Hálaadás
Pár nappal ezelőtt este elkezdtem összeírni, hogy miért lehetek hálás az életemben. Elképesztő érzés volt látni, ahogy telnek meg a lapok és még mindig nincs vége. Az elején csak úgy dőltek belőlem a sorok, témakörönként össze tudtam írni többtucat dolgot, amiért hálát adhatok. Sietni próbáltam, nehogy elfelejtsem, miért is lehetek hálás? Hú, még ezért is, ezért is, ezért is!!!! És ezekért eddig még nem adtam hálát? Természetesnek vettem mindent? Elővettem egy füzetet, amibe azóta naponta beleírom, hogy miért lehetek hálás. Már, ami épp eszemebe jut...
Gyönyörű kísérlet. Nincs olyan nap, amikor ne lehetne leírni valamit. Dimenziók tárháza nyílik meg, ami az élet minden területére kiterjed. Pl. hálás vagyok, hogy amikor Livius meglátta, hogy ébredezem, kávét készített nekem. Hálás vagyok, hogy meleg volt a szobában, még a takarón kívül is. Hálás vagyok, hogy van időm, mielőtt el kell mennem, megírni ezt a bejegyzést. Hálás vagyok, hogy ma is hallhatom édesanyám hangját. Hálás vagyok, hogy felvehetem a napszemüvegem, pedig tél van, és ettől jobb lesz a kedvem. Hálás vagyok, hogy ma este is van hova hazamennem. De még sorolhatnám, a növényeimtől, a meleg fürdőn át, a kedves emberekig, hálát adhatnék a fedélnek a fejem felett, a madaraknak, akik itt maradtak és hidegben is csiripelnek, a bkv-dolgozóknak, hogy hétvégén is elszállítanak, Bob Marleynak, hogy zenéjét ma is hallgathatom. A CSALÁDOMNAK, mert a legnagyobb szeretetet tőlük kapom.
Amióta minden nap gondolkodom egy kicsit azon, ami jó körülöttem, megszaporodott a jó dolgok száma. Ezért arra gondoltam, ma Hálaadás vacsorát főzök. Nem novemberben, februárban. Nem pulykából, zöldségből. :) Jó étvágyat!
kép: suntm.blogspot.com/2008/11/hlaads-napja.html
Kapcsolódó bejegyzések:
Egymás felé indulva
Kik vagyunk?
Vegyük komolyan, Uraim!
Tökéletes nap