"Csak"beszélni,beszélgetni kell!Most mondom mindenkinek:a férfiak teljesen másképp értelmezik a dolgokat mint a nők,és fordítva.Amin én,mint nő füstölgök,kihasználásnak veszek,azt Ő lehet hogy óriási segítségnek gondol,s hálás érte.CSAK NEM MUTATJA KI!Uraim!Tessék mondani,kimutatni amit éreztek,gondoltok,meglátjátok,milyen hálás lesz érte a NŐ!Hölgyeim!Tessék elmondani ami bánt,ami rosszul esik,kiderülhet,hogy semmi rossz szándék nincs mögötte!S az ÉRINTÉS!Minden formájában a legfontosabb!Higgyétek el,tapasztalatból beszélek!Akiről azt gondolod,hogy Vele aztán nem lehet beszélni,hát igenis lehet!Ha megvan az az érzelem még valahol,akkor érdemes is!12 év után teljesen megújult a kapcsolatunk!Sosem voltunk ilyen jól azelőtt,s belátom,nem én hozta helyre!Én is,mint sokan,inkább menekültem volna,de a párom nem hagyta.Beszélni,beszélni,beszélni,mindent,s azonnal!Sok sikert mindenkinek!

Válasz

Igen, nekem is úgy tűnik :-)
Elmélet(ek) alapozásnak, érzék (ezerrel, s ez tutira nem tanulható), éééés sok gyakorlat. Kellő alázattal, nyitottsággal.
Belenéztem a honlapotokba, valóban láttam, hogy a gyakorlat a lényeg (nálad IS), s klasszul áthatja a párkapcsolat, a család szentsége, szeretete; az erre való "nevelési", (vagy inkább jobb szó) a hozzásegítési szándék.
Ez tetszik.
Nálam jártál? http://soulsystem-lilla.blogspot.com/

Előzmény

Válasz

Nyilván nem.
Én pedig történetesen nem ismerem az általad említett szerzőket, így szükségképpen elbeszélünk egymás mellett.
Engem egyébként pedig elsősorban a gyakorlat érdekel, ha láttad az oldalunkat: http://viktoriafaktorok.hupont.hu/

Válasz

Én sem azt írtam, hogy ezzel értek egyet, csak a dinamikáról beszéltem.
A Hellinger-féle állításokon sem erről van szó...

Előzmény

Válasz

Kedves Lilla!
Nagyon érdekesek ezek a modellek, de valahogy engem az érdekel, hogyn lehet segíteni egy párnak, akik nem találják a megoldást, elrontottak valamit esetleg, és meg akarják oldani a helyzetet, sőt az is lehet,, hogy még csak az egyik áll készen...
szóval én kapcsolati szinten nemigen értek ezzel egyet: "jön majd valaki más...

Előzmény

Válasz

Kedves Zoltán!
Virginia Satir-nál vannak ilyen "felszabadulás-modellek"... én legutóbb Siegfried Essen workshopján láttam, mert el is játszotta... :-D
Képzeld el a szitut, h két ember szemben áll, kicsit előre dőlve,, karjaik magastartásban, a tenyerükkel egymásnak támaszkodnak..., mint egy vár vagy háztető... megtartják egymást.
Akármilyen is a kapcsolat, azt adják a másiknak, amit az tudatosan vagy tudattalanul akar, ekként működik is a dolog..., ám ha az egyikük változni, továbbfejlődni akar...
Oké, belegázol a folyóba, mondjuk, h meglát egy-két dolgot, fejlődik, s már nem úgy tart (az előbbi szituban, mint korábban), a másik "pofára esik", s jöhet a játszma: "Jaaaj, mit tettél velem?"...
Ha viszont nem szó szerinti (a kapcsolatból való) kiszállás által szabadulsz fel, hanem önálló leszel, s a másik is fejlődik, s ketten lesztek egy valóban erős, összetartó vár.
Persze sokan nem követik valódi társuk fejlődését (a magukéval), hanem keseregve, megbántva, megsértve, megsebzetten... keresnek (és találnak) egy másik embert, akivel felépíthetik a kezdő egymásra támaszkodva megtartó képet...
Tehát igen.
Ha a pár egyik tagja a parton várakozik, karba tett kézzel, a másik elúszik a sodrással, s a várakozóval szemben áll majd más, aki ugyanígy inkább áll - a másik oldalon.

Előzmény

Válasz

új lap nyílt ebben a témában: http://ferfiakanokertesacsaladokert.network.hu/

Válasz

Kedves Lilla!
Mi a teendő abban az - alig valószínű - esetben, ha csak az egyik mozdul? Begázol a folyó közepébe, átadja magát a sodrásnak, míg a másik karbatett kezekkel várakozik a parton?

Előzmény

Válasz

"...a család a férfiak és a nők együttes felelőssége."
-ezzel maximálisan egyetértek.
De ne csak a nőn múljon, h egy család boldog-e, vagy sem, s ne toljuk csak a ffira, hogy az a nő boldog lesz/lehet-e, vagy sem.
Ez túl nagy teher és felelősség mindkettejüknek! Külön külön.
Komplex dolog ez, sokmindentől függ -természetesen.

De:
„Vegyünk például egy férfit és egy nőt. Mindketten a folyó másik partján állnak, s mindkettejüknek megvan a maga álláspontja. Mindkettő a túlsó oldalon, s bizony semmit sem ér, hogy hangosan hirdetik álláspontjukat, miközben a folyó egyre csak folyik köztük.
Ahhoz, hogy valóban meg tudják mi a rend, mindkettejüknek fel kell adnia a maga pozícióját, belegázolni a folyóba és átadni magukat a sodrásnak."
(Gunthard Weber: Felicidad dual -128.o/Zweierlei Glück/Kettős boldogság)

A blogomra feltettem egy cikket, amit spanyolból fordítottam, s a férfi-nő viszonyát elemzi a tangó szemszögéből... :-)

Válasz

Sziasztok! Hagytam időt arra, hogy mások hogy vélekednek erre az írásra, de most már csak azt tudom mondani, hogy a rekcióm az, hogy teljesen jó a szöveg. Én csak azt nem értem, hogy miért van úgy, hogy ha a családban az édesanya jó kedvü akkor miért mindenki az, és ez forditva is igy van. Hát lehet másoknak is a családban olyan helyzetet teremteni, hogy felviditsa a családanyát, és már élet is van a családban. Nem kell mindent a férfiak vállára tenni. Főleg ha nagyobbak már a gyerköcök Ők is besegithetnek, hogy az otthon valóban a meleg "fészek" legyen ahova mindig érdemes visszatérni. Itt nincsen felelős, és nincsen olyan tag aki elhanyagolható, ez egy közös munka, egy "családi együttműködés"! Ha valakinek más a véleménye szívesen olvasom! Ani.

Válasz