Szeretettel köszöntelek a családi együttműködés közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz Szívesen látunk. Ahhoz, hogy jobban megismerj minket, csatlakoznod szükséges a közösséghez, de ha nem tetszik, amit nyújtunk, bármikor ki is léphetsz. Örülünk, ha regisztrálsz. Bíztatunk, próbáld meg!
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
családi együttműködés vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a családi együttműködés közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz Szívesen látunk. Ahhoz, hogy jobban megismerj minket, csatlakoznod szükséges a közösséghez, de ha nem tetszik, amit nyújtunk, bármikor ki is léphetsz. Örülünk, ha regisztrálsz. Bíztatunk, próbáld meg!
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
családi együttműködés vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a családi együttműködés közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz Szívesen látunk. Ahhoz, hogy jobban megismerj minket, csatlakoznod szükséges a közösséghez, de ha nem tetszik, amit nyújtunk, bármikor ki is léphetsz. Örülünk, ha regisztrálsz. Bíztatunk, próbáld meg!
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
családi együttműködés vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a családi együttműködés közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz Szívesen látunk. Ahhoz, hogy jobban megismerj minket, csatlakoznod szükséges a közösséghez, de ha nem tetszik, amit nyújtunk, bármikor ki is léphetsz. Örülünk, ha regisztrálsz. Bíztatunk, próbáld meg!
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
családi együttműködés vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
14 éve | Kabarcz Zoltán | 3 hozzászólás
Panaszkodhatnék. Jól esne néha elmondani, csak úgy. Hagyni, hogy folyjék, zubogjon, áradjon. Remélni, hogy van valakinek egy kedves, vigasztaló szava.
Perelhetnék. Méltatlankodhatnék. Kikérhetném magamnak. Vitatkozhatnék. Kiengedhetném a gőzt. Megtehetném. Nekem is jogom van szomorúnak, keserűnek, dühösnek, depressziósnak lenni. Miért ne élhetném át? Miért ne engedhetném el magam? Miért ne mártózhatnék meg kicsit, csak úgy ezekben az érzésekben? Ki gátolhat meg ebben?
14 éve | Egyed Edit | 19 hozzászólás
A hétvégemet egy városban töltöttem-ezt azért fontos megjegyeznem,mert faluban élek - és igyekeztem észrevenni azt, ami más az én kicsi és nagyon behatárolt világomhoz képest. Sok embert akartam látni, nyüzsgést, kirakatokat, fényeket.... egyáltalán rábámulni a nem megszokottra. És mit láttam?
Közönyt, vállvonogatást, fásultságot. A város sétálóutcáján a főtér felé tartva - ahol már valóban sok az ember - pedig nem tudtam nem észrevenni, hogy az embekek szürke, szürkébb, még szürkébb és fekete, feketébb, még feketébb ruhákban nem csak a testüket hanem a lelküket is bebugyolálták!
|
|
14 éve | Kabarcz Zoltán | 0 hozzászólás
Az alábbi levelet kaptam, de nem csak nekem szól. Most van
lehetőségünk nekünk is tenni valamit értük! Kapcsolat Kalmanim vagy én.
Kedves Zoltán!
Nagy Kálmán vagyok, a Kinizsi Pálról készülő egészestés rajzfilm (bővebb
információ: k-anim.hu webcímen) megálmodója, tervezője, rendezője,
producere stb. - egyszóval mindenese. A gazdasági válság - sajnos - nagyon
rossz hatással van ránk. Egyre szükülnek az eddigi forrásaink. Félő, hogy abba
kell hagynunk, mert nem tudom finanszírozni a produkciót.
14 éve | Kabarcz Zoltán | 8 hozzászólás
Két teve megy a sivatagban. Az egyik én vagyok. Nem tudom, melyik. A tevém is szomjas, én is az vagyok. Talán én jobban, itt lehet némi megfogható különbség.
A nyelvem száraz, mindenem száraz. Már nem is izzadok. Lábaim rogyadozva
visznek előre egy messzi folt felé, ami talán egy oázis, talán egy temető.
Odáig még eljutok.
A nap delelőn jár, a szerencsétlen pálmalevelek is alig adnak árnyékot,
kókadtan lógnak lefelé ahelyett, hogy az ég felé nyújtózkodnának.
14 éve | Egyed Edit | 6 hozzászólás
14 éve | Kabarcz Zsófi | 5 hozzászólás
Hálaadás
Pár nappal ezelőtt este elkezdtem összeírni, hogy miért lehetek hálás az életemben. Elképesztő érzés volt látni, ahogy telnek meg a lapok és még mindig nincs vége. Az elején csak úgy dőltek belőlem a sorok, témakörönként össze tudtam írni többtucat dolgot, amiért hálát adhatok. Sietni próbáltam, nehogy elfelejtsem, miért is lehetek hálás? Hú, még ezért is, ezért is, ezért is!!!! És ezekért eddig még nem adtam hálát? Természetesnek vettem mindent?
14 éve | Kabarcz Zsófi | 7 hozzászólás
A Titok
http://www.titokfilm.hu/atitokfilm/
Bejegyzésemet rögtön egy linkkel kezdem, hátha valakinek olvasás helyett egyből nézni lenne kedve, elvégre tombol a vizuális kultúra:)
Tegnap előtt éjjel néztem meg a Titok című filmet, melynek bevezető képsorai először ambivalens érzéseket okoztak, de minthogy egy könyvnek is adok minimum 20 oldalt (ismertebb szerzők esetében 100-t is), mielőtt leteszem, ezt a filmet sem kapcsoltam ki öt perc eltelte előtt. Ha Nektek is sikerül túllépnetek azon, hogy Titokként aposztrofálnak egy olyan Tényt, melyet valószínűleg legbelül minden ember tud, és inkább a hitetek gyakorlására koncentráltok, Nektek sem marad egyszerű egyestés moziélmény a fenti link.
Minthogy nem vagyok filmkritikus, nehezen tudnám elemezni egy nagy összefoglaló keretében, miért kattintsatok és miért gondolkodjatok őszintén azokon a kérdéseken, amiről szól.
Az internetes közösségi oldalak összehozzák a régi barátokat, ám a szakemberek szerint problémákat okozhatnak a házasságban.
Az amerikai Krafsky házaspár „Facebook és a házasságod" című, februárban megjelenő könyvében hat dologra biztatja és hat dologtól óvja a házastársakat.
Mit tegyünk, hogy megóvjuk házasságunkat a közösségi oldalak veszélyeitől?
• Húzzuk meg a határokat saját magunk, házastársunk és házasságunk védelmében!
Beszéljük meg házastársunkkal, mi az, amit mindketten elfogadunk, és mi az, amit szeretnénk elkerülni!
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Utolsó hozzászólás