Szeretettel köszöntelek a családi együttműködés közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz Szívesen látunk. Ahhoz, hogy jobban megismerj minket, csatlakoznod szükséges a közösséghez, de ha nem tetszik, amit nyújtunk, bármikor ki is léphetsz. Örülünk, ha regisztrálsz. Bíztatunk, próbáld meg!
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
családi együttműködés vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a családi együttműködés közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz Szívesen látunk. Ahhoz, hogy jobban megismerj minket, csatlakoznod szükséges a közösséghez, de ha nem tetszik, amit nyújtunk, bármikor ki is léphetsz. Örülünk, ha regisztrálsz. Bíztatunk, próbáld meg!
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
családi együttműködés vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a családi együttműködés közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz Szívesen látunk. Ahhoz, hogy jobban megismerj minket, csatlakoznod szükséges a közösséghez, de ha nem tetszik, amit nyújtunk, bármikor ki is léphetsz. Örülünk, ha regisztrálsz. Bíztatunk, próbáld meg!
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
családi együttműködés vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a családi együttműködés közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz Szívesen látunk. Ahhoz, hogy jobban megismerj minket, csatlakoznod szükséges a közösséghez, de ha nem tetszik, amit nyújtunk, bármikor ki is léphetsz. Örülünk, ha regisztrálsz. Bíztatunk, próbáld meg!
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
családi együttműködés vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
A szemét az, amit nem tudunk hasznosítani, és ezért meg kell szabadulnunk tőle. A nagyszüleim még nem termeltek szemetet. A faluban nem jártak a szemetesek, nem is lett volna mit elszállítani. A konyhai hulladék többségét megette a kutya, a macskák, a libák, vagy a disznók. Ami egyiknek sem volt jó, az a trágyadombra került, és lebomlott. Ami nem hasznosult táplálékként, az alkalmasint tüzelőnek jó volt. Elégett a kemencében vagy a sparheltben. A kéményekben tiszta füst bodorodott az ég felé, az iskolában pedig azt tanították, hogy a légkör 78% nitrogén, 21% oxigén és 1% egyéb, ami por és széndioxid elsősorban.
Aztán megjelentek a műanyagok. És emlékszem nagyanyámra, aki csíkokra vágta a tejeszacskót, és szatyrokat meg ki tudja még mit font a műanyag csíkokból, mert valamit kell kezdeni ezzel is, ha már kifizettük érte a drága pénzt. A dolgokat hasznosítani kell! És még akkor sem keletkezett szemét.
Aztán telt múlt az idő, és a nagyanyám egyre több új dologgal találkozott, akárcsak a te nagyanyád, meg nagyapád, és kezdtek kicsúszni a kezéből a dolgok. Elborította a bőség. Egyre több dologgal találkozott, amit nem volt képes hasznosítani, hiába volt pedig sokkal találékonyabb ezen a területen, mint a következő generációk.
És megszületett a szemét. Először az udvar távolabbi zugaiban, majd kiszabadult a portákról, kifolyt az erdőkbe, a patakokba, és így tovább.
És itt megállnék egy pillanatra, sőt szívem szerint megállnék örökre, és visszafordulnék. azt hiszem, meg is teszem. Nem hiszem, és nem is akarom hinni, hogy ez egy visszafordíthatatlan folyamat. Nem gondolom, hogy elkövetkezik az az idő, amikor több lesz a szemét a földön (A szemét az, amit nem tudunk hasznosítani, és ezért meg kell szabadulnunk tőle.), mint a természet.
És ezért is vagyok lelkes, amikor az emberi találékonyság hasznosítani kezd valamit, amit korábban nem. Néhány ember sörös dobozokból napkollektort kezdett készíteni, é a kezdeményezés követőkre talált. Én is elkezdtem gyűjteni a sörös dobozokat, és napkollektort fogunk készíteni belőle. Használatukkal fűtőanyagokat váltunk ki, a kéményünkön kevesebb széndioxid és más – pláne mérgező anyag – távozik majd az ég felé. És kevesebb sörös doboz kerül a szeméttelepekre is. Kevesebb szemét.
És keressük a lehetőségeket, mit és hogyan hasznosíthatnánk. És hálás vagyok minden ötletért.
Hozzánk egy héten egyszer járnak a szemetesek, de nem minden héten toljuk már ki a kukát. És azt gondolom, hogy fordulóponthoz érkeztünk. Hiszem, hogy a világ is.
A többi már csupán technikai kérdés. Meg kell tanuljuk, hogyan hasznosítsuk azt, amit használunk, és aztán, talán nem is oly sokára, nem szerzünk be semmit, amit aztán szemétbe kéne dobjunk. Ez már csak tanulás kérdése. És miért ne tanulnánk újra?
A múlt héten volt egy fölösleges (szabad) félórám egy idegen városban. Séta közben egy patakpartra tévedtem, és hitetlenkedve néztem a vizet. Tisztának látszott. Talán már el is kezdődött?
(kép:http://image.hotdog.hu/_data/members1/189/482189/images/o10Wre.jpg)
|
|
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Kapcsolódó bejegyzések:
Ki végzi el az én dolgomat?
Pozícionálás
Élhető élet
Egy fickó a szomszédból