„A legtöbb eredménytelenség: értelmetlen kudarc.

A legtöbb kudarc igazából csak elmulasztott siker.”

Nyerd meg az életed!

 

Adj egy esélyt magadnak! Adj egy esélyt a kapcsolatodnak, a házasságodnak, neki és magadnak, kettőtöknek!

Tudom, hogy annyi szöveget hallottál már, hogy a könyöködön jön ki. Mindent tudsz, mindent hallottál, próbálkoztál is. Volt is, ami működött egy ideig.

De vajon, komolyan vetted–e valamikor? Komolyan vetted–e igazán azt, hogy boldog akarsz lenni, és boldoggá akarod tenni azt, akit szeretsz?

Óvjuk meg gyermekeink és magunk egészségét a klórtól!

Országh József (kémiai tudományok doktora - nemzetközileg is elismert vízügyi szakember) ide vonatkozó írásából:

"...A klórozott víz hatása külsőleges használat esetén sem elhanyagolható. Az ilyen vízben való fürdésnél tudni kell, hogy a nedves bőr két oldala között 100-200 milliVoltos potenciál különbség alakul ki, ami a szervezetből az elektronokat valósággal "szivattyúzza". Legyengült immunrendszer esetén, rendszeres fürdések után a legkülönbözőbb allergiás jelenségek léphetnek fel...

 

 Megnéztem az Avatart a családommal. Az Imax felerősíti az élményt. Elvarázsol a csodálatos világ. Érzed, ahogy árad a szeretet mindenből. Benne vagy, a része vagy, és joggal mondod magadban: a világomban minden rendben van. Jake Sully ki is mondja a konklúziót: Mit adhatnánk nekik? Sört? Farmernadrágot?

 

–        "Nem hinném, hogy volna olyan hely itt a földön, ami szépségében a filmben látottakat meg tudná közelíteni." – olvasom az egyik hozzászólásban a port.hu–n.

A fájdalom az, amikor hiába beszélsz. És tudod, hogy nem a szavakban van a hiba. Talán hiba sincs, minden tökéletes, mégis hiába. Annyi szó van, ami képes célba találni. Szép szavak, okos szavak, csendesek, szelídek, vagy éppen a szenvedély, az öröm, a lelkesedés, a csodálat vagy a szeretet szavai. Célba is találnak máskor. Másoknál. Csak éppen ott nem, ahol szeretnéd. Mert csukva van az ajtó.

Tudom, hisz magam is így vagyok ezzel. Nincs szó, ami áttörje a páncélomat, nincs érv, amitől résre is nyitnék, ha bezárkóztam.

Tökéletes nap volt a vasárnap!

V

annak tökéletes napok. Amikor árad a szeretet, az ember (pláne, ha nő…) csak kitárja a karját és fogadja a zuhatagot. Délelőtt családi szolgálatunk volt: Zoli a fiatalok délutáni bográcspartijához készítette az állványt, én a nagylány haját vágtam, hiába, no, én vagyok a családi Gedeon bácsi, majd egymás szavába vágva lediktáltuk a tökéletes gulyás receptjét.

Azután otthagytuk őket, hadd legyenek egymás között, és nekivágtunk a Börzsönynek.

A lányomra vártam az állomáson. Az autóban ültem, és figyeltem. Figyeltem a gondolataimat, az érzéseimet, és figyeltem az embereket is. Kerestem bennük a jót, a szerethetőt, a kedveset, ami örömöt okoz.

Jó gyakorlat, jó játék. (Nem vagy türelmetlen, hogy késik a vonat, nem idegesít semmi, ami pedig akár idegesíthetne is, ha azt keresed, mitől lehetnél ideges.)

Ha a jót keresed, a jót találod. Egyre többet. És ahogy a szemed, a figyelmed, a gondolatod bejárja a környezetedet, csodákat veszel észre.

 

Gyönyörű köszöntőt kaptam, tovább adom nektek is:

 

CSODÁK CSODÁJA

Tavasszal mindig arra gondolok,
hogy a fűszálak milyen boldogok:
újjászületnek, és a bogarak,
azok is mindig újra zsonganak,
a madárdal is mindig ugyanaz,
újjáteremti őket a tavasz.

A tél nekik csak álom, semmi más,
minden tavasz csodás megújhodás,
a fajta él, s örökre megmarad,
a föld őrzi az életmagvakat,
s a nap kikelti, minden újra él:
fű, fa, virág, bogár és falevél.

Ha bölcsebb lennék, mint milyen vagyok,
innám a fényt, ameddig rám ragyog,
a nap felé fordítanám arcomat,
s feledném minden búmat, harcomat,
élném időmet, amíg élhetem,
hiszen csupán egy perc az életem.

Édesanyám nagyszerű asszony, tele mindenféle szeretnivaló szokással, de van néhány olyan szokása is, ami néha kihívásokat okoz. Ilyenek a születésnapok és a névnapokkal kapcsolatos elvárásai. Nos nem arról van szó, hogy hatalmas ajándékokra, virágkosarakra és hasonlókra vágyik, másról van szó. Azt várja el, hogy felhívjuk telefonon, és kívánjunk neki boldog születésnapot vagy boldog névnapot, az aktualitás szerint. Ha valami miatt elmulasztod a telefont, megnézheted magad.

 

napkelet.blog.nlcafe.hu/files/tavasz1 

 

Panaszkodhatnék. Jól esne néha elmondani, csak úgy. Hagyni, hogy folyjék, zubogjon, áradjon. Remélni, hogy van valakinek egy kedves, vigasztaló szava.

Perelhetnék. Méltatlankodhatnék. Kikérhetném magamnak. Vitatkozhatnék. Kiengedhetném a gőzt. Megtehetném. Nekem is jogom van szomorúnak, keserűnek, dühösnek, depressziósnak lenni. Miért ne élhetném át? Miért ne engedhetném el magam? Miért ne mártózhatnék meg kicsit, csak úgy ezekben az érzésekben? Ki gátolhat meg ebben?