régen nem szóltak a témához. mindig vágyta arr, hogy tisztán értsem-értessem az érzelmeket. tény, hogy a ráutaló magatartás döntő mértékű, de teljes csak a kimondással lesz. arról nem is beszélve, hogy bennünk mit mozgat meg a kimondás. magamban azt vettem észre, hogy csak az tudom komolyan venni igazán, amit kimonok. addig csak komolyan gondolok rá, semmi több. másik dolog, amit látok, hogy a magatartás és a kimondás sem mindig elég, mert sokszor csak sokadszorra esik le igazán. sajnos nálam még akkorra sem esett le. de találtam olyat, akinek igen. az új perspektívát nyitott. igen, a hiba nem az én készülékemben volt...

Válasz

Biztos itt nemfog működni mert nincs videó elhelyezhetőség de a linkekhez is megpróbálom feltenni..
:<object width="425" height="344"><param name="movie" value="http://www.youtube.com/v/vCxUu-jWtwM&hl=en&fs=1&rel=0"></param><param name="allowFullScreen" value="true"></param><param name="allowscriptaccess" value="always"></param><embed src="http://www.youtube.com/v/vCxUu-jWtwM&hl=en&fs=1&rel=0" type="application/x-shockwave-flash" allowscriptaccess="always" allowfullscreen="true" width="425" height="344"></embed></object>

Válasz

Csak akkor az igazi mikor adott pillanatban önkénytelen is kicsúszik a szádon.

Válasz

Nem akarom ismételni magam, a varázs a pillanat mikor önkénytelen is mondod.

Előzmény

Válasz

A mi gyerekeink körében furcsa szó a "szeretlek". Ők más módon adják egymás és a mi tudtunkra az érzéseiket. Az egyik huncutul mosolyog és a közelünkben sertepertél. A másik buzgón ajánlkozik segíteni sütit sütni. A harmadik az ölünkbe fekve beszélgetni akar. A negyedik pedig szó nélkül csak csüng egy nagy öleléssel. Figyeljünk és érteni fogjuk a szavak nélküli világot! A mondandóink több, mint 70%-át nem a szavakkal fejezzük ki.

Válasz

Szeretni lehet varázsszó nélkül is "ráutaló magatartással", és lehet mondani "varázsszavakat" úgy is, hogy nincs mögötte tartalom. Fontos a szó, de csak akkor, ha érezzük is, tudjuk, hogy igaz. Az is aki mondja, az is akinek mondják.

Válasz

Zoli én nem voltam mérges, csak csalódott, ha mérges is vagyok csak egy pillanat, vagy 5 perc morgás.
Nem tudom hogy mit szól a párom meg a két gyerek, illetve az egyik csak, mert a kisebbik autizmus miatt, nem nagyon akaródzik beszélni, de megért ő, ő csak makacs.
Szóval megbeszélem velük, és belegyezésükkel majd írok róluk.
Egyként szerinted mire lenének kíváncsiak?
Írjak a szeretetükről, azt megetetem, csak nehéz kihámozni az előző történetből.
Vagy a szeretlek szó gyakran hangzik el a szájukból?
Az egyelőre nevezzük kisebbiknek,( autista)Szeretlek szó helyet megölel, szorít, és odabújik, és nem enged, egy rövid ideig sehova.
És ugyan úgy mint a báttya, vagy a párom, a szeretlek szót csak azokra a pillanatokra tartogatják mikor feltör belőlük.Nem ok nélkül, de azt a másik reakciójára teszik ami mindkét fél részéről spontán jelentkező reakció.

Előzmény

Válasz

Hűha Zoli!
Úgy tűnik, valahol megbántottalak! Bocsánat. Ez semmiképpen sem volt szándékos. Nem akarom (nagyon) mentegetni magam, előfordul, hogy túl hevesen védem az álláspontomat, talán ez történt. De a véleményedet támadtam, nem téged!
És lehet, hogy te is félreértettél valamit, az a hozzászólás, amire a te előző üzeneted jött, az Anginak szólt (nézd meg az előzményt!), így aztán a két dolog együtt talán bánthatott téged!
Annyit ezzel együtt hadd mondjak, hogy az indulat jót tesz neked! Annyi őszinte, személyes valódi, szeretnivaló dolog jött ki most belőled, rólad, hogy azt érzem most is, amikor először figyeltem fel rád: ebben a srácban van valami különleges!
Szívesen megimernénk a feleségedet is, gyerekeidet is, írj róluk, ilyeneket is, az általánosságok pedig úgy sem érdekesek.
Békejobbot nyújtanék. Elfogadod?

Előzmény

Válasz

Nem tudom fejben tud e minden hozásszólás tartani, nem tudom hogy milyen kép alakult ki rólam magában.

A lényeg az hogy azért merültem el a közösség témáiban mert segíteni szeretnék. Lehet hogy olykor félreértettük egymást.
Van családom, van társam az életben, és együtt élünk, kölcsönös tiszteletben, szeretetben.
Vannak gondjaink de az inkább anyagi jelegű, illetve egészséggel kapcsolatos.

Voltam rossz férj is három évig, az alkohol rabjává tett, nem bírtam már hogy ők is elkezdtek szenvedni az én problémától, és saját elhatározásból véget vetetem az iszogatásnak.

Később egy sajnálatos eset miatt amputálták a lábam fejét, ő kitartott velem végig, jobban bántotta őket a dolog mint engem.
Sok ember segítségével de újra járhatok, tanultam emberséget, hitet a legjobbaktól, akik önzetlenül törődnek embertársaikkal. Láttam és átéltem irgalmatlan fájdalmakat. Segíttetem, és ma is segítek másoknak a környezetemben amit tudok, de hisz tudod. Láttam bent a kórházban az elfekvőn meg egyéb helyeken hogy a társadalom minden rétegéből etnikumából olyan kapcsolatok kialakulását amit civilben soha nem tapasztaltam. Hol vannak ezek az emberek?Hisz a kórházban fél év alatt csak egy emberrel találkoztam akit ez nem érintett meg.
Már megint nagyon elmentem a témától.
Nagyon figyelmesen elolvastam azt amit írtál nekem.
Te miért érzed azt hogy irtózok az összefogástól, mért rajzoltam szerinted azt a plakátot? mért láttam úgy hogy itt a helye?(A gyermekeink jövőért)Vagy írtam a kezdő oldalon is, a régi témáknál talált, alapkoncepciónál talált, hozászoláshoz, a családról, az összefogásról, és hogy a családnak köszönheti az emberiség ahol tart.
csak másképp az egyén Cím szó alatt mire rájöttem hogy csak a téma fele passzol, akkorra már megnyomtam a gombot.Majd ennek örömére átmásoltam át másoltam "a(z)Miben vagyok jó?ötleteim vannak a többit majd meglátjuk - Fórum témához. Ehhez mit szóltok?(A koncepcióhoz tettem fel először.
Remélem egy kicsit változik a kép rólam.
Ja igen persze, mindenhol ott lenni de ez reménytelen.
Itt és máshol is főleg magamon észleltem hogy rosszabb helyes írás fegyelmetlenségekből hibák. De jó volt a feladat, jó sokat írtam, de csak annyit amit bírtam.
Ha mégis úgy látod, nem írok ide, csak egy sorodba kerül.
Zoli!

Előzmény

Válasz

Számomra mindig ez a leglényegesebb kérdés. Kihez jutok el, és mit csináljak akkor, ha nem jutok el? Én azt tapasztalom, hogy csak annak lehet adni, aki kinyitja az ajtót. Semmit, így szeretetet sem lehet erőszakkal rákényszeríteni senkire. De hogy bemegy-e, az tőle függ. Ő kinyitja-e az ajtót? De ezt nem tudhatom előre. ÉS persze, sokan vannak a világon, akik ezzel az egésszel nem törődnek, és az életüknek mégis következménye van másokra. És tele lesznek az árvaházak. És sokan hátrányos helyzettel indulnak az életbe. ez így van, és így is lesz. De az életben vannak, akik ezt érzik hivatásuknak, hogy ezen a területen segítsenek. (Ilyen ember pl. Böjte Csaba, nézd meg a linkek között van egy hivatkozás.) Én nagyon tisztelem az ő munkáját, de én nem ezen a területen igyekszem tenni. Hiszen egyszerűen mindenhol nem lehetsz jelen. A kapacitásodnak korlátai vannak. És én a saját életem szempontjából azoknak segítenék, akiknek a családja egyben tud maradni, de a világ értékrendjében bekövetkezett és felgyorsult ütemű változások veszélyeztetik az együttmaradást. Én az összefogásban hiszek, de aki irtózik az összefogástól, vagy csak nem ismeri fel a jelentőségét, azzal nem tudok mit kezdeni. Nem ellenségem, de nem is "ügyfelem".
Én ezen a területen akarok jobb lenni. Ha borbély vagy, vágj hajat! És ne operálj szívet, akkor se, ha a szomszédod szívbeteg. De hozzásegítheted, hogy találjatok egy jó sebészt.
Bocs, ha időnként túl triviális voltam, de megpróbálok nem félreérthető lenni.

Előzmény

Válasz