyasi sem.
Tudod haver, egy pasi vagyok a szomszédból, akinek
nem mindegy, mit lát, amikor felkel, kinéz az ablakon, vagy fölnéz az égre. Egy
pasi vagyok a szomszédból, aki keresi a helyét, és hogy mi dolga van ott, ahol
van? Énbennem időnként fölmerül a kérdés: miért élek éppen itt? Benned nem?
Hogy mit tehetnék, hogyan lehetnék hasznos, vagy hogy éppen együtt, hogyan
lehetnénk hasznosak? És mielőtt hátat fordítanál nekem, hadd mondjam el, hogy
tudom, én is szennyezem a környezetemet, tudom, hogy fölébredsz néha éjjel,
mert túl hangosan ugat a kutyám, és tudom, hogy jobb lenne néha, ha nem lennék
ott, ahol vagyok.
Nem az vagyok, amim van. Nem vagyok a házam, az
autóm, a telefonom, a számítógépem, a ruhám. Ezt te is így gondolod, nyilván.
Hiszen te is jobban szeretnéd, ha nem ezeken keresztül ítélnének meg. Mennyire
szeretnél lazítani néha nem? Hiszen te is egy pasi vagy egy nő vagy a
szomszédból, aki nem akar folyton megfelelni. Aki nem attól boldog, ha folyton
frissítik a szoftverjeit, és megújul a design, és könnyűfém a felni. Vagy igen?
És nem arra biztatlak, hogy slampos légy, hogy ne
tüntesd el a pattanás nyomait az orrodon randi előtt, vagy akár otthon is,
amikor egyedül vagy…
Én tényleg csak egy pasi vagyok a szomszédból, aki
szeretné megkülönböztetni az értékeset az értéktelentől. És nem akarom
elfecsérelni az időmet, az energiáimat, a pénzemet, az életemet. És szeretném
tudni, hogy nem is teszem. Mindig.
És nem az vagyok, akinek érzem magam. Nem vagyok
sztár, még ha néha az égben van is az orrom. Nem vagyok lúzer, pedig magam
alatt vagyok néha, és gyakran annak mondanak mások. Nem vagyok szerencsétlen,
nem vagyok kiszolgáltatott, elnyomott, kisemmizett balek. Felelős vagyok a
saját életemért, és mindig van választásom.
Egy ember vagyok a szomszédból, aki bízik
Istenben.
És aki naponta elmond egy imát, ha akarod érted
is: „Istenem, Atyám kérlek áldd meg a testvéremet mindazzal, aminek a mai napon
örülne! Teljen be élete örömmel és békével, sikerrel és erővel, hogy
segítségükkel még közelebb kerülhessen hozzád! Ámen”
És nem az vagyok, akinek mutatom magam. Ne higgy a
látszatnak, kérlek!
Tudod, csak egy alak a szomszédból. Erényeimmel és
hibáimmal, döntéseimmel, amiket betartok, valódi fejlődésemmel, vagy
hanyatlásommal. Az érzéseimmel, a szeretetemmel, a könnyeimmel, a nevetésemmel.
A nyitottságommal vagy zártságommal, a kitárt vagy összekulcsolt karjaimmal. A
győzelmeimmel, a vereségeimmel, a kudarcaimmal és a talpra állásaimmal.
Az vagyok, aki valóban vagyok, gyakran önmagam
számára is rejtély. Más, mint tegnap, és nem ugyanaz, mint holnap. És egyetlen
dologban vagyok biztos: te is csak egy fickó vagy a szomszédból.
|
|
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Kapcsolódó bejegyzések:
Pozícionálás
Élhető élet
Ki végzi el az én dolgomat?
Koncepció