Ameddig csak vissza tudunk tekinteni a múltba, láthatjuk,
hogy a társadalom élete mindig a családokra támaszkodva szerveződött. A család
volt az a legkisebb szervezet, amelyben az egyének élete kibontakozott, ahol
gondoskodtak mindenkinek a testi-lelki szükségleteiről, családokból alakultak
ki a törzsek, majd a nemzetek. Az érett korú emberek kiléptek családjukból, új
családot alapítottak, és így fejlődött a társadalom. A párválasztást sok
különböző szempont befolyásolta, az egyéni vonzalmat megelőzték a gazdasági,
dinasztikus, hatalmi, stb. szempontok, csak alig száz éve érvényesülhet az egyének
szabad akarata. A modern kor emberét - általában - semmi és senki nem
kényszerítheti házasságkötésre, hallgathat a szívére, és szabadon küzdhet
azért, hogy szíve választottjával alapíthasson családot.
Az is veszélyes, ha a házasságot minden józan, ésszerű
szempont mellőzésével kötik meg. Mondjatok példát olyan esetekre, amikor
bármennyire is lángoló a szerelem, nem ajánlatos házasságot kötni!
A családalapítás küzdelemmel jár, a boldog, sikeres családi
élet nem pottyan senkinek az ölébe. A tartós, boldogító kapcsolat iránti vágyat
Isten mindegyikünk szívébe beoltotta, és elgondolta boldogulásunk útját. Ennek
a vágynak a beteljesüléséért azonban meg kell küzdenünk. Isten szabad akaratot
adott nekünk, dönthetünk saját életünkről, választhatunk: megvalósítjuk-e a
nekünk - és csak nekünk - készített, a mi egyéniségünkre szabott élettervet,
vagy megyünk a magunk feje után, esetleg nem is döntünk, csak élünk egyik
napról a másikra.
forrás és folytatás: http://www.magyarkurir.hu/node/33459
Kapcsolódó bejegyzések:
Vegyük komolyan, Uraim!
Közösségi oldalak veszélyei
Mitől lesz képes egy család együttműködni? Vagy csak működni?
A fasírt