Család: A fasírt

Szeretettel köszöntelek a családi együttműködés közösségi oldalán!

Csatlakozz te is közösségünkhöz Szívesen látunk. Ahhoz, hogy jobban megismerj minket, csatlakoznod szükséges a közösséghez, de ha nem tetszik, amit nyújtunk, bármikor ki is léphetsz. Örülünk, ha regisztrálsz. Bíztatunk, próbáld meg!

Ezt találod a közösségünkben:

  • Tagok - 357 fő
  • Képek - 206 db
  • Videók - 7 db
  • Blogbejegyzések - 112 db
  • Fórumtémák - 48 db
  • Linkek - 29 db

Üdvözlettel,

családi együttműködés vezetője

Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:

Szeretettel köszöntelek a családi együttműködés közösségi oldalán!

Csatlakozz te is közösségünkhöz Szívesen látunk. Ahhoz, hogy jobban megismerj minket, csatlakoznod szükséges a közösséghez, de ha nem tetszik, amit nyújtunk, bármikor ki is léphetsz. Örülünk, ha regisztrálsz. Bíztatunk, próbáld meg!

Ezt találod a közösségünkben:

  • Tagok - 357 fő
  • Képek - 206 db
  • Videók - 7 db
  • Blogbejegyzések - 112 db
  • Fórumtémák - 48 db
  • Linkek - 29 db

Üdvözlettel,

családi együttműködés vezetője

Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:

Szeretettel köszöntelek a családi együttműködés közösségi oldalán!

Csatlakozz te is közösségünkhöz Szívesen látunk. Ahhoz, hogy jobban megismerj minket, csatlakoznod szükséges a közösséghez, de ha nem tetszik, amit nyújtunk, bármikor ki is léphetsz. Örülünk, ha regisztrálsz. Bíztatunk, próbáld meg!

Ezt találod a közösségünkben:

  • Tagok - 357 fő
  • Képek - 206 db
  • Videók - 7 db
  • Blogbejegyzések - 112 db
  • Fórumtémák - 48 db
  • Linkek - 29 db

Üdvözlettel,

családi együttműködés vezetője

Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:

Szeretettel köszöntelek a családi együttműködés közösségi oldalán!

Csatlakozz te is közösségünkhöz Szívesen látunk. Ahhoz, hogy jobban megismerj minket, csatlakoznod szükséges a közösséghez, de ha nem tetszik, amit nyújtunk, bármikor ki is léphetsz. Örülünk, ha regisztrálsz. Bíztatunk, próbáld meg!

Ezt találod a közösségünkben:

  • Tagok - 357 fő
  • Képek - 206 db
  • Videók - 7 db
  • Blogbejegyzések - 112 db
  • Fórumtémák - 48 db
  • Linkek - 29 db

Üdvözlettel,

családi együttműködés vezetője

Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:

Kis türelmet...

Bejelentkezés

 

Add meg az e-mail címed, amellyel regisztráltál. Erre a címre megírjuk, hogy hogyan tudsz új jelszót megadni. Ha nem tudod, hogy melyik címedről regisztráltál, írj nekünk: ugyfelszolgalat@network.hu

 

A jelszavadat elküldtük a megadott email címre.

 

network.hu

Talán szereted a fasírtot. Én nagyon. Édesanyám szenzációs fasírtot tudott készíteni, nem tudtam betelni vele. Szeretem frissen, forrón, lágy krumplipürével, vagy tökfőzeléken feltétként, de szeretem hidegen, egyiket a másik után, enyhe lelkifúróval, hogy jut–e, marad–e a többieknek! És nagyon jó volt a fasírt a BKV Előre sporttelepén a büfében, ahol éveken keresztül nap mint nap edzésre jártam. Hatalmas fasírtokat készítettek ott, egyetlen darab elég volt a jóllakáshoz, friss puha fehérkenyeret adtak hozzá, csak a legelszántabbak rendeltek kettőt.

 

Talán szeretsz főzni. Én nagyon. Ám a fasírttal éveken keresztül meggyűlt a bajom. Nem sikerült. Apró, nyomorult, kiszáradt, megfeketedett rücskös gombóckák kerültek a tökfőzelékre az én asztalomon. Ha nagyobbakkal próbálkoztam, leragadt, szétesett az egész. Az ízével még nem is volt túl nagy gond, de az alakja, formája, rendre elvette a kedvemet. Mind ritkább dolog lett az asztalunkon a fasírt.

Aztán egy napon, talán el sem hiszed, hogy csak néhány hete, sok–sok éves próbálkozás után figyelmesen elolvastam a receptet a szakácskönyvben. És nem akartam komolyan venni, nem akartam hinni sem, hiszen alig volt eltérés. Olyan apró volt az eltérés, hogy először átsiklottam felette. A recept szerint az apróra vágott hagymát meg kell dinsztelni, és úgy gyúrni össze a többi hozzávalóval. Én mindig nyersen kevertem a masszába. Vitatkozni támadt kedvem, lényegtelen különbség, de elhatároztam, adok egy esélyt: talán én tévedtem eddig. Talán az én receptem volt csak majdnem jó. Talán nem a serpenyőmben, a hőfokban, a mai húsokban, az olaj mennyiségében, a levegő páratartalmában, a szerencsémben van a hiba. Talán én nem csinálok valamit jól.

És ha te tudsz fasírtot készíteni, akkor tudod, hogy sikerült. Az egész családom tátott szájjal nézte a gyönyörű, formás, ropogós húsgombócaimat. Hitetlenkedtek, értetlenkedtek, és ettek, és ettek, jóízűen. Nekem pedig nem kellett magyarázkodnom. És tegnap újra fasírtot sütöttem, és újra sikerült. Ugyanúgy. Vendég jött, megkívánta, és nem tudta megállni, hogy ne kérjen belőle, meg sem várva a kínálást.

Talán szereted az életet. Én nagyon. És néha könnyek szöknek a szemembe, amikor azt látom, hogy néhány apró félreértés hogy tesz tönkre emberi kapcsolatokat, házasságokat. Férfiak és nők, akik hatalmas, boldog életet élhetnének egymással, akiknek minden napjuk tele lehetne örömmel, vidámsággal, kacagással, megelégszenek apró, nyomorult, kiszáradt, megfeketedett örömgombóckákkal.

Mert azt hisszük, ismerjük a receptet. És ha nem sikerül valami, a serpenyőben vagy a páratartalomban van a hiba.

És nézem a sok megkeseredett anyát és apát, akik nem tudják, mit kezdjenek a gyerekükkel, a megromlott viszonnyal, és a gyerekeket, akik nem tudják, mit kezdjenek a szüleikkel, a kortársaikkal, egymással.

Mit szólnál, ha meghívnálak egy fasírtra?

 

 

http://viktoriafaktorok.hupont.hu/12/aktualitasok

 

 

Címkék: boldogság család házasság párkapcsolat recept

 

Kommentáld!

Ez egy válasz üzenetére.

mégsem

Hozzászólások

Igen! Zoli éppen erről a megteritett asztalról beszélek ami most a fasirt kapcsán összejött. Én nagyon örülök neki, hogy a vidám irások mellett van tartalom is, és valóban meghalljuk igy egymás szavát. Mindenképp ez a legfontosabb, a párbeszéd, még ismeretlen "ismerősként" is jól esnek a leirt sorok! Valóban volt itt leves, fasirt, torta, és miegymás, de nekem üditő volt, és mégis csak "kisült" belőle az amit szeretnénk!Nekem tetszett! Ani.

Válasz

Kabarcz Zoltán üzente 9 éve

Eszünk, iszunk. Húst, levest, édességet. arra gondoltam, hogy kéne egy hatalmas terített asztal, amit körbeülhetünk. És mindegy, hogy ez egy vendégség, vagy egy piknik, ahol mindenki hozza a sajátját.
aztán azt is gondoltam, hogy a túl nagy asztal nemolyan jó, mert nem értjük, nem halljuk egymás szavát. Pedig a jó szó a jó teríték része az asztalnál. És nem elég, ha kimondjuk, meg is kell, hogy hallják.
Ezért a családi asztal az a hely, ahol a legtöbb jó szót ki tudjuk mondani. És itt lehet beszélni szeretetről és becsületről is, és önbecsülésről, és egymás megbecsüléséről... A nagyobb asztal, a hatalmas asztalt, amiről azt hinné sok ember, hogy nem hallani egymás hangját, ezt pedig éppen most terítitek ti. És úgy tűnik, hallani lehet egymást itt is.

Válasz

Zsuzsa! Jól elmentünk a fasirttól a kőlevesig, de mindkettőben az a szép, hogy tenni kell valamit ahhoz, hogy a végeredmény pozitiv legyen. Leülnék Veletek egy Kőlevesre és egy fasirtra, biztosan jól éreznénk magunkat! Jó volt az irásod, valóban ez is egy formája az összefogásnak!
Köszi, hogy előhoztad ezt a mesét! Klassz ötlet volt!
Ani.

Válasz

Balás Balázs üzente 9 éve

Bocs, de én nem vagyok igazán édesszájú... mármint nem szeretem annyira az édességet. Bár Barbee mindíg a csók után mondja, hogy édesem...
mondjuk egy jó gyümölcstorta az azért "nyer". de amiben nincs hús az nem is lehet kötőjeles :)

Válasz

Egyed Edit üzente 9 éve

Kedves Balázs!
Nálam nyer a krémes! Nyer-nyer a franciakrémes!
Csakviccvolt! Semmi filozófia

Válasz

Balás Balázs üzente 9 éve

Hát persze, hogy együtt ették meg! az volt a lényege, hogy a szegény ember is jóllakott, holott csak egy követ rakott a levesbe ill. a munkáját adta hozzá.
És persze nem elhanyagolható hogy mindenki más is jól járt!
Az ilyen nyer-nyer dolgokat szeretem igazán. :)

Válasz

Kalamár Hajnalka üzente 9 éve

Szerintem a levest együtt ették meg, mert el se tudom képzelni, hogy a szegény legény elvonuljon a bográccsal, és ott egyedül egye meg a levest. Együtt főzték, együtt eszik meg. Tudjátok. "egyedül nem megy, egyedül nem megy..." énekli Garas és Kern, miközben bukdácsolnak a közös nadrágban.

Válasz

Egyed Edit üzente 9 éve

Szia Zsuzsa!
Én sem emlékszem már ki ette meg a levest, de szerintem már az is jóleső érzés,ha hozzá tudok járulni valami jó dologhoz.

Válasz

Marozsán Zsuzsa üzente 9 éve

Eszembe jutott a "kőleves". Biztos te is ismered a mesét, amikor a szegényember a falu közepén vizet forral , beletesz egy követ, és mikor a kiváncsi emberek kérdezik mit csinál, mondja, hogy kőlevest főz. Közben kóstolgatja és mondja,hogy egész jó, csak hiányzik belőle még egy kis répa, erre valaki hoz répát. Megint megkóstolja: egész jó, csak hiányzik még egy kis..., valaki már hozza is, és ez így megy addig, míg nagyon finom leves lesz belőle. Ez is az együttműködés egyik formája. Csak arra nem emlékszem, ki ette meg a levest?:):)

Válasz

Marozsán Zsuzsa üzente 9 éve

Igazad van Ani! És ha "kisül" és jó, akkor halleluja, és ha nem jó, akkor tudunk tanulni belőle, változni, változtatni kell, és ha elég kitartóak vagyunk előbb-utóbb jó lesz.

Válasz

További hozzászólások 

Ez történt a közösségben:

Szólj hozzá te is!

Impresszum
Network.hu Kft.

E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu