Azzal együtt, hogy nem vonom senki sztrájkhoz való jogát kétségbe, az összefogás lehetőségét nem elsősorban abban látom, hogy fogjunk össze, és szivassunk meg valakit, hogy odafigyeljenek ránk, hogy fogjunk ösze, és hagyjuk abba egy időre, amit csinálunk, hanem éppen ellenkezőleg: csináljunk valamit együtt, amit eddig nem csináltunk.
azt hiszem, a blogban idézett levél is erről szól. Tehát nem a sztrájkról beszélünk, hanem az összefogásról!
Olyan könnyű félremenni, és elfelejteni a lényeget!

Előzmény

Zsóka! amit irtál az igy igaz! Amit az ember ingyen kap annak a súlyát nem értékelik, de ha meg kell érte dolgozni, már tudja értékelni is, és ragaszkodik hozzá, hisz tudja mennyit dolgozott azért, hogy létrejöjjön az amire vágyott!
Gondolom ezt akarta ecsetelni Kati is, ezekkel maximálisan egyet értek. Köszi a hozzászólásotokat! Szióka! Ani.

Előzmény

Zoltán! Azt írnám, hogy ne bántson a dolog, hisz nem ezen az egy válaszon múlik kit szeretünk igazán, és hogy próbáljuk ezt meg is mutatni, hogy érezze a másik. A Hugom volt hasonló helyzetben, hogy többet kellett volna Anyuval lennie, de hát nem lakott a közelben, és más volt az életritmusa, igy én sokkal többet voltam Édesanyánkkal, de nem lehet Őt sem megróni, hisz rengeteget segitett neki, ha módja volt rá, sőt lelkileg is nagyon közel állt hozzá, ezt anyu is pontosan tudta. No meg egy Édesanya mindent megbocsájt! Hát....talán tudtam segiteni e pár sorral! Szió! Ani.

Előzmény

Jó látni, hogy a nehézségek is hoznak jó dolgot. Megoldnak problémákat. Mert a baj kiküszőbölése már csak azért is jó volt, hogy időt nyerjen a házaspár, kifújhassák magukból a düht.
Kedves Anikó, neked is az idő fogja megoldani a bánatodat. Addig is sirjunk együtt veled és tudd, hogy van aki segit neked is kihúzni az autót a sárból. Sajnos az életnek van édes és keserű, napos és árnyékos oldala. Te most árnyékba kerültél, de tudd, hogy a felhők mögül mindig kisüt a nap.

Annyi minden ajándék van! Csak észre kell vennünk. Nem csak az az ajándék, ami a fa alá kerül. Ajándékot adok, amikor ételt készítek és számon tartom, hogy ki-mit szeret. Ajándékot kapok, amikor az asztalra, a szüleimtől örökölt gyönyörű evőeszközzel terítek. Ajándékot ad a lányom, amikor a bátyja sohaja nyomán " de jó lenne egy kis sajtos stangli!" egy órán belül az asztalra teszi a megkivánt süteményt. Miközben velünk dumált, nevetett, csak úgy, kedvességből, megsütötte a tesóinak a sajtost. Ajándékot kapok, amikor éjjel egykor nézem, hallgatom a családom világmeváltó gondolatait, és harsány nevetését a társasjátékban. Az idén tíz személyre terítettem. Remélem jövőre többen leszünk.

Nagyon szep ...tenyleg sokan vannak akik segitsegre kenyszerulnek es nem tudunk rolunk, talan csak a Joisten.....

Nagyon megható és elgondolkoztató volt a videó !Sajnos néhány embertársunk is példát vehetne róla. Üdv. Kati

A kép és a leírás alapján én is nyugalmat éreztem, bár nem szeretem a nyirkos, ködös időt. Sajnos, hosszú ideje már ilyen borongós az idő.

Csilla! Én inkább azzal értek egyet, hogy ha bevonjuk a gyerekeket azokba a dolgokba ami a családban működik, (persze kortól függ mibe), és együttesen próbálunk kihozni valamit. Én tapasztalatból irom ezt le, hogy az unokámmal szinte minden vasárnap ketten főzzük meg az ebédet. Itt közösen találjuk ki már napokkal előtte, hogy mi legyen, és közösen készitjük is el, de közben beszélgetünk, szinte felnőtt módjára döntünk egyes ételek elkészitésében ( 12 éves). Öröm amikor látom, hogy élvezi az egész együttlétet. Sok esetben a játékot, a Tv-t is elhanyagolja mert mi most főzünk! Igen sok mindent ki lehet olvasni a szeméből az arcából, hogy ez most neki nagy boldogság, főleg ha sikerül is a kaja, és még azt az elismerést is megkapja amiért sokat dolgozott. Boldog volt amikor ősszel mi kérdeztük meg Tőle, hogy melyik szőlő tőkéről szedhetjük már le a szőlőt, hisz a Papával a kertben is segiteni szokott. Igy egy kicsit tanul is belelát az életbe, és még mi is megismerhetjük az Ő kis életét is mit szeretne, mit csinál örömmel, és mi az amivel majd szeretne érvényesülni.
Szerintem ez is egy formája annak, hogy megismerhetjük gyermekeink lelki életét, gondolkozás módját, de ez az unokákra is vonatkozik. Igaz én is egy kis örömöt kapok, mert szó szerint idézem amit mondott "ha szakács leszek akkor elmondom mindenkinek, hogy a Nagyim tanitott meg főzni", hát.... mi
tagadás az én lelkem is örült! Ani.

Előzmény

Amióta megjelent ez az írás többször elolvastam. De mindig csak az első bekezdést mert nem vettem észre a jobb sarokban, hogy "tovább". Nekem ez is elég volt. Ízlelgettem a történetet és gondolkodtam mi lehet az üzenete a számomra? Az igaz, hogy nem jöttem rá, viszont szerettem. Mert a biztonságot a ragaszkodást a figyelmességet és a gyöngédséget éreztem ki a sorokból.
Mígnem az imént tovább olvastam és lett belőle egy másik történet amire nem számítottam. És ennek már értettem az üzenetét. És milyen fura! Annak ellenére én most is a biztonságot, ragaszkodást, figyelmességet, gyöngédséget teszem el magamnak belőle.