Szia Andrea!
azt hiszem, én értem a lerobbant autós példát, bármíly szűkszavú is. Nem lenne kedved megosztani más példát is?
Mi amúgy azt szoktuk mondani, hogy a kaland: intelligensen kezelt kellemetlenség.

Előzmény

Válasz

Sziasztok! Bekapcsolódom a beszélgetésetekbe, ha nem gond...
Csak az jutott eszembe, hogy persze igaz, hogy vannak szegények és gazdagok és közepesek is. De meggyőződésem, hogy bármelyik szinten, egy asszony sokat lendíthet, illetve sokat rombolhat is. Tudjátok, van az a mondás, hogy "minden nagyszerű férfi mögött áll egy különleges asszony". Egy világszinvonalú vállalkozást felépítő házaspárból a feleség mondta: tudjátok, J. (a férje) nélkül nem lenne ekkora ez az üzlet. De nélkülem nem lenne üzlet."
Végülis, csak azt akarom mondani, hogy hiszek abban, hogy kinek sokat ad az Isten, attól sokat is kér számon. És erre is fel kell készülni, fel kell nőni! Nem biztos, hogy a szegények boldogok, csupán attól, hogy nekik kevés van, de azzal megelégednek!
Vagy hogy gondoljátok, mindezt????

Előzmény

Válasz

Szia Andrea!
Szivemből beszélsz. Mi ketten a férjemmel őszintén gondoljuk azt, hogy a próbatételek megerősítenek. Kicsit kesernyés vidámsággal szoktuk mondogatni, hogy mi ketten apszolut profik vagyunk abban, hogy saját hajunknál fogva húzzuk ki magunkat a "mocsárból". Többször is megtettük, és ilyenkor nincs köztünk feszültség, vitatkozás, maximálisan egybekarolva tesszük a dolgunkat. Érdekes módon, régebben, a viták, összecsapások akkor jöttek, amikor kellemesebb, "langyosabb" volt a helyzetünk. És persze azt is éreztük ilyenkor, hogy ha képesek lennénk békeidőben is összefogni, akkor csodákra lennénk mi képesek együtt. Körülbelül olyan csodákra, mint amire képes minden férfi és nő, ha párba áll.

Előzmény

Válasz

Hajnalka,a hozzászólásom leginkább az első bekezdéshez kapcsolódik.Kamaszkorom óta korholtak a szüleim,hogy én mennyi pofont kapok az élettől,mintha direkt vonzanám őket.Ha úgy tetszik-mai kifejezéssel élve- egy lúzernek tartottak.Főleg,mikor én azt mondtam,hogy örülök a pofonjaimnak,mert megerősítenek.Ezt ma is így gondolom.A nehézségeink,a buktatóink mind megtanítanak minket valamire.Akár a jellemünk is erősödhet tőlük,ha olvasunk és tanulunk belőlük.Imádom a gyermekeimet,óvom és védem őket,de nem feltétlenül mindentől.hozzá kell,hogy edződjenek dolgokhoz.Egy példa:barátaink gyermekei sírásig kétségbeestek egy lerobbant autó miatt.Az én gyerekeim majdhogynem kalandként fogták fel a helyzetet.No nem azt mondom,hogy mindig oda kellene tartani a másik orcánkat azért a bizonyos másik pofonért,mert az már valóban talán lúzerség lenne...De én büszke vagyok az átugrott akadályaimra,és a még látszólag leküzdetlenek is az idő múlásával üzennek valami fontosat,csak meg kell hallanunk.

Válasz

Szia Márta. Üdvözöllek
Tudod én sosem irigykedtem a miniszterekre, nagy fizetésüekre. Ha sok van sokat költnek. Könnyü a jót megszokni. Akkor lesz nehéz ha már nem lesz. A létrának két foka van. Jobb középtájon lenni saját erőnkből, mint a csúcson esetleg "nem igazságos munkán ". Az élet során a megélhetéshez a képességet kell elsajátitani, nem a pénz. Azoknak az utódaiknak nem biztos hogy lesz. Könnyen el lehet kirándulni, pattogtatni amink van. Nehezebb megtartani, mint megszerezni.
Lehet hogy elkalandoztunk a témáról. Sebaj. Ez is egy vélemény.

Válasz

SZIA, egy kicsit elhuztad a levelet, tobb temat kapcsoltal ossze, ...hat mit mondhatnek, meg uj vagyok en is a kozossegbe, igen, vannak olyanok, akik csak ugy kapjak, hogy, potyog, de ,,akiktol,,kaptak, azok megkuzdottek az eletert, de van ugy is, hogy nem igazsagos munkan szereztek be...az allamelnokoknek, pl.mennyi fiztesuk van, s az utodjaiknak, azoknak, megkell harcolni a mindennapi kenyerert???Nem, mert nem szukseges...s akkor persze, hogy mehetnek udulokre, szep tajakat latni....ehhez nem kell irigykednunk, mert oveke az igazsag, a kenyer, mi mindeg a hejat ragjuk...De megis megvagyunk elegedve a sorsunkkal, s orvendunk, hogy van miert kuzdenunk, s hiszunk Istenben, hogy a nehez percekben valahol velunk van, s megerosit.....tapasztaltam....

Válasz

Bocs Veronika!
Három hete, hogy írtad ezt a néhány fontos mondatot a kiállásról, hitről, befektetett és befektetendő munkáról. És még én sem vettem észre. Látod, nem elég csak várni. még egyszer-kétszer szólni sem elég, hiszen elsikkadhat, még akkor is, ha jó helyen szólsz!
Ki kell állni újra és újra. Állhatatosan, hogy meghallják. Mint a tücskök este. Amikor elül a zaj, és találsz egy csendes kertben egy helyet, ahol fölnézhetsz az égre és megihatsz vacsora után egy pohár bort egy baráttal, vagy azzal, akit szeretsz. És akkor meghallod a tücsköket, akik nem tartalékolnak, nem csak akkor ciripelnek, amikor telt ház van, amikor minden jegy elkelt.
Én pedig így három hét elteltével is köszönöm a szavaidat, és jó, hogy meghallottam.

Előzmény

Válasz

Sziasztok! Még új vagyok itt, beköszönök ...
Minkét kapcsolati tipusra szükség van, a férfiéra és a nőére is. És nem szabad feladni, bár sokszor nehéz, mint az írás is mutatja. Sokszor senki sem segít. A barátok pénzzel nem de más segítséggel "élhetnek" ... ez is jó ebben, ebben a kapcsolati tipusban. A "kitartás" újabb erőt ad. Mások tapasztalatait is hasznosíthatjuk vagy a sajat "kárunkat" is pozitív szemléletté formálhatjuk. Hiszen az életben mindig vannak nehézségek.

Vannak következtetéseid, hiszen épp erről írtál .. egy pálmafa alatt.

Válasz

Fontos a kiállás! Hittel állni ki bármi mellett. Vannak szerencsések és vannak akik maguk kovácsolják a szerencséjüket. Pozitiv hozzáállás kell. Hinni kell a szerencsében és tenni is valamit érte. Aki készen kapja, lehet, hogy nem becsüli annyira. Neki kijár, úgy gondolja. De egyszer csak oda lesz, lehet hogy nem az Ö idejében, a gyermekeiben. A befektetett munka meg kell hozza az eredményét. Hiszek benne.

Válasz