Szabadságunk alatt a nagy viharnak köszönhetően, családilag a tv elé kucorodtunk egy csöpp szobában. Moonwalker-t vetítették éppen. Eszembe jutott sok régi emlék. Balatoni kertmozi, ahol először néztem meg a filmet M.J.-val. Ott ült a 13 éves lányom és hallgatta a történeteinket a múltról, klipp élményekről. Mi felnőttek pedig fel-fel emlegettünk és elemezgettük, amúgy pszichológusosan, hogy az a sok pletyka, ami kering a hibáiról, lehetségesekek e, vagy inkább van szó egy gyermekségétől megfosztott örök gyerek ember segély kiáltásáról? A film inkább engedte az utóbbi magyarázatot hihetőbbnek vélni. Mi is volt ő? Egy kultúrtörténeti jelenség. 5 évesen már színpadon és stúdióban. A világ egyetlen(!!!) feketéket foglalkoztató kiadójának stúdiójában. Sikererek és fény, de sehol a gyerekség öröme. Kamaszként sem lett jobb a helyzet. Fiatal felnőttként önálló karrier, újdonságok a műfajban. Minifilm szerű videoklippek, ami vele kezdődött. Hihetetlen show-k a színpadon. Frenetikus tánc elemek sora, az a híres "huuu", stb. Nekünk ez volt a vihar és M.J.
Köszönjük, hogy ennyi tartalmat felemlegethettünk családi körben, míg a vihar kint tombolt!

Énszerintem ő abban volt más, illetve egyedülálló hogy honnan hová jutott, az mellékes most hogy később a média tönkretette hogy ha nem teszi még Madonna sem vetekedne vele. persze enélkül is meghalt volna.
De nem ez a fontos hanem amit képviselt.
Túl a csúcson illetve előtte is utána is sajátságos módon a világbékét az összefogást próbálta erősíteni, előbbre lendíteni. Felhívta súlyos problémákra a figyelmet. Az hogy ez reklám fogás miatt volt e, vagy sem, ezen kár rágódni. Hogy pedofil hajlamai igazak voltak e ezt sem lehet tudni, a média ebe is beleszólott túlzottan. Az biztos hogy voltak furcsa dolgai de ezért volt ő egyedi,és pótolhatatlan a maga idejében, olyan meghatározó személyisége, aki tömegek nézőpontját változtatta meg.

Drága Andi!
Elnézést kérek ha megbántottalak, de nem volt szándékomban.
Azt pedig, hogy bezártam magam a Hit világába azt kikérem magamnak!
Úgy gondolom pont Te nem értetted meg a lényeget! Szívesen elbeszélgetnék Veled bármilyen témában ha gondolod!?
Üdvözlettel:
Zsuzsa

Előzmény

Én is mint közösségi ember szeretem, ha valamit közösen csinálunk, azonban van ugy is, hogy kifejezetten nem birom elviselni, ha kerülgetni kell valakit a konyhában, mert Ő éppen mást csinál. Ez nálam hangulat függő is, hisz amikor vendégségbe megyünk vidéki rokonokhoz, egyáltalán nem zavar, hogy többen készitjük az ebédet, vagy bográcsozást. Hát az összefogás jó dolog, de biztosan Ti is vagytok úgy, hogy" mig elmondom addig meg is csinálom" dolog, de ez nem jó ezen mindig próbálok változtatni, és van ugy, hogy sikerül is. Most már egyre többször hagyom, hogy mások is érvényesüljenek, mert valóban az a jó, ha mindenki hozzá tesz valamit a munkájával. Igen most már az unokám is külön főz,(12 éves) és már nagyon hozzászoktatott ahhoz, hogy más is van a konyhában. Hát be kell vallanom, hogy igazatok van, valóban hagyni kell segiteni azt a családtagot, vagy bárkit aki segiteni szeretne, még ha kicsit " furán " segit is, mert én másképp csinálnám. Nektek van igazatok itt nincs mit irnom, de azért a hangulattól is függ mennyire lesz klassz a kaja készités ill. a krumplihámozás! Igen összefogva, vidáman, pozitívan minden jobban megy. Én is gyakorolom! Ani.

Köszönöm Marika a szavaidat Hajnalka nevében is! Mindig jól esik. Persze. És azt is tudom, hogy az látja csak meg ezt, aki maga is mindent megtesz másokért. Mint te! Örülök, hogy együtt haladunk.

Előzmény

Sok minden mellett megyünk el nap mint nap...
nemrég találkoztam egy megfigyeléssel, vizsgálattal itt a neten. Sajnos azóta nem találom a linket, így megpróbálom visszaadni anélkül.
Az agykontroll oktatás egyik oszlopos tagja, Domján László végezte a kandi kamerás kisérletet. Két csoportot vizsgált, az egyik csoport pesszimista beállítottságú volt a másik optimista. A vizsgálat célja pedig az, hogy mire figyelnek fel. Leraktak egy papírpénzt az utcára egy kő alá félig eltakarva. Az optimisták szinte kivétel nélkül ahogy elmentek mellette észrevették és felvették, a pesszimisták, pedig észre se vették! Illetve azt mondták amit mivel és annak idején elvégeztem ezt az agykontroll tanfolyamot tudok is, hogy MINDENKI észreveszi ezeket a dolgokat, lehetőségeket a tudat alattijában. A különbség a tudati szintre jutó információban van. A pesszimista úgy gondolkodik, hogy neki úgy se sikerül semmi, tehát egyszerűen nem lehetséges a tudatos szinten az, hogy ő pénzt találjon, ezért ezt az információt leblokkolja az agya. Az optimistánál, pedig minden sikerül, tehát észreveszi!
És akkor itt rátérhetünk a hegedűsre az aluljáróban!
Vajon hány ember tudta elképzelni, hogy ez megtörténhet, szerintem egy se. Aki megállt, meghallgatta, vagy csak felfigyelt a dologra, az volt a pozitív, optimista ember! Ilyen kevés????? Hát lehet.
Pedig egy csodálatos élményben lehetett volna MINDENKINEK része!
Azt hiszem itt olvastam valahol, majd Zoli megmondja hol, hogy az emberek 3 %-ának van pozitív célja, életképe és csak ezek fogják tuzdni azt megvalósítani. Ezek az emberek azok akik nem mennek el a pénz, a lehetőség mellett és felveszik, megfogják azt! JA, ÉS JÓL BOLDOGULNAK!
Fontos, hogy hogyan gondolkodunk! Agyunkat megtaníthatjuk a pozitív gondolkodásra!
Ti mit gondoltok erről?
Ki megy el közülletek a lehetőségek (pénz) mellett folyamatosan?
Én bizony mostanában sokszor elmentem a lehetőségek mellett, egy páran itt tudják, hogy nem egyszerű mostanában a magánéletem és az le tud húzni! De egy ideje tudatosan a pozitív dolgokra figyelek és alakul a helyzet!
Számtalan technika létezik, csak az a lényeg, hogy használj valamit és többé nem mész el a világ egyik legjobb hegedűművésze mellett anélkül, hogy meghallanád!

régen nem szóltak a témához. mindig vágyta arr, hogy tisztán értsem-értessem az érzelmeket. tény, hogy a ráutaló magatartás döntő mértékű, de teljes csak a kimondással lesz. arról nem is beszélve, hogy bennünk mit mozgat meg a kimondás. magamban azt vettem észre, hogy csak az tudom komolyan venni igazán, amit kimonok. addig csak komolyan gondolok rá, semmi több. másik dolog, amit látok, hogy a magatartás és a kimondás sem mindig elég, mert sokszor csak sokadszorra esik le igazán. sajnos nálam még akkorra sem esett le. de találtam olyat, akinek igen. az új perspektívát nyitott. igen, a hiba nem az én készülékemben volt...

Szilágyi Zsuzsanna írta egy másik fórumon, hogy könnyű tanácsokat adni. Könnyű okosnak lenni akkor, amikor a másik bajban van. Könnyű hideg fejjel látni az ő helyzetét, amikor nem fogja marokra a te szívedet a fájdalom. És nem csak könnyű, de értéktelen is, hatástalan. ezért a legolcsóbb portéka a jótanács. Tanácsot adni mindenki tud, és szeretnek is sokan. Mint a viccbeli rabbi, aki amikor megdöglött az összes birka, sajnálkozva azt mondta: Kár! Pedig annyi ötletem lett volna még.
Nekem az jött le tőled Hajnalka, hogy a saját pocsolyánkból nézni mások baját, nagyobb tisztánlátást ad. És tagadni a saját pocsolyánkat, megvakít. És elgondolkoztam a saját pocsolyáimon, és nem takargatom őket, nem hazudok más valóságot, és lám-lám, könnyebb. Te tudod a legjobban.
Köszönöm ezt az írást, és köszönöm a képet, ahogy látlak heverni a pocsolyában. Nem felejtem soha, és nem élek vele vissza soha, és tudom, hogy te sem az enyémmel.