Csilla! Én inkább azzal értek egyet, hogy ha bevonjuk a gyerekeket azokba a dolgokba ami a családban működik, (persze kortól függ mibe), és együttesen próbálunk kihozni valamit. Én tapasztalatból irom ezt le, hogy az unokámmal szinte minden vasárnap ketten főzzük meg az ebédet. Itt közösen találjuk ki már napokkal előtte, hogy mi legyen, és közösen készitjük is el, de közben beszélgetünk, szinte felnőtt módjára döntünk egyes ételek elkészitésében ( 12 éves). Öröm amikor látom, hogy élvezi az egész együttlétet. Sok esetben a játékot, a Tv-t is elhanyagolja mert mi most főzünk! Igen sok mindent ki lehet olvasni a szeméből az arcából, hogy ez most neki nagy boldogság, főleg ha sikerül is a kaja, és még azt az elismerést is megkapja amiért sokat dolgozott. Boldog volt amikor ősszel mi kérdeztük meg Tőle, hogy melyik szőlő tőkéről szedhetjük már le a szőlőt, hisz a Papával a kertben is segiteni szokott. Igy egy kicsit tanul is belelát az életbe, és még mi is megismerhetjük az Ő kis életét is mit szeretne, mit csinál örömmel, és mi az amivel majd szeretne érvényesülni.
Szerintem ez is egy formája annak, hogy megismerhetjük gyermekeink lelki életét, gondolkozás módját, de ez az unokákra is vonatkozik. Igaz én is egy kis örömöt kapok, mert szó szerint idézem amit mondott "ha szakács leszek akkor elmondom mindenkinek, hogy a Nagyim tanitott meg főzni", hát.... mi
tagadás az én lelkem is örült! Ani.

Előzmény

Válasz

Szia Csilla!
Én is azok közé tartozom akik gyakrabban olvasnának tőled!

Válasz

szia Csilla!
Szerintem olvassák ezt az oldalt olyanok is, akik nagyobb gyakoriságot is elbírnának, mint 2 havonta 1.
Persze így is köszönöm, hogy megosztod velünk, de hátha tudnád sűríteni.
Heti 1?

Válasz

Szeretetnyelvek III.: minőségi idő.

Erről a témáról manapság rengeteg szó esik, de nem biztos, hogy mindenki ugyanazt is érti alatta. Sokan úgy hiszik, az együtt töltött idő akkor telik meg minőséggel, ha mindig valamilyen programot szerveznek rá: elmennek kirándulni, kiállításra, állatkertbe, stb. Ezeknek a szülőknek most csalódást fogok okozni. A programokon is lehet minőségi időt eltölteni a gyerekkel, de az is lehet, hogy a gyerek a nap végén csak azt érzi, hogy csak egy időben voltunk egy helyen. A minőségi idő legnagyobb lényege ugyanis nem az együttes tevékenység, hanem az együttlét. Remélem, érezni lehet a különbséget. Csinálhattok valamit úgy is együtt (tevékenység), hogy a végén mégsem érzitek úgy, hogy együtt, hanem csak egymás mellett voltatok. Az együttlét legfontosabb kritériuma ugyanis az egymásra figyelés, vagyis hogy kölcsönösen megajándékozzátok egymást az időtökkel úgy, hogy közben mély érdeklődéssel fordultok egymás iránt. Ez persze nem zárja ki azt, hogy beszélgetés közben más tevékenységet is folytassatok: lehet kertészkedni, biciklizni, fúr-faragni, stb. A lényeg, hogy közben úgy beszélgessetek, hogy mindkettőtök számára egyértelmű legyen az egymás iránt tanúsított őszinte, és mély érdeklődés, amely a gondolatok és érzelmek megosztásán alapul.

Válasz

Örülök, ha tetszik!

Mi jót tanulsz? (Egyébként én szintén zenész, plusz még a karácsony, meg a család, meg a saját blog, ezért tűnök fel itt most ilyen ritkán...)

Üdv:

:) Csilla :)

Válasz

Látom Csilla tök jókat írsz. És annyi jó gondolatom lenne hozzá, de most le kell adnom egy szakdolgozatot, majd 1-2 nap múlva!!!!

:))))

Válasz

Szeretetnyelvek II: elismerés.

Vigyázat, nem összekeverendő a dicsérettel, mint ahogy arra már jóval korábban dr. Thomas Gordon is felhívta a figyelmet! A dicséret ugyanis minősítés, még ha pozitív minősítés is, hogy megfelelt-e a gyerek az én igényeimnek, elvárásaimnak. Az elismerésben viszont ott van, hogy ez akármilyen eredménnyel is zárult, akkor is teljesítmény. Itt ugyanis arról beszélek, hogy belőlem milyen érzéseket váltott ki gyermekem becsülendő teljesítménye, kísérlete, igyekezete. Pl. „Nagyon jól esett látnom, hogy segítettél az öcsédnek a leckében.” Ez a fajta elismerés ugyanis önbizalomnövelő, hiszen nem csak arról van szó, hogy az öcsivel milyen jót tett a gyerek, hanem arról is, hogy ezzel még egy embernek (nekem) őszinte örömet okozott. Az ilyen gyerekek kisebb korukban rendszeresen viszik a szüleiknek bemutatni alkotásaikat, gyűjteményüket, vagy legújabb „tudományukat”, hogy bezsebelhessék az elismerést, mert számukra ebben nyilvánul meg szüleik feltétel nélküli szeretete. Kamaszoknál pedig különös jelentősége van a formálódó, még kissé ingatag önbizalmú személyiség számára, hogy felnőttes elismerésünkkel megerősítést találjanak a szülőknél.

Válasz

Néhány szó a szeretetnyelvekről.

Kezdjük a testi érintéssel. Ez nagyon fontos szeretetkifejezési eszköz gyermekünk számára, akármelyik is legyen az elsődleges szeretetnyelve. Gondoljatok csak bele, hogy egy ölelés minden felzaklatott kisgyereket képes megnyugtatni, de még szerelmi csalódáson átesett nagylányunk is igényli, hogy kisírhassa magát a vállunkon!

Bármennyire is hihetetlen, de gyermekeink egészséges szexuális nevelésében, ill. nemi identitásának kialakulásában is nagy szerepe van. (Mintaként látja, hogy az ellentétes nemű szülő hogyan érinti meg, tehát mi megengedhető, és mi nem, ill. különösen a 11 éves kor körüli lányoknál nőiségük megerősítésében van nagy szerepe az apai érintésnek. Chapman szerint legalábbis. Neked mi a tapasztalatod?)

Azok a gyerekek, akiknek ez az elsődleges szeretetnyelve könnyen felismerhetők, hiszen általában ők azok, akik „bújósak”, vagyis szeretnek egyik, vagy másik (esetleg mindkét) szülőhöz hozzábújni. Ha jókedvük van, azért, ha rosszkedvük, akkor meg azért, hogy vigasztalást találjanak.

Amikor kamasz lesz a gyermekünk, akkor sem kell kétségbe esni, ha látszólag nem kér többet a gyerek az érintésünkből. Inkább csak arról van szó, hogy ilyenkor már felnőttnek szeretné elfogadtatni magát, tehát felnőttesebb módokon kell alkalmaznunk ezt a szeretetnyelvet. Ilyenkor játsszunk olyan játékokat, amelyekben megengedett a testi érintés, pl. birkózás, vagy elégedjünk meg egy felnőttesebb, barátságos vállon veregetéssel.

Nálunk a fiam tipikusan a testi érintés szeretetnyelvét "beszéli": a mai napig is találkozáskor, megérkezéskor, búcsúzáskor mindig megölel, és az arcomra nyom két puszit, még a haverjai előtt is(!), pedig más fiúk ilyenkor már kellemetlennek érzik az anyjuk társaságát a haveri kör előtt, ha viszont valami nyomja a lelkét, akkor is sokkal hamarabb képes megszabadulni a terhétől, ha mellé ülök, és beszélgetés közben fogom a kezét. A megbocsátásnak pedig egyértelműen a szoros ölelés a jele. De napközben is, ha jár-kel a házban, spontán megölel, aztán megy tovább.

Válasz

Kedves Mindenki!

Szó sincs róla, hogy titkolózni akarnék, egyszerűen csak nem akartam befolyásolni senkit.

Nagyon sok fontos, szép dolog jött itt össze, ami mind-mind fontos a család működőképessége szempontjából fontos.

Az alap a feltétel nélküli, elfogadó szeretet.

Aztán lényeges a szülői mintaadás is.

Nagyon fontos a szabályok felállítása, és következetes alkalmazása, ideértve azt is, hogy a szabályok a szülőkre is vonatkoznak.

Fontos, hogy a gyerek nem csak tudja, hanem érezze is, hogy szeretik. Erre jók a szeretetnyelvek.

Egymás céljainak képességeink és lehetőségeink szerinti támogatása is előkerült itt, ami szerintem megint csak egy nagyon fontos adalék ahhoz, hogy minden családtag úgy érezze, hogy ő és a vágyai egyformán fontosak családja tagjai számára.

És most jövök én: már emlegettem, hogy amire én gondolok, az tulajdonképpen az egyik szeretetnyelv, nevezetesen a minőségi idő egyik válfaja, de az biztos, hogy életkortól függetlenül nagy sikereket lehet vele elérni bármelyik családtagnál.

Ez a dolog a JÁTÉK.

Szerintem hihetetlenül fontos, hogy a gyerekkel egyedül, vagy közösen a többi gyerekkel, ill. az egész család együtt is játsszon. Nagyon jó stresszoldó, szituációmodellező és készségfejlesztő szerepe van.

Van azonban egy másik dolog is, ami szerintem nagyon fontos az együttműködés kialakításában és fenntartásában: a rendszeres és egyenrangú, de a partner (a párunk, vagy a gyerekünk) életkorának megfelelő KOMMUNIKÁCIÓ. Tanúsíthatom, csodákat tesz. (A nagylányom számára pl. ez a minőségi idő lényege, hogy mindent megbeszélhet velem.)

Egyelőre ennyi.

Még azét várom szeretettel, hogy kinek mi vált be a család működőképessé tétele kapcsán! Úgy hiszem, az, hogy a bevált, legjobb gyakorlatot itt közzé tesszük, egymásnak is tudunk segíteni.

Még egyszer köszönöm minden eddigi, és minden ezután író hozzászólónak a közreműködést!

Üdv Mindenkinek!

:) Csilla :)

Válasz

Halihó!

Ani és Ági is szerintem a feltétel nélküli, elfogadó szeretet témáját járta körül, csak máshogy fogalmaztak. Ez ugyanis az alapja mindenféle összetartozásnak, együttműködésnek. A szeretetnyelveket, amelyeket Balázzsal emlegettünk, lehet ugyanis negatívan is használni, azzal viszont több kárt teszünk a családunkban, mint amit valaha is ki tudnánk majd köszörülni.

Szerintem ez a feltétel nélküli szeretetről szóló üzenet a legszebb, amit így karácsony előtt megfogalmazhattunk így közösen.

:) Csilla :)

Előzmény

Válasz