Tökéletes nap volt a
vasárnap!
V
annak tökéletes napok.
Amikor árad a szeretet, az ember (pláne, ha nő…) csak kitárja a karját és
fogadja a zuhatagot. Délelőtt családi szolgálatunk volt: Zoli a fiatalok
délutáni bográcspartijához készítette az állványt, én a nagylány haját vágtam,
hiába, no, én vagyok a családi Gedeon bácsi, majd egymás szavába vágva
lediktáltuk a tökéletes gulyás receptjét.
Azután otthagytuk őket,
hadd legyenek egymás között, és nekivágtunk a Börzsönynek.
Nem volt úti célunk, csak
„öröm célunk”. Egyszerűen, csak élvezni akartuk a tavaszt és egymás társaságát.
Kanyarogtunk, és már a budai rakparton tökéletes volt minden. Majd nekivágtunk
a hegynek, kérésemre teljes hangerővel hallgattunk egy kis Kárpátiát,
elmélkedtünk a hazaszeretetről, eljátszottunk a gondolattal, hogy házat vennénk
Szokolyán, hallgattuk a patak csobogását. Márianosztrán végig jártuk a párom
gyerekkori emlékhelyeit. Leheveredtünk a fűben és hallgattuk a csend
zümmögését. Furcsa, hogy ha nincs autó zaj, akkor mennyi minden mást meg tudunk
hallani…
Zebegényben megmásztunk
rengeteg lépcsőt, a Trianoni emlékműhöz, és mezítláb sétáltam a Dunakanyar
felett. Amit biztosan éreztem: nagyon boldog vagyok.
Este otthon várt ránk
vagy húsz örömteli szempár és néhány még tiszta pohár. A gulyás jól sikerült és
az utolsó vendégek hétfőn délben pattantak kerékpárra.
Mint mondtam: egy
tökéletes nap volt!
Kapcsolódó bejegyzések:
Kik vagyunk?
Mond ki a varázsszót!
Egymás felé indulva
Vegyük komolyan, Uraim!