Szia Zoli!
Létra??? Igen így is mondhatjuk. Való igaz az embernek önmagát kell megtalálni, s ez nagyon nehéz. Igen a létra legalsó fokán álltam, már feljebb léptem vagy két fokkal, segíteni? nem segít senki saját magának kell az embernek ebből a kátyúból kieviszkélni, persze ha tud. Talán mostmár erőssebbnek érzem magam de remélem az idő meghozza hogy a magasabb lépcsőfokra is fel tudok állni. Amikor lelkileg, érzelmileg megbántanak nem tudsz felejteni, s ha mégis ahhoz hosszú idő kell!

Válasz

Viktor Frankl azt mondta:
" Mindent elvehetnek az embertől, egy dolog kivételével: nem vehetik el azt a végsó jogot, hogy megválassza a hozzáállását bármilyen helyzetben, hogy a maga útját járja."

Válasz

Köszönöm, Ani!
Néha nem is képzeljük, mekkora erőt adunk egymásnak!
Ne sajnáljuk adni, hizen mindig van, akihez eljut.
Te nem sajnáltad most sem.

Előzmény

Válasz

Szia Zoli és a többiek! Igen nagyon nagy erő kell ahhoz, hogy a nehézségből kilábaljon az ember. Valóban nem a panaszkodás a megoldás, de sokan megkönnyebbülnek ettől, és utána talán megtalálják a nekik megfelelő utat. Én most talán a hajánál fogva húzom elő a "Melyiket a kilenc közül"c. filmet ami a kedvencem közé tartozik, mert ott is meglátszik, hogy nem a panasz ami előrevitte a szegény susztert, és inkább egy egyszerü, de nagyszerü utat választott, de a gyerekeit nem áldozta fel. Hát talán ha mindenki megtalálná azt amivel előre tud lépni, ahhoz fel kell nyitni a szemét, és nem mindig a legalkalmasabb ember kerül a közelébe, és nem sikerül az "akció". Azt hiszem sokan imádkoznak Veled együtt, (igy tett a suszter is), csak nem verik nagy dobra! Hidd el már sok embernek van elege ebből a világból, ahol az embernek nem sok értéke van. Én csak ilyen egyszerüen tudom leirni, hogy Veletek vagyok! Ani.

Előzmény

Válasz

Szia Babi!
Én is gyakran érzek így. Tudom, hogy boldog lehetne, tudom, hogy sikeres lehetne, tudom hogy minden megváltozna az életében, ha megváltoztatná a hozzáállását. Ha abbahagyná a panaszkodást, fölnézne, rögtön észrevenné, hogy van másik út, van másik élet. Amikor az ember kesereg, nem lát maga körül reményt, csak fájdalmat, kilátástalanságot, és nem megoldásra vágyik, hanem megértésre. És olykor mellé ülök, és vígasztalom. De ezzel nem haladunk előre, ott ülünk mindketten.
De ha a könnyek elmúlnak, néha együtt állunk fel, és akkor tovább tudunk menni. De csak azzal, aki lemond a panaszkodásról, és a reményt választja.
Tudod, Babi azért imádkozom, hogy minél többen válasszuk a reményt, és hagyjuk a fenébe a panaszkodást.
És nem tudom, hogyan értessem meg: a panaszkodás lebénít mindig. A panasz nem visz előre. Ha megoldást akarok, a panasz zsákutca.
Sajnos, nem elég erős a hangom.
De talán vannak, akik halkan imádkoznak velem.

Előzmény

Válasz

Szia Zoli!Nagyon egyetértek azzal amit írsz.Tőlem is /nemegyszer/kérdezték már:Babi te boldog vagy?-hát,mondom aránylag és rendszerint igen, mert törekszem rá!Én is annyi de annyi embert kértem már, hogy keresse önmagában a vágyát,jelöljön ki célt,és ha arra fókuszálna,hogy "ezt most elérem ,megcsinálom,mert zsigereimben érzem,hogy ez megváltoztatja a körűlményeim"ha arra figyelne,hogy milyen szituációban érzi jól magát, mi az amit szívesen csinál,legyen az bármi,nos az már irány lenne, hogy MI AZ Ő ÚTJA, MERT MINDADDIG TÉVELYEG , AMÍG NEM TALÁLJA MEG ÖNMAGÁT.A cél nélküli élet nem vezet örömteli élethelyzetbe.Annyi példa van hogy mitől boldog egy 80 éves "súszter bácsi"és mitől boldogtalan 1 milliárdos.-mert az a tevékenység ami öröm számára,amiben kiteljesedhet(hisz az Ő maga) megszűnik a külvilág, időérzet stb,nos az a LÉLEKNEK maga a BOLDOGSÁG.Negatív énképpel nem lehet pozitív életet élni Olyan az életünk,amilyen az elménk.-és milyen igaz: hány embernek jut eszébe hogy mennyire 2.lagos minden,mert a felkelő nap sugara az ELSŐDLEGES.B.B

Előzmény

Válasz

Az attitűd, a hozzáállás számít. De honnan vegyük a hozzáállást? Mi történik, amikor elfogy a belső energiánk, és kívülről is állandósul a nyomás? Amikor plakátokról, sajtóból, környezetünkből folyamatosan szennyes áradatkánt zúdulnak ránk a hétköznapok? Amikor nem öröm a reggel, amikor a "hagyjatok békén öt percre" a nap csúcsélménye? Amikor elfogy a remény? Amikor már a könnyek is kiapadnak?
Újra mondom: éppen ezért! Ilyenkor kell az asztalra csapni, és felemelt fejjel belekiabálni a világba: nem hagyom magam! Élek, és az életem az enyém!
http://viktoriafaktorok.hupont.hu/

Előzmény

Válasz

Ez a létra "ügy" megmozgatta a gondolataimat. És leginkább a külső viszonylagosság és a belső biztonság jutott eszembe. Nyílván ez így túl általános, de megpróbálom érthetővé tenni. Volt egy barátunk Belgiumban, számunkra felmérhetetlen jómódban élt. A havi fizetésem többszöröse volt mindig a pénztárcájában, mert nem szerette, hogy ha váratlan helyzetbe kerül, akkor pénz nélkül legyen. Volt gyára, rosszabb időkre félretett aranya, házai, stb. De nem ez maradt meg belőle, hanem a végtelen egyszerű szeretete és egyszerű gondolkodása. Miközben vagy hat nyelven beszélt, filozófiát olvasott, megmaradt egyszerű flamand parasztnak. Aki vet és arat. És nem aggódott a holnapért. Úgyanúgy, mint székely nagyszüleim. Nekik mai mércével mérve nem volt vagyonuk. Tavasszal elvetették a krumplit (pityókát), nyáron kaszálták a legelőt, télen melegedtek a sparhert mellett, amiben a saját erdejükből hozott fával rakták a tüzet. Egy héten egyszer olvastak ujságot, de azt se végig. Biztos vagyok benne, hogy Wilfried és a nagyszüleim, a létra felső fokát jelölték volna be.

Válasz

ki mondta? és hogy érhetnénk el, hogy másoknak is mondjon hasonlókat? de jó, hogy te átadtad.

Előzmény

Válasz

Sziasztok! Mostanában elhanyagoltam a közösségi életet,de most néhány bejegyzést elolvastam és igen jólesett, hogy Zoli töretlen optimizmussal, lelkesedéssel bátorít és nyújt kezet segítségül az írásaiban.
Az utolsó bejegyzésedről jutott eszembe, hogy valaki azt mondta a minap:
" Én megyek előre! Önvédelemből!"

Válasz