Csilla! Én inkább azzal értek egyet, hogy ha bevonjuk a gyerekeket azokba a dolgokba ami a családban működik, (persze kortól függ mibe), és együttesen próbálunk kihozni valamit. Én tapasztalatból irom ezt le, hogy az unokámmal szinte minden vasárnap ketten főzzük meg az ebédet. Itt közösen találjuk ki már napokkal előtte, hogy mi legyen, és közösen készitjük is el, de közben beszélgetünk, szinte felnőtt módjára döntünk egyes ételek elkészitésében ( 12 éves). Öröm amikor látom, hogy élvezi az egész együttlétet. Sok esetben a játékot, a Tv-t is elhanyagolja mert mi most főzünk! Igen sok mindent ki lehet olvasni a szeméből az arcából, hogy ez most neki nagy boldogság, főleg ha sikerül is a kaja, és még azt az elismerést is megkapja amiért sokat dolgozott. Boldog volt amikor ősszel mi kérdeztük meg Tőle, hogy melyik szőlő tőkéről szedhetjük már le a szőlőt, hisz a Papával a kertben is segiteni szokott. Igy egy kicsit tanul is belelát az életbe, és még mi is megismerhetjük az Ő kis életét is mit szeretne, mit csinál örömmel, és mi az amivel majd szeretne érvényesülni.
Szerintem ez is egy formája annak, hogy megismerhetjük gyermekeink lelki életét, gondolkozás módját, de ez az unokákra is vonatkozik. Igaz én is egy kis örömöt kapok, mert szó szerint idézem amit mondott "ha szakács leszek akkor elmondom mindenkinek, hogy a Nagyim tanitott meg főzni", hát.... mi
tagadás az én lelkem is örült! Ani.
Utolsó hozzászólás