„A legtöbb eredménytelenség: értelmetlen kudarc.

A legtöbb kudarc igazából csak elmulasztott siker.”

Nyerd meg az életed!

Adj egy esélyt magadnak! Adj egy esélyt a kapcsolatodnak, a házasságodnak, neki és magadnak, kettőtöknek!

Tudom, hogy annyi szöveget hallottál már, hogy a könyöködön jön ki. Mindent tudsz, mindent hallottál, próbálkoztál is. Volt is, ami működött egy ideig.

De vajon, komolyan vetted–e valamikor? Komolyan vetted–e igazán azt, hogy boldog akarsz lenni, és boldoggá akarod tenni azt, akit szeretsz? Gondoltál–e már arra, hogy csak ez számít? Gondoltál–e arra, hogy mindenáron megvalósítod, amibe belefogsz? Elszántad–e már magad, teljes mértékben?

Vagy ez ciki?

Csak nem fogod magad blamálni! Mi van, ha Ő csak játszik veled? Mi van, ha beégsz? Megengedheted ezt magadnak?

Először is: igen. Megengedheted magadnak. Megengedheted magadnak, hogy kinevessenek, hogy kiröhögjön bárki, akinek az a fontos, hogy röhögjön. Tudod, mit nem engedhetsz meg magadnak? Azt, hogy olyan emberek véleménye alakítsa az életedet, akiktől félsz. Hogy úgy viselkedj, hogy ne nevessenek ki.

Tudod miért? Azért, mert érsz annyit, mint bárki más. Mert senki sem fog helyetted élni egy percet sem. És senki – bármilyen tanácsot ad is – nem fog felelősséget vállalni a te életedért.

Én úgy látom, hogy az élethelyzetek többsége amúgy is mulatságos. Nem kéne tragikusan felfogni, ennyi az egész.

Másodszor: Csak te lehetsz boldog. Senki sem lehet boldog helyetted. Nézheted mások boldogságát, beleélheted magad mások szerepébe, de a valóságban csak lehetsz boldog.

Hogy ez hülyeség? Lehet. Döntsd el te!

Én csak az mondom, hogy képes vagy a boldogságra, ha hajlandó vagy komolyan venni. Ha fontos. Ha beleadsz apait, anyait, ha hajlandó vagy erőfeszítéseket tenni, ha igazán akarod.

A helyzet az, hogy valószínűleg a társad is ugyanígy érez. Ugyanilyen tétova, bizonytalan, ugyanígy szerepeket játszik, és talán ugyanígy reménykedik.

Egy boldog kapcsolat megteremtéséhez általában elég az egyik fél. Elég, ha az egyik elkezdi megtenni a szükséges lépéseket. Elég, ha az egyik kitartóan próbálkozik. Elég, ha az egyik elkötelezett. Elég, ha az egyik. De soha nem a másik.

Én azt látom, hogy mostanában a nők a kezdeményezők inkább. Próbálkoznak, belevágnak. Aztán, ha visszapattannak, egyre bizalmatlanabbá válnak, és már csak önmagukban hisznek, önmagukban sem nagyon. De ez egy másik téma.

Én abban hiszek, hogy ha a férfiak ismét fontosnak tartanák a boldogságot, az önmaguk boldogságát csakúgy, mint a társukét, ha újra megtanulnának őszinték lenni, őszintén szeretni, őszintén udvarolni, őszintén akarni, őszintén beszélni, őszintén cselekedni, sokkal szebb lenne az élet.

Miért ne lennél te egy ilyen férfi? Miért ne lennél egy közülünk? Miért ne?

http://men-for-the-women.hupont.hu