Hajnalkának puliszkát enni támadt kedve a minap, vásárolt is hozzá egy jókora darab márványsajtot. Természetesen az Erdélyből származó juhtúró (sőt Hajnalka szerint a Csiki Havasokból származó sajt) az autentikus választás, de ilyen nem kapható Érden és a környékén sem. A márványsajt nem autentikus ugyan, de kiváló helyettes.

Én büszke (kabar) férfi lévén (a cz úgy jön a nevem végére, ahogy az orbáncz eredeztethető az orbánból), mivel a feleségem nagyszerű székely asszony, természetesen megtanultam a puliszka készítés alapjait. És mint büszke (kabar) férfi, bele is kotnyeleskedem az asszony dolgába. Természetesen csak, hogy örömöt szerezzek.

Így aztán nekiálltam elkészíteni a puliszkát reggelire! Ment is minden, mint a karikacsapás. Fölforrt a víz, egyszerre belezúdítottam a puliszkát (ahogy apósomtól tanultam, egyébként tőle tanultam azt is, hogyan kell a kést megélezni), és csomómentesre kevertem. Hajnalka elmorzsolván a sajtot, és nem férvén hozzá a tűzhelyhez, ínycsiklandó várakozásban vett részt. Én magam szalonnakockát pirítottam, és mivel nem láttam értelmét a puliszka rétegezésével babrálni (hiszen éhesek vagyunk már nagyon, hadd kerüljön mielőbb asztalra a remekmű!), belekevertem a sajtot a forró puliszkába.

–        Te összekeverted a sajtot a puliszkával? – döbbent rá Hajnalka, és alig akartam elhinni: könny csillant a szemeiben. – Azt gondoltam, rétegezni fogjuk, ahogy szoktuk…

–        Most mit vagy úgy oda? – álltam azonnal az erdő felöl. – Így is nagyszerű lesz, meglátod!

Tányérokra osztottam az adagot, meglocsoltam tejföllel, meghintettem a pirított szalonnával, és tálaltam. Csodálatos látvány volt, és az íze sem hagyott semmi kívánnivalót.

–        Látod? – mondtam. – Bízhatnál bennem jobban! Nem kell minden részletben meghatározónak lenni!

A beszélgetés ezzel együtt csak nem akart megindulni. Csaknem némán ettük meg a reggelit, Hajnalka csak a felét, harmadát.

      –    A többit megeszem később! – mondta.

Persze nem ette meg. Később valahogy megengeszteltem, és nem ment tönkre a nap, mint ahogy kapcsolatunk korábbi éveiben előfordulhatott volna. Az engesztelés és a megbocsátás nagyszerű találmányok, bizony.

Napközben aztán gyökeret vert bennem egy gondolat. (Mindig jön a jó ötlet, ha figyelsz a megfelelő hangra!) És a gondolatot tett követte. És másnap reggel, az asztalon az a puliszka gőzölgött, amit a feleségem képzelt el magának sajtvásárlás közben. És a szemében ugyanúgy könnyek csillogtak, mint előző reggelen, de én jól láttam, hogy mennyire mások azok a könnyek.

És én két tanulsággal is gazdagabb lettem: a cselekvés többet ér, mint a magyarázkodás. És ha jóváteszed, amit elrontottál, akkor érdemes volt elrontani is.

Nos, ilyen étel a puliszka.

*kép: http://www.webvidek.ro/2008/img/telepulesek/BEJ_gyimeskozeplok_puliszka_rotyog.jpg